A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sukerek Lajosné: Az MKP létrejötte és harca a hatalomért Veszprém megyében

Szerint voltak felelősek a munkáért. (Egy-egy MB-tag egy vagy két járásért volt felelős, azt segítette, külön reszortmunkájuk nem volt.) A megyei pártbizottság létrehozása nagyjelentőségű volt. Mindenütt létrehozták a járási bizottságokat és ezeken keresztül biztosították az alapszervezetek egységes irányítását, segítését. Az országos értekezlet előtt, mivel még nem volt MB, a Veszprém városi pártszervezet irányította az egész vármegyét, a járási székhelyeken alakult pártszervezetek pedig a járás területét. Az 1945. október 10-i MB ülésen választják szét a városi és megyei pártbizottságokat. Ennek szükségességét Német elvtárs így indokolja: „A felszaporodott és egyre komplikálódó adminisztrációs munka szükségessé teszi a városi és vármegyei szervezetek szétválasztását." Tehát az adminisztratív feladatok miatt tartották elsősorban fontosnak a különválást és nem azért, hogy elhatárolják a városi és megyei bizottság konkrét feladatait. Október előtt nem ülésezett rendszeresen az MB. A megyei titkár mellett még három elvtárs dolgozott, de nem volt pontosan meghatározva a beosztásuk. Ezekről a problémákról beszélt Német elvtárs. „Az MB első alkalommal ül össze teljes összeállításban. Eddig senkinek nem volt meghatározott munkaköre amiért felelt volna." Azonkívül, hogy a két bizottságot szét választották, pontosan elosztották a reszortokat is. A Megyei Pártbizottság tagjai lettek: Német István titkár, Harák Ferenc szervező, Vég László propagandista, Bali Ferenc kádervezető. Új tag lett Berzsák Béla, akit az adminisztráció vezetésével bíztak meg. A Veszprém városi szervezet vezetésével a következő elvtársakat bízták meg : Kemény János titkár, Hajós Lajos propagandista, Spizer Géza gazdasági vezető, Gergen Rudolf adminisztráció vezető.

34 Rövid ideig dolgozott együtt az MB ebben az összetételben. Német elvtársat novemberben pártiskolára vitték és a Központi Vezetőség Horváth Jánost nevezte ki megyei titkárnak. A december 22-i MB-ülésen választották meg az új MB-t, amely a megyei pártértekezletig vitte a munkát. Decembertől 7 tagja lett az MB-nak. A régi tagok mellé új reszortfelelősök kerültek be: Csepreghy Mátyásné nőtitkár, Balog László ifjúsági titkár, és Kemény János elvtárs mint városi titkár, tagja lett az MB-nak.

35 A megyei pártbizottság tagjai között elosztották a területet. Sajnos keveset tudtak kint tartózkodni a területen, amihez nagyon hozzájárult a jármű hiány is. így sokszor csak a járási székhelyre és a közeli községekbe jutottak ki. A járás problémáit megismerték, de az egész megyében a reszortjukba tartozó munka értékelését, irányítását nem tudták olyan színvonalon megoldani, ahogy azt a körülmények megkövetelték. A megyei nőtitkár pl. az enyingi járásért volt felelős, így ami időt kiszállással tudott tölteni, ott töltötte, de viszont a többi járásba nagyon ritkán jutott el. így az irányításnál egymás beszámolóira, a járások jelentéseire kellett támaszkodniok. A jelentések sokszor egyoldalúak voltak, csak a közvetlen feladatról számoltak be, pl. tagszervezés, földosztás, sok más nagyon fontos feladat végrehajtásáról pedig nem volt pontos kép. Az egyes jelentések sokszor ellentmondóak voltak. Előfordult nem egy esetben, hogy a járás kevesebb párttagot jelentett, mint az előző hónapban, ugyanakkor jelenti, hogy több új pártszervezetet hoztak létre. A különbség általában onnan adódott, hogy a párttagokat az üzemnél is, a lakóhelyüknél is számba vették. Az MB decemberi ülésén határozatot hozott, hogy havonta 20 napot köteles minden MB-tag kint tartózkodni a területen, de ezt nem tudták megvalósítani. Az alsóbb szervek sokat bírálták az MB-t, hogy keveset tartózkodnak kint, az alapszervezetek többségénél nem ismerik az MB tagjait. Még 1946-ban is voltak alapszervezetek, amelyek mint a megyei titkár beszámolójában elmondotta: „nem is tudják, hogy működik az MB és ezért fordulnak mindenért a központhoz". A járási bizottság tagjai is keveset tartózkodnak a területen. Volt sok olyan alapszervezet, amelyet az alakulás után alig látogattak meg. Ezek az alapszervezetek segítség hiányában megszűntek és újból meg kellett őket alakítani. Egy-egy járási pártbizottságon három elvtárs dolgozott, ebből egy az adminisztrációs feladatokat végezte. Ezen a helyzeten segített az, hogy felállították a járásokon beiül a körzeteket, egy körzethez 10—12 község tar tozott és ezt egy körzeti titkár irányította. így a járási bizottság a körzeti titkárokon keresztül képet kapott az egész járás területéről. A devecseri járásban már 1945-ben, a többi járást megelőzve, a körzeti rendszer alapján dolgoztak.

