A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)

kívül heves harcok folytak az 1. páncélos hadosztály balszárnyán álló 113. páncélgránátos ezreddel és az alárendeltségében levő magyar csapatokkal. A támadó szovjet csapatok a nap folyamán Enying felé szorították vissza a harcolva hátráló német és magyar csapatokat. A középső arcvonalszakaszon, Lajoskomárom községben zajlottak le súlyos harcok a nap folyamán. A támadó szovjet csapatok heves harcokat vívtak a községben a magyar „Boldus-harccsoporttal" és csak a nap végére sikerült azt visszavonulásra kényszeríteni. Az ozorai hídfőből támadó szovjet csapatok Kenyérmezőpusztán át támadva szétszórták és visszavonulásra kényszerítették az előző napon Budapestről érkezett 153. utász zászlóalj három századát. Tüskemajornál bekerítették a makacsul ellenálló 14/1. zászlóaljat, melynek parancsnoka, Nagy ezredes súlyos haslövéssel szovjet fogságba esett. A makacsul ellenálló 14. egri „Dobó István" gyalogezred 1. zászlóalja és a soraiban harcoló egységek, mint a 13. miskolci gyalogezred törzse és a 153. utász zászlóalj 130 embere, bekerítésbe került, honnét csak 7-én tudtak kitörni. A Tüskemajorban bekerített magyar zászlóaljat megkerülve, a szovjet csapatok tovább törtek előre és elfoglalták Középbogárdot. Délelőtt 10 óra körül a német 23. páncélos hadosztály három P-IV. és egy P-V. harckocsiból álló alegysége, magyar tüzérekkel és a 153. utász zászlóalj katonáival együtt ellenlökést hajtottak végre, melynek során visszafoglalták Középbogárdot. Innét Harasztbogárd felé törtek előre és az Ozora—Dég közti úton rajtaütöttek egy — kb. 120 szekéren szállított — szovjet egységen. A német harckocsik tüze súlyos veszteséget okozott : 200 szovjet katona elesett, 50 fogságba került, 10 géppuska és 4 páncéltörő ágyú elpusztult. A támadó harckocsik elől a szovjet csapatok visszavonultak Középbogárdtól kb. 3 km-re délre.

33 Itt azonban erős szovjet páncélelhárító tűzbe kerültek. A tüzérségi tűz elől kitérő német harckocsik közül három a mély sárban elakadt, úgyhogy azokat a kezelőlegénység kénytelen volt a visszavonulás elrendelésekor felrobbantani. A szovjet csapatok az LVII. páncélos hadtest balszárnyán is jelentős eredményeket értek el. A reggel 7 órakor meginduló támadásban a szovjet csapatok kb. két zászlóalj erővel támadtak a Simontornya és Szilasbalhás közötti út kétoldalán. A 23. páncélos hadosztály 126. páncélgránátos ezrede heves harc után kiürítette Szilasbalhást és délután 17 órakor megkezdte a visszavonulást Dég D és Hatvanpuszta D vonalára. A reggel óta egyre nagyobb erővel támadó szovjet csapatok nyomására, december 5-én este 20 órakor Kirchner tábornok elrendelte az LVII. páncélos hadtestnek a visszavonulását az ún. „B"-vonalba. (Siófok ÉNy. Enying D, Kisláng D, Kálóz, Mélykút stb.) A két német páncélos hadosztály visszavonulásának biztosítására a magyar 20. gyalog hadosztályt rendelte. A parancs szerint a hadosztály maradványaiból alakult „Boldusharccsoportnak" december 6-án a reggeli órákig kellett tartania az Enying D, Ágostonpuszta, Újhódos-puszta, Szúnyog-puszta, Őztelek vonalat. A hadosztály ütegei zömében Polgárdiba vonultak vissza. Minden tüzér osztályból 1—1 üteg Mezőszentgyörgytői D-re foglalt el tüzelőállást, azzal a feladattal, hogy onnét támogassák tüzükkel, a ,,Boldus-harccsoportot. ' ' A magyar csapatok hevenyészett védelmi vonalai mögött, a német csapatok megkezdték a visszavonulást a „Margit-" vonal Akarattya, Balatonfőkajár, Füle, Polgárdi, Tác községek térségében levő védelmi övezetei felé.

