A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sukerek Lajosné: Az MKP létrejötte és harca a hatalomért Veszprém megyében

Mezőgazdasági tsz-ek Egyéni és egyéb gazdaságok Növény termésátlaga, q/kh 1955 1957 1958 1955 1957 1958 Búza Rozs Őszi árpa Tavaszi árpa Zab 9,9 8,2 10,5 9,0 8,0 10,5 8,3 11,8 10,0 8,8 7,6 7,9 9,0 5,6 7Д 8,0 6,8 10,4 9,2 7,7 8,3 6,3 10,4 10,1 9Д 5,9 5,9 7,9 4,8 6,3 104 A kommunisták és a pártonkívüli munkások is felelősséget éreztek a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért, készek voltak ennek érdekében a parasztság körében politikai felvilágosító munkát végezni. A konkrét kedvező helyzet elemzése alapján a Megyei Párt-VB és a Megyei Tanács VB kidolgozta a mezőgazdaság szocialista átszervezésének megye tervét. A Megyei Pártbizottság 1958 januártól megkezdte a falusi párttitkárok, majd a tsz elnökök és más községi vezetők előkészítését a várható nagy politikai munkára. A megye falusi, termelőszövetkezeti, gépállomási és állami gazdasági párttitkárai, továbbá azok a falun lakó kommunisták, akik a községi, mezőgazdasági pártszervezetekben dolgoztak, 10—10 napos továbbképző tanfolyamokon tanulmányozták és vitatták meg a lenini szövetkezeti tervet, az agrárpolitika időszerű kérdéseit, a falusi pártmunkáról szóló határozatokat, a 3004es kormányhatározatot, a termelőszövetkezeti alapszabályt, a nyugdíjtörvényt, a falusi párttagság feladatait a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében. A párttitkárok után a községi tanácselnökök és titkárok, az FMSZ ügyvezetők és a tsz-elnökök vettek részt két-két hetes hasonló jellegű tanfolyamon. A termelőszövetkezeti mozgalom népszerűsítése érdekében kiterjedt agitációs munka indult meg 1958 nyarán. Az írásos agitációt a megyei lap, továbbá a Megyei Pártbizottság kiadványai végezték. A zárszámadásokról a „Számvetés" című füzetet, a kővágóörsi tsz fiataljairól „A gazdag termelőszövetkezet boldog fiai" című kiadványt juttatták el a parasztsághoz. A termelőszövetkezeti mozgalom 10 éves jubileumára képes albumot adtak ki. A községek távlati, nagyüzemi tervét — melyet szakemberek készítettek — a tanácsüléseken vitatták meg. Az egyénileg dolgozó parasztság az előadásos propaganda keretében a különböző pártrendezvényeken: pártnapokon, kibővített taggyűléseken ismerkedett meg a nyár folyamán, és az őszi-téli hónapokban a párt agrárpolitikai elképzeléseivel. E fórumokon élénk viták során tisztázódtak a kérdések és a kételyek. A megyei lap elvi kérdésekre reagált a viták során felmerült, közérdeklődésre számot tartó problémák közül. Az ipari üzemek pártnapjain a munkások kaptak tájékoztatást a mezőgazdaság helyzetéről és a párt terveiről. Az előadók kérték a munkásokat, segítsék a mezőgazdaság szocialista átszervezését : a falun lakó kommunista munkások vállaljanak pártmunkát a falusi alapszervezetekben; falujukban és családjuk körében népszerűsítsék a termelőszövetkezeti mozgalmat; arra kérték a munkásokat, vegyenek részt a tsz-agitációs munkában.

105 A KB 1958. decemberi határozata után Veszprémben megyei pártaktívát tartottak, amelyen úgy értékelték, hogy a megye társadalmi, politikai és gazdasági helyzete, valamint a parasztság hangulata alapján 1959-ben, az előző év számszerű fejlődésének többszörösét el lehet érni a termelőszövetkezetek szervezésében. Ezt az elemzést alátámasztották a megye 40 községében 1958 novemberében végzett felmérések az egyénileg dolgozó parasztság hangulatáról és a tsz-ekről alkotóttt véleményéről. Az 1958 decemberi KB határozat szellemében — és annak megyei viszonyokra való alkalmazása után — a járási és városi pártaktívák, majd a taggyűlések már a konkrét helyi tennivalókat is meghatározták. A part tudatos és következetes vezetésével, a munkások, tsz tagok, állami gazdasági és gépállomási dolgozók, pedagógusok, a falusi értelmiség más csoportjainak két hónapos türelmes felvilágosító munkája

106 1959 tavaszán átütő sikert aratott. Az 1959 február elsején a megyében elsőként Tagyonban megalakult termelőszövetkezeti községet 1959. március 31-ig még 220 község követte. Ezzel március 31-én már 267 termelőszövetkezet működött a megyében.

