A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)

sereg körzetéből a 46. hadsereg sávjába. A három harckocsi dandárból (110., 170., 181.), egy gépesített dandárból (32), két rohamlöveg ezredből (1438., 363.) és egy rohamlöveg dandárból (208.) álló harckocsi hadtest felvonulását figyelhették meg többek közt a német légifelderítők. A szovjet erőátcsoportosításokkal egyidejűleg, december 15-e után a szovjet csapatok tevékenysége lelassult a „Margitvonal"-nak az 1. páncélos hadosztály által védett szakaszán. A német csapatok mintegy tíz napra stabilizálták főellenállási vonalukat. (Akarattya—Csajág vasútvonal, Balatonfőkajár É, Füle D-i széle, Polgárdi E-i széle, Polgárdi—Falubattyán közti úttól DK-re.) A néhány napos nyugalomra nagy szükség volt az elmúlt két hét állandó harcaiban meggyengült német 1. páncélos hadosztálynak. A hadosztály erőviszonyai december 16-án a következők voltak: 5 lövész zászlóalj és egy utász zászlóalj. (A tábori kiképző zászlóalj csak a keretből állott.) A leharcolt zászlóaljakat a 153. tábori kiképző hadosztály létszámából 305 újonccal feltöltötték. Az utász zászlóalj 253 újoncot kapott. Megerősítésül érkezett még 253 ember a 44. gránátos ezredtől. A hadosztály alárendeltségében volt még a „Lausitz" géppuskás zászlóalj és a magyar „Major-harccsoport" két gyalogos zászlóalja. A hadosztály fegyverzete: 14 db nehéz páncéltörő ágyú, 5 db P-IV harckocsi és egy db „Nashorn" önjárólöveg. (Az adatok szerint december 3-a óta elpusztult a hadosztály 2 db P-IV és 4 db P-V harckocsija. ) A hadosztály tüzérsége 3 könnyű-, és 6 nehéz ütegből állott.

50 A hadosztály megerősítésül december 18-án 900 embert és 20 db P-V harckocsit kapott.

41 1944. december 15—20-a között a 21. gárda hadtest és az 1. páncélos hadosztály közötti arcvonalon viszonylagosan elcsendesült mindkét fél harctevékenysége. A szovjet hadseregparancsnokság a beálló csendet fokozott propaganda tevékenységre használta fel. Röpcédulákkal és hangszórókon közvetített felhívásokkal igyekezett a szovjet csapatokkal szembenlevő állásokban levő magyar és német katonákat meggyőzni a harc folytatásának hiábavalóságáról. Két érdekes dokumentum maradt fenn ezekből a napokból. December 16-án a szovjet csapatok röpcédulákat lőttek át a Füle— Csajág vasútvonal mentén húzódó állásokban levő magyar katonákhoz. „Használjátok igazolványnak ! 1944 december 16. Magyar Katonák! Tudjuk, hogy hősies magatartásotok katonai erényeitekből fakad és ezt a Vörös Hadsereg tiszteletben tartja, ezért bántódása senkinek nem fog esni. Ne higgyetek a német fasiszta vezetőknek, akik pusztulásba visznek titeket magyaro5. A Vörös Hadsereg sokszorosított röplapja. 5. Vervielfältigte Flugschrift der Roten Armee. 5. Tract ronéotypé de l'Armée Rouge. 5. Листовка Красной Армии. kat! Tegyétek tönkre katonai fegyvereiteket és álljatok át a balatoni harcmezőn a szovjet csapatokhoz. Tudjuk parancsnokjaitok nevét, akik között jóindulatú katonák is akadnak, akik nem értenek egyet a német fasisztákkal és csatlósaikkal. A Vörös Hadsereg." December 18-án a szovjet csapatok harctevékenysége Balatonfőkajár térségében megélénkült. Jelentős gyalogsági és páncélos erők összpontosultak a községben, majd az esti órákban négy alkalommal lőtték aknavetőkkel a vasútvonal térségében levő magyar állásokat. Éjjel 1 óra előtt német nyelvű propaganda szöveget közvetítettek a szovjet csapatok az állások előtt mintegy 200 méterre felállított hangszóróból. „Das Leben ist das Wichtigste! Mit dem neuen Leben muss eine neue Heimat aufgebaut werden! Achtung! Deutsche Soldaten ! Arbeiter und Bauern schissen nicht auf Arbeiter und Bauer ! Hitler und das OKW können euch keine Hilfe bringen! Wir sprachen zu euch als Deutsche zu Deutschen! Hitler hat euch in den Dreck geführt! stb." Néhány órával később, negyed ötkor öt T-34 mintájú szovjet harckocsi támadott, de a védelemben levő magyar csapatok három „Panzerschreck" lövésére megálltak. Ezután mintegy 25 percen át gyalogsági tűz érte az állásokat. A ködös szürkületben, szitáló esőben megérkezett a váltás. „Nem sok ellenállást lehetett feltételezni az agyoncsigázott és nagyon fiatal gyalogosoktól, akik Ost-Preussenből jöttek ide."

