A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)

alatt a légierő 12—18-as gépcsoportokban csapásokat mért az ellenség támpontjaira, tüzérségi ütegeire, figyelőpontjaira és tartalékaira. A lövész hadtesteket egyenként egy csata-, és egy vadászrepülő hadosztály támogatta. A 21. gárda lövész hadtest főcsapása a Balatonkiliti körzetében levő német hídfő ellen irányult, melyet az 1. páncélos hadosztály 1. páncélgránátos ezrede védett (pk. Huppert alezredes) a hadosztály 1. páncélos felderítő zászlóaljának támogatásával, (pk. Dr. Koehler őrnagy.) A támadást a 62. lövész hadosztály csapatai hajtották végre egy gépesített ezred támogatásával. A támadó szovjet csapatok súlyos harcba keveredtek a hídfőt védő német erőkkel. A páncélosokkal és rohamlövegekkel támogatott szovjet gyalogság szétszórta és visszavonulásra kényszerítette a német zászlóaljakat. A rendkívül súlyos harcba beavatkozott a magyar 8. tábori tüzérosztály 12 lövege és a német légierő. A Nagyvázsony melletti repülőtérről felszálló „Immelmann"-zuhanóbombázó ezred Ju 87-es gépei és egy vadász alakulat sem tudták a támadó szovjet páncélos és gyalogsági erőket megállítani. Az egymást szakadatlanul váltó, 5—15 gépből álló német csatagép kötelékek, melyek másnap délutánig támadtak, csak a Szántódnál levő szovjet csoportot tudták szétszórni, mely a keskeny szoroson kísérelte meg az átkelést a tihanyi-félszigetre. A Siófok felé előretörő szovjet csapatokat azonban nem tudták feltartóztatni. A visszavonuló 1. páncélos felderítő alakulatot üldöző szovjet gépesített ezred két és félórás harc után benyomult Siófokra. A város utcáin heves harc alakult ki a páncélosokkal támogatott szovjet gyalogság és a várost védő német alakulatok között. Az 1. páncélgránátos ezred I. zászlóalja (pk. Schriewer százados) és a hadosztálynak alárendelt 111/40. zászlóalj (a 18. SS „Horst Wessel" páncélgránátos hadosztálytól), illetve a 153. tábori kiképző hadosztály (FAD) alárendeltségében levő „Lausitz" géppuskás zászlóalj és egy légvédelmi tüzér alakulat (Flak-Abteilung) képtelen volt a támadó szovjet csapatokat visszaverni. A támadó szovjet csapatok a „Lausitz" géppuskás zászlóalj sávjában átkeltek a Sión. Ez döntötte el a város sorsát és a németek az alkonyati órákban kiürítették a várost és visszavonultak a Siófoktól ÉK-re levő, Balatonszabadi irányában húzódó vasútvonal mögé. Ettől K-re, a 113. páncél grántáos ezred állásai egészen Mezőkomáromig nem álltak szovjet támadás alatt.

