A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)

példátlan mértékben elpusztult. (A 452 lakóházból teljesen rombadőlt 185, 75%-ban elpusztult 162. A 2144 polgári lakosból a harcok során meghalt 115 férfi és 66 nő. Megsebesült 43 ember. A szovjet 62. lövész hadosztály támadásával egyidejűleg a német „Bradel-harccsoport" is ellenlökést hajtott végre a 23. páncélos hadosztállyal együtt és véres utcai harcok után kiverte Polgárdiból a szovjet 69. lövész hadosztály csapatait.

3 December 8-án délután a „Ritz-harccsoport" is ellenlökést hajtott végre a Balatonfőkajárra benyomult szovjet 62. lövész hadosztály csapatai ellen. A német ellenlökés sikerrel járt, mert a nap végére a „Ritz-harccsoport" főellenállási vonala a következő térségben húzódcrtt: Balaton ÉK-i csücske, Főkajár D-i széle, Lepsény É-i széle, Mezőszentgyörgy É-i széle, Polgárdi D-i részétől 5 km-re DK-re stb.

38 A szovjet 21. lövész hadtest hadosztályai azonban makacsul tovább támadtak. December 8-ról 9-re forduló éjszakán egy szovjet támadó csoport rohamcsónakokon átkelt a Balatonon és Balatonfürednél kísérelt meg partraszállni. A német partvédő hajók gépágyúinak tüzében a támadás kudarcba fulladt.

39 December 8-án a szovjet 62. lövész hadosztály újabb támadásokat hajtott végre Balatonfőkajár ellen. Hosszasan hullámzó utcai harcok után a szovjet hadosztály csapatai újra elfoglalták a községet. Az 1. páncélos hadosztály időközben beérkezett és tüzelőállást foglalt 73. páncélos tüzérezredének 3 könnyű-, és 6 nehéz ütege ettől a naptól lépett akcióba és ágyúzta a szovjet csapatok által elfoglalt Balatonfőkajárt. Polgárditól K-re a szovjet 69. lövész hadosztály csapatai ugyancsak támadtak a december 9-re virradó hajnalon. A szovjet csapatok azonban beleütköztek a német 23. páncélos hadoszatály főellenállási vonalába, és a támadás elakadt a Polgárdi— Székesfehérvár vasútvonaltól kb. 500 méterre északra. December 10~én tovább folyt a harc a „Margit-vonal" fontos szakaszát képező Balatonfőkajár községben. A német Ritz-harccsoport" újabb támadást indított a községben levő szovjet csapatok ellen. A páncélosokkal támogatott német gránátosok behatoltak a községbe, de ott olyan erős szovjet védelembe ütköztek, hogy eredménytelenül voltak kénytelenek visszavonulni. A december 10-én rögzített német helyzetjelentés a következőket írja erről a napról: „Balatonfőkajárra betört ellenség elleni saját ellentámadás erős ellenséges védelembe ütközött és nem ért el eredményt." A szovjet csapatok a támadó német 37. páncélos utász zászlóalj egységeit visszaszorították az Akarattya—Csajág vasútállomás, Balatonfőkajár felső vasúti megálló térségében levő állásokba. December 10-től kezdve mindkét fél csökkentette harci tevékenységét. Mindössze harcászati pozícióik megjavítására törekedtek. A szovjet 21. gárda lövész hadtest különösen két pozícióját igyekezett megjavítani. Elsősorban az akarattyai vasúti átjáró térségét akarták elfoglalni és az attól ÉNy-ra levő magaslatokat, ahonnét a német 1. páncélgránátos ezred csapatai mélyen betekinthettek az Akarattyától DK-re levő alacsonyabb területeken levő szovjet állásokba Decemberi 1-én szovjet csapatok zászlóalj erejű támadásokat hajtottak végre. A támadások azonban nem sikerültek. Ugyanaznap a szovjet csapatok zászlóalj, vagy legfeljebb ezred erővel támadták a Lepsénytől É-ra levő magaslatokat. (Öreghegy, Somlóhegy 195 m.) Itt a német 1. páncélos hadosztály magasabb egységei beásott páncélosokkal makacsul védekeztek. Tüzükkel kelet felől fenyegették a Balatonfőkajáron levő szovjet csapatokat A heves tüzérségi tűzzel támogatott szovjet gyalogság Lepsényből kiindulva É-i irányba támadott és mintegy 1,5 kilométert nyomult előre. A magaslati állásokban levő német erőket azonban nem tudta megsemmisíteni. December 12-én a németek is végrehajtottak kisebb harcászati ellenlökéseket pozícióik megjavítása érdekében. A Polgárdi és Lepsény közötti úton az 1. páncélos hadosztály páncélosokkal és lövészpáncélosokkal (három géppuska és 12 ember) hajtott végre ellenlökéseket. A harctevékenység azonban — mint azt a december 12-i német helyzetjelentés rögzít ti —, „terepnehézségek" miatt nem ért el eredményeket." A szovjet 4. gárda hadsereg december 10-e után lassította támadását. December 12-én a szovjet főparancsnokság új direktívát adott ki a 2. és 3. Ukrán Frontok parancsnokságainak. Megkezdődött a „budapesti hadművelet" második szakasza. A direktívában a 46. hadsereget és a 2. gárda gépesített hadtestet a 3. Ukrán Front alárendeltségébe utalták. (Velencei tó és a Duna közötti szakaszon.) Ennek következtében a 4. gárda hadsereg teljes erejét a „Margit"-vonal Balaton—Velencei tó közti vonalának áttörésére vetették be. A hadsereg első lépcsőjében a 21. gárda lövész hadtest a balszárnyon támad (Akarattya—Polgárdi sávban), a 31. gárda lövész hadtest pedig a jobbszárnyon, Polgárdi—Velencei tó között. A főcsapást a 31. gárda lövész hadtest indítja meg 1944. december 20-án a reggeli órákban, a Velencei tótól DNy-ra kb. 7 km-es szakaszon. A hadtest feladata az volt, hogy a nap végére semmisítse meg az ellenség harcászati mélységben levő erőit. A támadás másnapján törjön előre 16 km-t és vegye birtokba az ellenség mélységben levő támpontjait. A támadás 5—6. napján jusson ki a Dunához, Dunaalmás térségébe. A támadás harmadik napján, a harcászati mélység áttörése után szándékoztak a hadsereg egyik gyorscsoportját, a gárda 7. gárda gépesített hadtestet ütközetbe vetni, azzal a feladattal, hogy a támadást Mór—Várpalota általános irányba fejlessze ki. A 40—50 km mélységben levő hadseregöv áttörése után szándékoztak az 5. gárda lovas hadtestet ütközetbe vetni, hogy a támadást tovább fejlesztve, vegye birtokba Környe —Neszmély térségét. Ezek elérése után az egész hadsereg forduljon arcvonalával К felé és hozza létre a bekerítés külső arcvonalát, Vörösberény—Neszmély (160 km) szélességben. December 12-én a 21. gárda lövész hadtest egész arcvonalán elcsendesedtek a harcok. Csak a harcászati pozíciókért vívott harctevékenységek folytatódtak Akarattya—Balatonfőkajár térségében, illetve a Lepsénytől É-ra levő magaslati terepen. A német 1. páncélgránátos ezred és az alárendeltségében levő magasabb egységek ezeket a szovjet akciókat elhárították. A „Margit"-vonal Akarattya—Polgárdi szakasza szilárdan a kezükben volt. Nagyobb aggodalmat okoztak azonban a német parancsnokságnak azok a jelentések, melyeket a német légifelderítés szolgáltatott nekik. December 12-én a 21. és 31. gárda lövész hadtestek tüzérsége (kb. 600 löveg) egész nap lőtte az LVII. páncélos hadtest arcvonalát. Az egyre fokozódó zavarótűz délután 3 órakor minden űrméretű lövegekből lőtt tűzcsapásokká alakult. A Balaton térségében is fellángoltak a harcok : szovjet aknatűz érte a tihanyi-félszigetet.

