A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sukerek Lajosné: Az MKP létrejötte és harca a hatalomért Veszprém megyében

szén hiánya, hiszen ez akadályozta a gyárak folyamatos üzemeltetését, a szállítás megindítását. Az ország szeme a bányászokon volt. Várpalotán a németek a „bénítás" keretében vízzel árasztották el a bányát. Szovjet katonák siettek a bányászok segítségére, hogy vízteleníteni tudjanak. Ők segítettek azzal is, hogy gépkocsikat biztosítottak a bányászokból alakult brigádok részére, akik aztán elmentek a határszéli megyékbe, sőt még Ausztriába is, hogy megkeressék és viszszaszerezzék elhurcolt gépeinket. Az élelmszier ínség enyhítésére brigádok jártak szenet cserélni élelemre. A háború okozta kár Ajkán lényegesen kisebb volt, mint Várpalotán, így a felszabadulás után 3 napon belül megindult a termelés. A bánya vezetősége így számolt be erről a Bányakapitányságnak: „sikerült a bányát olyan szerencsésen átmenteni, hogy a bányába menekült lakosság kivonulása után 3 nappal a széntermelést meg tudtuk indítani. Az áramszolgáltatás egy percig sem szünetelt". 39 Nem volt bányafa, ezt is szénért kellett cserélni. Pl. Ajkára bányafát a nagyatádi, barcsi, simongáti erdőségekből hoztak.

40 Hiányzott a robbanó anyag. A peremartoni robbanóanyaggyár sietett a bányászok segítségére. „Nem volt a bányákban használatos füstmentes robbanóanyag; paxit sem. A peremartoni robbanóanyaggyár fel nem robbant háborús lövedékeket dolgozott fel a bányák számára. Ezzel az anyaggal azonban a robbanás füst és mérgesgázképződéssel járt, ami több órára akadályozta a munkát és rontotta a bányászok egészségét. Néhol a bányászok maguk készítettek házilag robbanóanyagot, hogy a termelés ne akadjon meg. A meg nem felelő robbanószerek sok súlyos balesetet okoztak. Ezért csak feltétlen szükség esetén robbantottak, ami ugyancsak lassította a termelést."

41 1945 júniusában a megye majdnem valamennyi községében gyűléseket tartott a KP, melyen a párt pünkösdi konferenciájának az újjáépítéssel kapcsolatos határozatát ismertették. Az ipartelepeken a munkásosztály hamar megértette, hogy mi a feladata és vállalta, hogy a nélkülözések között is helytáll. Veszprémben június 18-án ankétot tartott az újjáépítésről a KP megyebizottsága. Az ankéton részt vettek a város szakemberei, pénzügyi képviselői és a politikai pártok vezetői. Az előadó ezt írja jelentésében az ankét után: „A polgárok nem valami nagy lelkesedéssel szóltak a dolgokhoz, meglehetősen tartózkodóak voltak, de eredmény mégis van, mert megalakult az Újjáépítési Bizottság, melynek feladata lesz előkészíteni az újjáépítést."

42 A háborús károk helyreállításában, ahol tudott segített a Nemzeti Bizottság. Több helyen az ő nevükhöz fűződik a téglagyárak üzembehelyezése pl. a veszprémi NB utasítására helyezték üzembe a Csornai-féle téglagyárat. A Városi Villamosmű részére foglalatok, bakelit kapcsolók és villanyégők kiadására adott utasítást az üzlettulajdonosoknak. A Magyar Lőszerművek telepéről asztalosipari gépeket adott ki azzal az indokkal, hogy közérdekből is fontos, hogy ezek a gépek minél előbb üzembe helyezhetők legyenek.

43 Az MKP országos értekezlete hangsúlyozta: „Az újjáépítési program megvalósításának egyik legfontosabb előfeltétele, hogy végre teljes erővel meginduljon a fasiszta és nyilas maradványok és a reakció elleni harc. Tűrhetetlen, hogy lanyha igazoltatások folytán egyre-másra vissza jöjjenek állásaikba a régi rendszer szekértolói."

44 Az igazoló bizottságok lényegében az 1080/1945 M. E. sz. rendelet alapján dolgoztak, mely májusban jelent meg, amikor az igazolási eljárások nagymértékben megindultak.

45 A bizottság tagjait a Magyar Függetlenségi Frontba tömörült 5 politikai párt (Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Független Kisgazda Párt, Nemzeti Paraszt Párt, Polgári Demokrata Párt) képviselőiből, a Szakszervezeti Tanács küldöttéből a főispán jelölte Ki. Ezenkívül állandó tagja volt az igazoló bizottságnak egy jogi képesítésű személy, aki tanácsadóként szerepelt. Egy szavazati joggal nem rendelkező tagot viszont mindig az a hivatal, intézmény vagy üzem küldött ki, amelynek alkalmazottait akkor igazolási eljárás alá vonták. Csupán a veszprémi igazoló bizottságok, melyeknek hatásköre még a veszprémi járásra is kiterjedt, 4400 ügyet tárgyaltak működésük alatt.