32 A Siófok térségében kibontakozó szovjet támadással egyidejűleg heves harc bontakozott ki a szabadhidvégi és ozorai hídfők területén is. A szabadhidvégi hídfőt védő magyar „felderítő zászlóalj", a 20. lovas század és a német légvédelmi ágyú üteg rövid harc után visszavonult. Műszaki alakulat hiányában nem tudták maguk mögött felrobbantani a vasúti hidat, így a szovjet gyalogság — üldözve a visszavonulókat —, a hídon keresztül benyomult Mezőkomáromba. Este 20 óra körül egy másik szovjet csapattest a felsőnyéki gazdasági vasút hídján kelt át a Sión és aknatűz alá vette a Mezőkomáromot védő magyar csapatokat. Rövid harc után a magyar csapatok („Felderítő zászlóalj", 24/3. zászlóalj, 20. lovas század és a tüzérség: a 7. tüzérosztály német légvédelmi ágyús- és páncéltörő ütegek) kiürítették a községet és Lajoskomáromig vonultak vissza az éjszaka leple alatt. Délután 17 órakor az ozorai hídfőt is erős szovjet támadás érte. Az itt védő magyar 13/1. zászlóalj rövid harc után ugyancsak visszavonult. A szovjet gyalogság itt is átkelt a Sión és kb. 4 km mélységben egész Harasztbogárd pusztáig nyomultak előre. Itt azonban a magyar zászlóalj ellenlökést hajtott végre és a szovjet csapatokat visszaszorította a Sió déli partjára. A szovjet zászlóaljak a 23. német hadosztály sávjában is támadtak a késődélutáni órákban. Simontornyánál két szovjet zászlóalj a 126. páncél gránátos ezred főellenállási vonalát áttörve, a Simontornya-szilasbalhási út mindkét oldalán támadott ÉNy-i irányban. A szovjet csapatok behatoltak és felszabadították Szilasbalhás községet. A szovjet csapatok Simontornyától K-re is támadtak és behatoltak Sáregresre. A német 23. páncélos hadosztály egész arcvonalán átlagban 2 km-t volt kénytelen hátrálni. A 21. gárda lövész hadtest hadosztályaival egyidőben, a jobbszárnyon előnyomuló 31. gárda lövész hadtest is támadott. Hasonlóképpen a front balszárnyához, a szovjet csapatok ezen az arcvonalszakaszon is rendkívül gyors sikereket értek el. Visszavonulásra kényszerítették a LXXII. hadtest csapatait a Cece és Dunaföldvár közötti térségben, a szovjet 31. lövész hadtest zászlóaljai a nap végére elérték Előszállás térségét. A „Dél"-hadseregcsoport 1944. december 4-én hajnali 1 óra 20 perckor kiadott harcjelentése szerint a Siótól É-ra két szovjet hídfő alakult ki : Siófoknál és Mezőkomáromnál. Mindenütt másutt a Sió É-i partján helyezkedtek el a német és magyar csapatok támpontszerű tüzelőállásai. December 4-én, hétfőn, a kora hajnali órákban, az előző napi súlyos harcok során beállott zavaros helyzetet tisztázandó a magyar II. hadtest parancsnoksága Székesfehérvárról erőszakos harcfelderítésre rendelte ki a 102. páncélvonatot, melynek sikerült a Rétszilas—Tolnanémedi közti vasútvonalon Pincehelyig előretörni. Itt harcba keveredett a szovjet csapatokkal, majd súlyos sérülésekkel visszavonult Székesfehérvárra. A felderítésre küldött egyéb egységek jelentései is arra a véleményre juttatták a német hadseregcsoport parancsnok ságot, hogy a „Kirchner"-harccsoportot egyre inkább a szovjet csapatok átkarolásának veszélye fenyegeti. A szovjet 31. lövész hadtest hadosztályai ugyanis gyors ütemben törtek előre a Sárvíztől K-re és 4-én reggelre elérték Előszállást. December 4-én egész nap viszonylagos csend uralkodott a Sió menti arcvonalon. A siófoki és mezőkomáromi hídfőkben levő szovjet csapatok beásták magukat. Láthatólag az újabb erők beérkezésére vártak, melyek szakadatlanul vonultak Tolna megye útjain a Sió és a Balaton felé. A délutáni órákban a magyar 20. gyalog hadosztály parancsnoka jelentést küldött a „Kirchner"-harccsoport parancsnokságára, hogy a mezőkomáromi szovjet hídfőt felszámolni nem tudja, mert a rendelkezésére álló zászlóaljak a Sió vonalát védik, de így is „az orosz ott jön át, ahol akar!" Kirchner altábornagy ezért a 23. páncélos hadosztályt utasította a mezőkomáromi szovjet hídfő felszámolására. A kora esti órákban, 19 órakor egy német felderítő zászlóalj négy harckocsi támogatásával behatolt Mezőkomáromba, de a községben levő szovjet csapatok tüze visszavonulásra kényszerítette őket. A visszavonuló német és magyar csapatokat a szovjet csapatok üldözőbe vették. Különösen súlyos harcok alakultak ki a községtől ÉNy-ra levő térségben, ahol a 158. magassági pont többször cserélt gazdát. így az Enying felé előnyomuló szovjet csapatokat ideiglenesen sikerült megállítani. Az ÉK-i irányban támadó szovjet csapatok azonban elérték Lajoskomáromot és a község déli részét elfoglalták. A visszavonuló magyar csapatoknak csak a község É-i és Ny-i részét sikerült a nap folyamán tartaniok. (A községben a magyar „Boldus-csoport" harcolt, melyet a 24. gyalogezred 2. és 3. zászlóaljának roncsaiból, a 20. lovas századból és egy német gépágyús ütegből állítottak össze.) A hajnali órákban a szovjet csapatok Ozora térségében is támadtak. Mintegy 7 km mélységű hídfőállást sikerült létrehozniuk. Az egész naphoz hasonlóan, az éjszaka folyamán sem szünetelt a szovjet csapatok tevékenysége. Az évszakhoz képest meglehetősen enyhe (+6 fok), esős, havas éjszakát és a rossz látási viszonyokat kihasználva, erős szovjet harccsoportok szivárogtak át az LVII. páncélos hadtest főellenállási vonalán. Az előnyomulás olyan ügyesen történt, hogy a 20. gyaloghadosztály adatai szerint egyes magyar támpontok katonái csak a telefonvezetékek megszakadásaiból gyanították a szovjet egységek előremozgását. A szovjet harc-csoportok a magyar és német gyalogság harctámpontjai mögé kerültek és benyomultak azok harcászati mélységébe. így pl. egy szovjet lovasszázad rohammal tört be a magyar 5/2. üteg tüzelőállásaiba és annak kezelőszemélyzetét kézitusában megsemmisítette. December 5-én, kedden, hajnali 5 órakor megindult a szovjet támadás. Az 1. páncélos hadosztály sávjában a szovjet csapatok nem támadtak. A fő csapást a magyar 20. gyalog hadosztály sávjában mérték, a mezőkomáromi hídfőből.

33 A községtől ÉNy-ra levő 158. magassági pont térségében rend287