39 Ez idő alatt a német felderítés kb. 1500 gépjárművet figyelt meg, melyek déli irányból a front felé haladtak. Egyik oszlop az 1. páncélos hadosztály jobb szárnya a másik a 23. páncélos hadosztály balszárnya irányába. December 13-án Siófokon észleltek a németek nagyobb szovjet erőket, illetve a Siófok—Lepsény közötti országúton élénk forgalmat figyeltek meg. December 14-én a német felderítés a tihanyi-félszigettel szemben levő szántódi partokon fedezett fel jelentős szovjet erőösszpontosítást. Nehéz gyalogsági fegyvereket, néhány páncélost és kb. 50 db. állandóan készenlétben álló vízijárművet. A szántódi szoroson át esetleg támadó szovjet erők ellen, a „Balaton-Flottilla" megerősítésére 27 db könnyű utász rohamcsónakot vezényeltek. Ugyanakkor befejezték a tó északi partjának műszaki zárral való védelmét : aknamezőket telepítettek a félsziget partjain, drótakadályokat létesítettek a partokon és elaknásították a tó vizét. (A tó vize ugyanis csak december 27-e után kezdett befagyni.) A Balaton Ny-i partján húzódó műút forgalmának biztosítására, az útnak a tó felőli szélén, a lakossággal nádból kötözött, 3—4 méter magas kerítést építtettek. Ezzel akarták lehetetlenné tenni a túlsó part tüzérségi figyelőinek munkáját. A német felderítés a szovjet főparancsnokság 1944. december 12-én kiadott direktívájának utasításai szerint végbemenő erőátcsoportosításokat figyelte meg. A direktíva értelmében ugyanis december 12-ig a 3. Ukrán Front egyik gyorscsoportjának, a 18. harckocsihadtestnek Enying—Dég térségéből át kellett vonulnia a 4. gárda had19 289