A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Kiss Ákos: Miskey István Veszprém várának főkapitánya

1661-ben azonban már semmiképpen sem ő a kapitány. Ebből az évből panaszolta Sparzány János ottani lovas­hadnagy, hogy Nógrád várában sem fő, sem alkapitány nincsen. 37 Ez a Miskey István nem azonos személy azzal a későb­bi Miskey Istvánnal, aki 1702-ben végérvényesen a Pest megyei Tinnye és Jászfalupuszta, valamint az Esztergom megyei Uny földesura lett, sőt a Klarissza rend középkori eredetű kírvai (Nagy, Kiskerva, utóbb Máriahalom) jó­szágait is időlegesen birtokában tarthatta. Vásárhelyi Géza a múlt században írt idézett tanulmányában 38 a két Miskeyt egyetlen személlyé vonta egybe; így az általa is­mertetett Miskey István katonai pályafutását még az 1630-as években kezdte és Savoyai Jenő alatt fejezte volna be, mintegy 100 esztendős korában. Már Nagy Iván, aki jóval Vásárhelyi Géza közleményének megjelenése előtt, a Bach korszakban gyűjtögette Magyarország régi csa­ládjaira vonatkozó adatait, kételkedett e rendkívül hosz­szúra nyúlott életkorban, amelynek adatait a tinnyei Miskey leszármazott közbirtokosoktól nyerte. Nagy Iván Miskey István élete fonalát ketté vágva helyesen sejtette, hogy ez a hosszú pályafutás két különböző személyt ta­kar, ő azonban apa-fiúi kapcsolatot teremtett közöttük. 39 A két Miskey valójában nagyapa-unoka viszonyban állott egymással. A veszprémi főkapitánynak fentebb idézett végrendelete Nógrád várából világosan felsorolja ugyanis egyetlen fiát és öt leányát. Egyéb Miskeyekről is hallunk még ebben a korban Veszprém megyében. Miskey Jánost (aliter Kontra) és fiát Mihályt a törökkorban elpusztult itt fekvő Miske faluval kapcsolatosan 1650-ben említették. 40 Többször szólnak forrásaink még a XVII. század első feléből Miskey Pálról, aki ugyancsak a Veszprém és Győr megyei Miskeyek közül való volt; birtoka itt Esztergető helység­1. MISKEY ISTVÁN VÉGRENDELETE 1643. szeptember 26. „Attyának és fiúnak és az vigasztaló szent Lilék Istennek neviben az én kegyelmes uramnak az telljes Szentháromság egy bizoni Istennek nevében kezdem el, az én mostani rövid testamentum titelemet, látván az emberek nagy és szörnyő hirtelen kimúlásokat ez világhbul énn is nyilván tudván hal­landó voltomat, azért hogy elsőben ajánlom az én bűnös löl­kömet és testemet az mindenható kegyelmes uramnak, az telljes Szentháromság egy bizony Istennek kegyelmes kézi­ben ügyen irgalmas kegyelmes nekem, szegény nyomorult gyarló bűnös fiának. Megh azért most az Istennek kegyelmi­bül lölkömben testemben is éph lévén, az én szabad akara­tom szerint jó lölki ösmerettel vallom és írom, az mint ide alá követközik, az én mindenható kegyelmes Istenemnek parancsolatjábul és az közönsiges keresztény annya Szent Egyháznak szokot jó rendelisibül Én is a Szent házaságra ad­ván magamat, s az 1608 esztendőtül fogva mind ez ideigh az ben feküdt. Részére Vasváry György pápóczi prépost, győri kanonok még 1636-ban házat ajándékozott Győr­ben. 41 1656-ban hallunk a veszprémi várnak egy Aranyádi Mihály nevű török fogságba esett vitézéről, akinek kisza­badítása érdekében a végvár tisztikara ugyancsak köz­benjárt Batthyány Ádámnál. Bár Miskey István ezekben az években is Veszprém főkapitánya lehetett még, a ki­szabadítást kieszközlő iratokban nem szerepelt, ami akkor válik érthetőbbé, ha tudjuk, hogy fiának, Józsefnek felesége, tehát az ő menye Aranyády Ilona volt; ennek lehetett atyafia a szegény rab, akiért Veszprém védősere­ge annyit kérelmezett. 42 A veszprémi főkapitány fiát Józsefet — többízben Józsaként említve — 1646-ban a Komáromi megyei Ke­szegfalva — a Csallóközben — részbirtokosaként emlí­tették. 43 Miskey József 1663-ban a Mosón megyei Újfalu birtokosa is volt. 44 1669-ben a család központi fészkét jelentő győri várban lovashadnagy, ugyanott 1677-ben főhadnagy. Pályafutásával, amelyet a tatai vár alkapitá­nyaként fejezett be, jól mutatja, hogy a XVII. századi végvári tiszti, kapitányi családok mennyire egybefonó­dott, atyafiságos rendszert alkotva töltötték be e tisztsé­geket. Legnagyobb hírre azonban fia, a veszprémi főka­pitány unokája, II. Miskey István emelkedett, a győri végvár utolsó főkapitánya, Savoyai Jenő, majd Badeni Lajos lovassági parancsnoka, a békésebb idők beálltával pedig Fejér megye alispánja, 45 a Tinnye—Uny—jászfalui közbirtokosságnak, a XIX. században az ország e legna­gyobb létszámú nemesi kollektív gazdasági szervezete tagjainak ősatyja. A Miskeyeknek és leányágon mintegy ötven itt gazdálkodott rokoncsaládjaiknak ma sokezer leszármazottja él szerte az országban. Kiss Ákos Istennek kegyelmibül együtt ütünk az én szerelmes és jám­bor hű házas társammal, az nemes és nemzetes Radatinay Boynichich Kata asszonnyal az ki én hozzám úgy igazán s híven viselte magát az mint illik, igaz hütüesekhez. Azért az jó Isten minket az felül meg írt üdők közben szerelmes édes kedves magzatinkall is meg áldot, ezen meg nevezet szerel­mes attyám fiával tudni illik egy fiúval kinek Miskey Jósa neveő és eöt lányokkal, kik közül az első lányom Judith (egy özvegy leánom Posonban) ... az néhai nömös Bella Gáspárnak megh hagyott özvegyi árva fiával Bella Jancsival Posonban, második az nömes és nemzetes vitézlő Kálnay Ferenc vömnél híven f irnél vagyon, Krisztina, harmadik Jusz­tina, negyedik Zsuzsanna és az ötödik Borbála hajadon leá­nink, ezek nekünk kedvünk szerint valló édes gyermekeink, s, egy aránt is szerettük mindeniket, amint édes Attyához és Annyához illik, nekem azért, az én megh nevezett jámbor és szerelmes házastársammal az mi ez világhi táplálásunkra van­nak, azokat az Istennek kegyelmes áldásábul és megh neve­zett jámbor házastársammal kerestök együtt, s mivel hogy én most mind azokra magam nevet nem adhatok, de mind azon­által anyi most eszembe jut, a memorialys levélben föll jegy­zem, aki eszemben nem iutt, hiszem az édes Kattám s édes FÜGGELÉK 58

Next

/
Thumbnails
Contents