46 Népi demokráciánk fejlődése szempontjából nagyon jelentős volt a munkájuk, eljárásaik során kezdődött meg a tisztogatási folyamat, a felelősségre vonás. Nehéz körülmények között dolgoztak, hiszen a felsőbb állami szervekben is ott voltak még a reakciós erők s ez befolyásolta munkájukat.

47 Az igazoló bizottságban dolgozó kommunistáknak nagyon nehéz feladatuk volt, kemény harcot kellett vívni a többi pártok képviselőivel szemben. A veszprémi igazoló bizottságban pl. a Polgári Demokrata Párt ny. alezredest, a Kisgazda Párt pedig kulák nagybérlőt delegált.

48 A KP befolyása nem volt elég erős az igazoló bizottságokra. A bizottságban delegált tagján keresztül igyekezett befolyást gyakorolni, természetesen nagyobb eredményt ért el ott, ahol a Szakszervezeti Tanács küldötte is kommunista volt és ahol a testvérpártot is sikerült megnyerni a cél érdekében. A KP képviselői a pártközi értekezleteken több esetben felvetették az igazoló bizottságok munkájában meglevő hiányosságokat és a kirívó eseteket a megyei lapban leközöltették. Több helyen — pl. Veszprémben is — a KP javaslatára a pártok visszahívták tagjaikat és másokat delegáltak, olyanokat, akik erélyesebben léptek fel. 1945 vége és 1946 eleje világosan bebizonyította, hogy a nép erélyesebb intézkedéseket követel. „A csöglei parasztok husángokkal akadályozták meg, hogy a reakciós jegyző visszatérjen a faluba."

49 A reakciós erők hol nyíltan, hol burkoltan, de kezdettől támadták a demokráciát. Rémhíreket terjesztettek, izgattak a demokrácia ellen, sztrájkokat kezdeményeztek. Támadásukat elsősorban a kommunisták ellen irányították. Több olyan község volt a megyében, mint Mezőszilas, ahol egy régi fasiszta nyíltan izgatott, arról beszélt: „nem lesz hosszú életű a rendszer, nem úgy fognak elbánni a kommunistákkal mint 1919-ben, hanem mindet kivégzik".

50 A reakciósok gyűjtőhelye és védelmezője megyénkben is a Független Kisgazda Párt volt. Dr. Rainprecht Antal kisgazda főispán 1945. augusztus 25-én a zirci gyűlésen más kisgazda vezetőkkel együtt szidta a kommunistákat, őket tette felelőssé a háború okozta nehéz helyzetért és a nemzeti érzésekre hivatkozva igyekezett megnyerni a tömeget. Jelszóként hangoztatták a gyűléseken: „A magyar zászló piros, fehér, zöld és nem lehet egyszínű zöld, fehér vagy vörös. Vörös diktatúra, kommunizmus itt sohasem lesz." Papkeszin azt a hírt terjesztették a Kisgazda Párt reakciós emberei, hogy azért kell nélkülözni, mert a nyugati hatalmak nem akarják segíteni a kommunistákat, de ha a kisgazdák győznek minden lesz, velük majd tárgyalnak az angolok és segítenek. Annyira mentek a kommunista ellenességben, hogy egyesek a kommunisták kiirtásáról beszéltek. A kommunisták nem nézték tétlenül a támadást és követelték a reakciós jegyző és egy volt bérlő eltávolítását a községből, mivel ezek voltak a kommunista ellenes mozgalom szervezői.

51 Pápán Sulyok Dezső volt a reakció fő támasza. Mindent elkövetett, hogy védje a reakciósokat és szítsa az ellentéteket. Reakciós tevékenysége az egész országban ismert volt. Parlamenti felszólalásában olyan éles soviniszta kifejezéseket használt, hogy saját pártjának is tiltakoznia kellett hangsúlyozva: „egyéni vélemény, nem a párt álláspontja".

52 Ez azonban nem akadályozta meg Sulyokot abban, hogy a párt megyei lapjában terjessze ezeket a nézeteket. Sulyok mint polgármester mindenütt igyekezett keresztül vinni, hogy a demokratikus erőket visszaszorítsák vagy elvegyék kedvüket és maguk vonuljanak vissza. Példa erre a Nemzeti Paraszt Párt pápai szervezetének 1945. július 29-i határozata is. Minden érdekelt szervnek megküldték ezt a határozatot, melyben bejelentik, hogy minden bizottságból, testületből visszahívják tagjaikat, nem engedik meg, hogy ezekben működjenek addig, amíg nem orvosolják sérelmeiket. Hangsúlyozzák, hogy felelősnek érzik magukat azoknak a bizottságoknak, testületeknek a munkájáért, amiben résztvettek és minden erejükkel azon voltak, hogy a köz ügyét szolgálják. Azonban a különböző szerveknek működése súlyos eltérést mutat mind a fennálló törvényes rend, mind pedig a politikai rendszer irányától, ezért nem vesznek benne tovább részt. Felvetik a Nemzeti Bizottság és a polgármester felelősségét, amiért tűrik, hogy egyre többen megsértik a törvényes rendelkezéseket. Pl. a közellátási hivatal a vágási tilalom el334