107 A VII. kongresszust megelőző 1959. október 31—november 1-én megtartott megyei pártértekezlet jogos örömmel és büszkeséggel állapíthatta meg: a megye szántóterületének közel 80%-án nagyüzemi gazdálkodás folyik. 5 járás teljes egészében szövetkezeti járás lett.

108 Veszprém megyében Győr és Szolnok megye után 1960. februárjára — az országban tehát az elsők között — a parasztság a közös utat választotta. Az átszervezés folyamán számos olyan nézetet sikerült megcáfolni, amelyek hosszú idő óta akadályozták a megyében a tsz-ek nagyobb számban való létrehozását. Sokan azt mondták: Veszprém megye ipari megye, itt a mezőgazdaság átszervezése lassúbb ütemben és csak akkor fog megtörténni, ha a fő gabonatermő teriileteken már befejeződött az átszervezés. Másrészt azt hangoztatták: mivel az üzemekben dolgozó munkások többsége kétlaki, az ipartelepek körül levő községekben nem lehet vagy csak nagyon sokára lehet szövetkezeteket létrehozni. Míg az előbbi véleményt éppen az cáfolta, hogy az ipar jelenléte, a munkásosztály támogatása segítette a mezőgazdaság átszervezését, a másik ellenvélemény sem bizonyult megalapozottnak, mert a munkások agitációt folytattak a kétlakiak között, aminek eredményeként az üzemek körüli községekben is sikerült létrehozni a tsz-eket. , Hosszú időn keresztül tartotta magát az a nézet is, hogy a megye szőlő és gyümölcstermelő területei alacsonyabb típusú társulások létrehozását indokolják és a párttagság egy része — a fokozatosság helytelen értelmezése következtében — főleg ilyen társulások létrehozására törekedett. A megfelelő politikai munka eredményeként a dolgozó parasztok a legmagasabb fokú társulást választották, annál is inkább, mert a jól dolgozó tsz-ek munkája alapján meggyőződtek, hogy ez a szövetkezeti forma nyújtja a legnagyobb jövedelmet és a legmegfelelőbb termelési lehetőséget. A korábban széles körben elterjedt azon nézet hatására, hogy a középparasztság majd csak akkor nyerhető meg a szövetkezet számára, ha a tsz-ben a jövedelem eléri vagy meghaladja a középparasztokét, a termelőszövetkezeti agitáció hosszú időn keresztül leszűkült a szegény- és kisparasztokra. A szervezés gondos politikai előkészítésének eredményeként e nézetet is sikerült felszámolni és a fenti eredményeket elérni. A szövetkezés a tavasz folyamán az egész parasztság mozgalma lett és a szegényparasztság mellett a birtokos, jómódú parasztok is a szövetkezés útjára léptek. A birtokkal rendelkező parasztok belépése nagy hatással volt a kisebb földdel rendelkező parasztokra is, vonzotta a szegény- és középparasztokat a szövetkezetbe. A középparasztokkal való foglalkozás növelte ezek bizalmát a párt iránt és a szövetkezetekbe vitt erős gazdasági alap megteremtette a feltételét a szövetkezetek megerősödésének. Új volt az 1959 tavaszi szervezés során az is, hogy egy-egy községben a parasztság túlnyomó többsége vagy egésze lépett be a szövetkezetbe és így szövetkezeti községek jöttek létre. Ezáltal sokkal erősebbek, életképesebbek lettek a szövetkezetek. 1959 őszén a megye szövetkezeteinek 46 %-a 1000 kh -on felüli és mindössze 9 %-a rendelkezett 400 holdnál kisebb területtel. A fejlesztés során néhány helyen előfordult helytelen, meg nem engedhető agitációs és szervezési módszerek ellen a Megyei Pártbizottság időben és határozottan fellépett. A termelőszövetkezeti átszervezéssel meg kellett oldani a kulákok kérdését is. A megyében a szervezés során jelentős részük nem fejtett ki ellenagitációt. A dolgozó parasztok saját maguk bírálhatták el, melyik kulák érdemli meg azt, hogy felvegyék a szövetkezetbe. így aztán volt, akiket felvettek és voltak olyanok is, akiket nem vettek be maguk közé 369