34 December 5-ről 6-ra forduló éjszaka az egész arcvonalon tartott az LVII. páncélos hadtest visszavonulása. A visszavonulás a reggeli órákra még nem fejeződött be. Mint a december 6-án reggel 9 órakor kiadott német reggeli-jelentés megjegyzi: „A Kirchner-páncélos csoport felvonulása az új védelmi vonalba a reggeli órákban még nem fejeződött be. Az 1. páncélos hadosztály harc-csoportjainak sávjában az ellenség erősen nyomul előre." December 6-án a hajnali órákban a szovjet 21. gárda lövész hadtest szakadatlanul üldözte tovább a visszavonuló német és magyar csapatokat. 288 A 62. szovjet lövész hadosztály csapatai és egy gépesített ezred is tovább üldözte a makacsul védekező 1. páncélos hadosztályt. A Siófok—Polgárdi úton támadó szovjet csapatok benyomultak Balatonbozsokra. A német „Ritz-harccsoport" azonban ellenlökéseket hajtott végre és a szovjet csapatokat visszaszorította Gamásza-major és 163. magasságpont vonalára. A szovjet 69. lövész hadosztály csapatai a „B"-vonalat védő magyar csapatok ellen támadtak. Különösen súlyos harc alakult ki Enying községben. Délelőtt 9 óra körül a községben csak négy német harckocsi és 30 magyar katona maradt vissza, (pk. Kucsera zászlós.) A déli órákban a szovjet elővédek behatoltak a községbe. Az utóvéd ellenlökést hajtott végre és a szovjet harccsoportot Enyingtől kb. 2 km-re szorította vissza. Délután 16 órakor megindult a szovjet támadás ezrederejű gyalogsággal és harckocsikkal. Az utóvéd rövid harc után visszavonult Kisláng D-i széléig. Ezzel a harctevékenységgel a magyar 20. gyalog hadosztály szereplése be is fejeződött. A hadosztály az elmúlt három nap alatt 1500 emberről alig 400 főre csökkent. A teljesen leharcolt hadosztályt az LVII. páncélos hadtest parancsnoka, Kirchner altábornagy az 1. páncélos hadosztály alárendeltségébe utalta. A hadosztály tüzérségét, amely 14 üteget tett ki (pk. Morvay ezredes), a „Margit"-vonal megerősítésére használták fel. A hadosztály vonat alakulatai és csapattöredékei Ősi, Sárkeszi, Sárszentmihály községekben várták az újjászervezést. A hadosztály parancsnoki törzse Nádasdladányba vonult. Az 1. páncélos hadosztály Gamásza-major, Balatonbozsok D, Kisláng D-i vonalán igyekezett biztosítási vonalat kiépíteni. A hadosztály jobbszárnyán a „Ritz-harccsoport" helyezkedett el, balszárnyán a „Brandel-harccsoport". Az utóbbi alárendeltségébe került, Ercsi-puszta térségébe, a magyar , ,Boldus-harccsoport." A szovjet 21. gárda lövész hadtest december 6-ról 7-re forduló éjszaka szakadatlanul folytatta a támadást. A szovjet 62. lövész hadosztály előnyomulása azonban elakadt Űjtekeres-puszta térségében. A délelőtti órákban a szovjet csapatoknak sikerült előretörniök és elfoglalták Lepsényt. A német „Ritz-harccsoport" azonban ellenlökést hajtott végre öt harckocsival és erős gyalogsági erőkkel. A súlyos harcban visszafoglalták a községet, melynek során Lepsény rendkívüli módon elpusztult. (442 lakóházból 70 teljesen, 63 súlyosan megrongálódott, 309 pedig 30—50 %-os sérüléseket szenvedett.)

35 A németek a község visszafoglalásával felszabadították egyik bekerítésben levő zászlóaljukat, majd a támadást folytatva betörtek Balatonbozsokba. Azonban míg a hadosztály jobbszárnyán harcoló „Ritz-harccsoport" szilárdan tartotta a Balaton világos, Alsótekeres-puszta, Balatonbozsok D-i, Lepsény DK-i térségét, addig a balszárnyon harcoló „Bradel-harccsoport" képtelen volt feltartóztatni a szovjet 69. lövész hadosztály támadását. A szovjet csapatok ugyanis december 7-én a kora hajnali órákban, kihasználva a terepet borító sűrű ködöt, Kisláng és a 156. magassági pont között keresztülhatoltak a németek biztosítási vonalain és behatoltak Polgárdiba. A 7-én délelőtt 8 óra 15 perckor keltezett német napijelentés szerint a szovjet csapatok Polgárainál behatoltak a „Margif'-vonalba. A súlyos helyzetre való tekintettel, december 7-én 16 óra 30 perckor Kirchner altábornagy elrendelte az LVII. páncélos hadtest általános visszavonulását a „Margif'-vonal védelmi övezetébe. Hans Friessner, a „Dél"-hadseregcsoport parancsnoka írja : „Csak egyetlen választás maradt : vagy az állások előtérben harcolva szétveretni magukat, vagy minden erőnkkel védőképessé tenni a Margit-állást."

36 December 7-én este 19 órakor az 1. páncélos hadosztály és az alárendeltségében levő csapatok megkezdték visszavonulásukat. A „Ritz-harccsoport" az Akarattya—Főkajár— Kölesteleki erdő vonalára vonult vissza. A „Bradel-harccsoport" a Kölesteleki erdő és Polgárdi ÉNy között foglalt állást. (A hadosztály parancsnoksága Berhidára települt.) December 8-án a kora reggeli órákban mindkét fél egyidejűleg indított támadást. A szovjet 62. lövész hadosztály csapatai erőteljes támadással benyomult Balatonfőkajár községbe. A községben rendkívül súlyos utcai harcok alakultak ki. Ekkor kezdődött az a pusztulás, melynek során a község