A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Horváth József: A vörsi templom története

Kövesd és egyéb szomszédos falvak birtokaiba.

38 Sőt még az 1572-es úrbéri összeírásban is említve van Aszófőnél egy szőlő, amely a kövesdi oltárhoz tartozik.

39 Ennek alapján biztosra vehetjük, hogy a falu a török idők alatt pusztult el s mindaddig istentiszteletet tartottak templomában, a templom körül temetkeztek, tehát nem boríthatta 112—113 m magasságban víz a környékét. Aszófőtől tovább haladva nyugat felé, Ság pusztánál találunk római alapfalakra épített középkori templomromot, ugyancsak számos sírlelettel. Ennek feltárása most van folyamatban. Ennek magassága Bendefy szerint 110,10 m. A révfülöpi vasútállomással szemben fekvő középkori templomrom mindössze 108 m magasan fekszik. A szigligeti öbölben levő ún. avasi templomrom, melynek magassága 113,80, ma is temetővel van körülvéve, tehát nyilvánvalóan a XIII—XIX. században is ott volt a temető. Nehéz elképzelni, hogy e templomokat és temetőket olyan helyre építették és helyezték az ősök, ahol a Balaton vízszintje és a talajvíz alig pár centivel volt alacsonyabb — vagy magasabb, mint a megásandó sírok alsó szintje. E felfogásunk mellett tanúskodik néhány olyan balatonparti templom, amely esetleg középkori alapokra, de a XVIII. században épült és ma is használatban van. Ide sorolható a balatonakaii róm. kat. és ev. templom, Ilim tszf. magasságban és a Balatongyöröki róm. kat. templom, ugyancsak 111 m tszf. magasságban. Ez utóbbi 1715-ben épült a mai formájában. Elképzelhetetlen, hogy a templom építése idején közvetlenül a Balaton vízszintjének magasságába építsék, amikor pár száz méterrel a parttól eltávolodva már lényegesebben magasabb és biztosabb fekvésű helyre is építhették volna. Befejezésül még egy körülményre szeretnék rámutatni. Bendefy László a Hidrológiai Közlöny 1968 júniusi számában megjelent cikkében — mint már ismételten említettük — amellett foglalt állást, hogy a „Balaton vizét 1240 körül tartósan 112—113 m magasságra duzzasztották", amint írja a tatárok elleni védekezésül. Jól tudjuk, 1 Hidrológiai Közlöny. 1968. júniusi szám 260. 2 Draveczky—Sági—Takáts : A Somogymegyei Múzeumok Régészeti Adattára. Kaposvár 1964. 52—53. — Sági Károly: A vörsi langobárd temető újabb ásatási eredményei. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1/1963. 39—80. 3 Archeológiai Értesítő. Üj Folyam X. k. 1890. 127—30. 4 Zalai Oki. I. 462—64. 6 Hazai Okm. VIII. 82—84. e

O.L. Dl. 61.273. 7 Szálai Ágoston: 400 magyar levél a XVI. századból. Pest 1861. p. 242—3. 9 Szántó Imre: A parasztság kisajátítása és mozgalmai a dunántúli Festetics birtokon. 1711—1850. 9. 8 Csánki Dezső: Somogy megye története. 175. 10 Áll. lt. Kaposvár. Ö 52. 1X Fraknói—Lukcsics: A veszprémi püspökség római oklevéltára. Bevezetés. Budapest 1896—1907. 123—25. 12 Veszprémi Kápt. lt. Litterae mancae. 49. 18 Békefi Rémig: Kirchen und Burgen in der Umgebung des Balaton im Mittelalter. Wien 1907. 129. 14 Veszprémi Kápt. lt. Simigh comit. dec. 32. 15 Sörös—Rézner: A pannonhalmi főapátság tört. III. 1908. 794. 16 Pehm József: Padányi Bíró Márton élete és kora. Zalaegerszeg 1934.110. 17 Karácsonyi, Kollányi, Lukcsics : Egyháztörténelmi Emlékek a Magyarországi Hitújítás Korából. V. 454. 18 Pfeifer János: A veszprémi egyházmegye legrégibb egyházlátogatásai. Veszprém 1947. 192—98. hogy az ország vezetősége egyáltalán nem készült fel a tatárok kellő fogadására. Mikor IV. Béla király hadba szólította a királyi sereget, az ország nemessége csak gúnyolódott a felhíváson. Senki sem hitte, hogy a tatárok támadni fognak. Mendemondának tartották Juliánus barát jelentését a közelgő veszedelemről.

40 Nehéz elképzelni, hogy ugyanakkor a Balaton környék egyszerű szolganépe átgondolt vízügyi akcióval gondoskodjék tartós védelemről. Hiszen a tatárjárás fergetege egy esztendő alatt átviharzott a rommá lett országon. Joggal kételkedhetünk tehát Bendefy állításán. Egyébként éppen ő állapítja meg egy korábbi tanulmányában, hogy a középkorban, illetve a XVI. századig nem volt magasabb a Balaton vízállása, mint a római korban volt, vagyis 105 m körül.

41 E korábbi tanulmányában azt írja: „Megállapítható, hogy a XVI. század végén végrehajtott duzzasztás alkalmával először kb. 1 méterrel emelték meg a tó normális vízállását. Ez felel meg a Récéskúti templomerőd újabb, török-kori ajtaja küszobmagasságának. Egy későbbi, évek szerint nehezen rögzíthető időpontban, de mindenesetre még a XVII. század első felében, további duzzasztást hajtottak végre. Ekkor öntötte el a Balaton vize a Máriaasszony-szigeti régi templom padimentumát is. (109,20 m.) Ez a vízállás maradt meg nemcsak a török felszabadító háborúk végéig (1690), hanem azon túl is, még vagy 150, illetőleg 170 évig, amíg a Sió csatornán keresztül — a zsilip megépítésével — megközelítően a mai szintjére le nem engedték.

42 Nem tudjuk, hogy e mértéktartó megállapításait miért módosította később, de úgy gondoljuk, hogy a fent felsorolt érvek eléggé bizonyítják, hogy a Balaton vízszintje soha sem lehetett 112—113 méter magas. Horváth József 19 A vörsi plébánia története. Kézirat, 5. 20 Protocollum parochiae Vörsensis. (Lapszám nélkül.) 21 A vörsi pleb. tört. 6. 22 Uo. 9. 23 Petrák Mihály: Acsády Ádám veszprémi püspöksége Veszprém 1949. 20. 24 Protocollum Episcopatus Vesprimiensis. Tom. I. Pag. 17. 25 Petrák: i. m. 57. 26 Veszprémi Pk. Lt. Visitatio Canonica 1748. 27 Uo. Visitatio Canonica 1778. 28 Uo. Visitatio Canonica 1815. 29 A vörsi plébánia története. Kézirat, 11. 30 Uo. 14. 31 Uo. 18. 32 Uo. 24. 33 Uo. 30—31. 34 Uo. 40. 35 Uo. 56. 36 Veszprémi Pk. Lt. 1905. 2569. 87 Plébániai irattár. 38 Erdélyi László: A tihanyi apátság története. 1908. I. 263. 39 Uo. 40 Asztalos—Pethő: A magyar nemzet története. Bp. 1933. 66. 41 Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet. A Balaton szekuláris partvonal-változásainak vizsgálata. 24. 12 Uo. 35. JEGYZETEK 45