42 A december 20-a előtti viszonylagos csendben, 11-én érkezett a „Fretter-Pico" hadseregcsoporthoz a szárazföldi haderő parancsnokságának utasítása: az LVII. páncélos hadtest hajtson végre nagyarányú ellencsapást 1944. december 20-án reggeli 6 óra 30 perckor. A hadművelet fedőneve: „Spätlese" (Késői szüret). Az ellencsapás főiránya: Simontornya, Dunaföldvár. A támadáshoz két páncélos hadosztályt (3., 6.) és három „Panther"-zászlóaljat (509., 510., 513.) vezényeltek Veszprém megyébe. December 10—15 között szállították a a 6. páncélos hadosztályt Nemesvámos—Vilonya—Hajmáskér—Olaszfalu—Nagyesztergár—Kislőd—Szentgál területére. A hadosztály a 4. és 11. páncélgránátos ezredből és a felderítő zászlóaljból állott. A 26. páncélos ezred állományába jelentős harckocsi mennyiség tartozott. (30 db P-IV, 50 db P-V, 6 db légvédelmi páncélos, 13 db páncélvadász és 10 db nehéz páncéltörő ágyú.) A hadosztály tüzérsége: 3 könnyű és 5 nehéz üteg volt. December 12—20 között szállították a 3. páncélos hadosztályt Várpalota—Iszkaszentgyörgy—Magyaralmás—Csákberény — Pusztavám—

Sur—Csetény—Tés községek térségébe. A hadosztály a 3. és 394. páncélgránátos ezredekből és a felderítő zászlóaljból állott. A 3. páncélos ezred eszközei: 29 db P-IV és 13 db P-V-L. harckocsi, 10 db rohamlöveg, 17 db páncélvadász és 14 db nehéz páncéltörő ágyú. A hadosztály tüzérsége: 4 könnyű, és 4 nehéz üteg. A tervek szerint az ellencsapás első lépcsőjében az 1. páncélos hadosztály támadott volna, együtt működésben a magyar 25. gyalog hadosztállyal, mely rohamcsónakokon kelt volna át a Balatonon. A második lépcsőben (reggel 7 óra 30 perckor) indult volna meg a két újonnan jött páncélos hadosztály. A támadás azonban elmaradt, mivel a III. páncélos hadtest parancsnoka lehetetlenségnek tartotta a támadást. (December 20-án az LVII. páncélos had testparancsnokság az Ipoly menti harcok vezetésére kapott parancsot, a Balaton és a Velencei tó közti védelem vezetését a III. páncélos hadtest parancsnokságának rendelték alá. December 29-től parancsnokáról, Breith tábornokról, „Breith-harccsoportnak" is nevezik a hadtestet.) „Támadni csak erős hidegben lehetséges, amely az elmocsarasodott területet alkalmassá teszi arra, hogy a harckocsik keresztül hatoljanak rajta."

44 290