36 1945 augusztusában az MKP Központi Vezetősége tagtoborzásra hívta fel a párt tagságát. Fokozatosan megszüntettek minden olyan korlátot, amely nehezítette a tagfelvételt. A KV Titkársága 1945 augusztus 7-i határozata alapján az újonnan felvett tagoknak nem kellett életrajzot írni, a taggyűlés elé csak névsort terjesztettek. Ez jó volt, mert sok egyszerű, becsületes, főleg idősebb parasztember azért nem kérte felvételét, mert nehezére esett az életrajzot megírni. De ugyanakkor ez azzal a veszéllyel járt, hogy a pártnak nem volt módjában ellenőrizni az új belépőket. A párttagság így minőségileg felhígult, a párt tényleges ereje nem nőtt olyan mértékben, mint a taglétszáma. Ennek ellenére helyes volt a tagtoborzás. Olyan időpontban került erre sor, amikor már kialakultak a koalíciós viszonyok, így a hatalmi, igazgatási pozíciók szakszervezeti, üzemi bizottsági funkciók, különböző szervekben, bizottságokban való részvétel a pártok taglétszámától függött. Vállalni kellett tehát azt a kockázatot, hogy a sok becsületes ember mellett bekerülnek nem oda valók is. A tagtoborzás jó eredményt hozott. Országos viszonylatban az 1945. július elejéhez viszonyítva, amikor 226 577 volt a taglétszám, októberben már 508 801 főre emelkedett, ami 124,5 %-ot jelentett. Az ország lakosságának 5,7 %-a az MKP tagja lett. A Dunántúlon különösen nagy volt az előrelépés. A Győri Területi Pártbizottság — melyhez Veszprém megye is tartozott — kimutatása szerint a július elejei tag/étszám összesen 6000 volt, októberben pedig már 24 105 tagja volt a TB-hoz tartozó pártszervezeteknek. Ez 301,7 %-os emelkedés.

37 Megyénkről külön még nincs kimutatásunk, de több adattal bizonyítani lehet, hogy szép eredményeket értünk el. A kis létszámú megyei és járási párt-apparátus mellett nagyon sokat dolgoztak az üzemek kommunistái, akik járták a falvakat és segítették a párt szervezését, de a községekből is mentek az elvtársak a közeli falvak segítségére, így Nemesvámosról, Hajmáskérről, Nemesszalókról, Devecserből. Az elvtársak példamutató munkájának meglett az eredménye. A megye legerősebb járása a veszprémi járás volt, ahol 1945 decemberében a járáshoz tartozó 36 községből 30-ban volt pártszervezet 2699 taggal. Ennek a járásnak sokat segítettek a várpalotai és péti pártszervezet kommunistái. A devecseri járásban 45 községből 36-ban, 2231 taggal, a pápai járás 47 községéből 40-ben 1822 taggal, a zirci járás 36 községéből 32-ben 1346 taggal, az enyingi járás 15 községéből 13-ban 1992 taggal működtek pártszervezetek. A legrosszabb helyen Veszprém város állt, ahol a KP-nak csak 652 tagja volt és ezek közül is többet el kellett távolítani a pártból. Ugyanakkor megyénk másik városában, Pápán jól működő pártszervezetek voltak, taglétszámukat, mely 1945 őszén 400 fő volt, 1946 február 24-re, az MKP első megyei pártértekezletére 1200-ra emelték fel.

38 ÚJJÁÉPÍTÉS A felszabadulás után lerombolt országban, leszerelt és kifosztott üzemekkel indult meg az élet. A katonai parancsnokságok aláásták a termelés jövőjét. Nem törődtek a fejlesztéssel, csak azzal, hogy minél több legyen a termelés a fasiszta hadviselés számára, mindegy, hogy milyen áron. A felszabadulás után még sokáig lehetett érezni ennek a rablógazdálkodásnak a következményeit. Ezek a katonai parancsnokok a háború vége felé „bénításokat" hajtottak végre. A legfontosabb berendezéseket leszereltették, tönkretették, vagy Németországba szállították. A munkások, ahol lehetett szabotáltak, kijátszva a parancsnokokat, eldugták a gépek, alkatrészek egy részét. Nem tettek eleget a kiürítési parancsoknak, helyükön maradtak és várták a felszabadulást. Az előállt rendkívül nehéz helyzetet súlyosbította még az élelmiszer és nyersanyag hiány. Ilyen helyzetben kezdett hozzá munkásosztályunk az újjáépítéshez. A nyersanyag hiányon belül legnagyobb volt a 333