A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Veress D. Csaba: Veszprém megye felszabadításának története (1944. december 3.–1945. március 30.)

3-án indították útnak 105/507, 105/508, 105/509 századokat. A kimerült emberek, akik több hetes gyalogmenet után voltak, végkimerülésben és szívbénulásban pusztultak el. November 1-én Guth Vilmos 41 éves és Frimm István 37 éves munkaszolgálatos halt meg szívbénulásban. November 3-án Guttmann Adolf 24 éves munkaszolgálatos ugyancsak szívbénulásban halt meg. November 6-án Reisz Miklós 24 éves szívbénulásban, Révész Ferenc 24 éves végelgyengülésben halt meg. A kimerült embereket a keretlegénység fegyverei hajszolták, aki kidőlt, az meghalt. Drámai erővel idézi e kegyetlen napokat Radnóti Miklós, aki 1944. október 31-én a szentkirályszabadjai táborban írta a következő sorokat : „Mellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint húr, ha pattan. Tarkólövés, — így végzed hát te is, — súgtam magamnak, csak feküdj nyugodtan. Halált virágzik most a türelem. Der springt noch auf, — hangzott fölöttem. Sárral kevert vér száradt fülemen.'''' A szentkirályszabadjai munkaszolgálatos tábor kiürítésével egy időben indították útnak november 1-én a Péti Nitrogénművekben dolgozó 104/302 századot és három félszázadot: 101/353, 105/304, 710/305. Ugyancsak ez nap indították el a hajmáskéri tüzérségi táborból az ott dolgozó 104/2 századot.

24 A zsidő munkaszolgálatos alakulatok elvitele után, 1944 november elején megkezdődött a „Margitvonal" védelmi övezeteinek kiépítése. Az erődítési munkálatokat a magyar Erődítési Bizottság utász és műszaki alakulatai végezték, a polgári lakosság nagyarányú alkalmazásával. A Veszprémben levő m. kir. honvéd állomásparancsnokság elrendelte, hogy minden városban és községben a polgári hatóságok kötelesek erődítési munkacsoportokat szervezni. Minden munkacsoport 30 főből és egy munkavzeetőből állott. A munkacsoportoknál „természetesen nem csak a munkásosztályt, hanem az úgynevezett intelligenciát is be kell szervezni", mivel a „Honvéd Vezérkar Főnöke megállapította, hogy sem a honvédség, sem a lakosság nem teljesíti hazánk védelmére szükséges feltétlen erőkifejtést!" Az erődítések célja, hogy a „visszavonuló csapatok esetleges további területfeladás esetén minden helységnél védelemre alkalmas berendezéseket találjanak, hogy abba belekapaszkodva a helységet a helyi karhatalmi osztag védeni tudja. Az illetékes katonai parancsnokok szemrevételezik a községeket és elkészítik a védelmi terveket. Az erődítési munkálatokról vázlatot kell készíteni, mely a községben levő megbízható szerv (községi katonai parancsnok, vagy ha ez nincs, bíró, vitéz stb.) őrizetében marad, hogy az azt a beérkező csapatok parancsnokának átadhassa.

25 Az erődítéseket a megye keleti és délkeleti területein megkezdték. Különösen hatalmas erődítési munkálatok kezdődtek a Margit-vonal fővédőövének 5—6 km-es mélységében. A biztosítási öv mögött elhelyezkedő műszaki zárrendszer gerincét itt is a jó vonalvezetésű, összefüggő, több méter széles és mély, oldalazó tüzelőállásokkal biztosított harckocsiárok alkotta. A harckocsiveszélyes irányokban, mint például Balatonfőkajár DNY-i térségében az ún. Külső laposon, a Balatonfőkajár és Akarattya közti országút mentén, vagy Manó-puszta és Papkeszi között stb. hatalmas harckocsi árkokat ásattak. A harckocsi árkokat egyéb akadály- és műszaki zárrendszerek egészítették ki a védelem mélységében. (Egyéb harckocsi akadályok: földbe és betonba ágyazott farönkök, vasúti sínek stb., illetve gyalogsági akadályok: drótkerítés, dróthenger, stb.) A műszaki zárrendszer mögött helyezkedett el a fővédőöv, amely általában 2—3 egymás mögött 1—2 km távolságban húzódó állásrendszerből állott. Az állások között közbeeső állások és reteszállások húzódtak, mint pl. a peremartoni robbanóanyaggyár munkásaival és tisztviselőivel építtetett reteszállás, amely Peremarton É. 120. magassági ponttól húzódott Ny-i irányban az erdőcsücsökig, majd onnét az erdő szegélyén a Sukori-hegy oldalában. A zegzugosán ásott illetve robbantott lövészárokban kb. 50 méterenként gépfegyverállások, kb. 200 méterenként parancsnoki fedezékek voltak. Az állások előtt előretolt tüzelőállások, a főárokkal összeköttetésben. Az árok elé drótakadályt és aknamezőt telepítettek. Hasonló reteszállás húzódott Peremarton D. 153. m. ponttól a berhidai vasútállomás irányában. A második védőöv és a hadseregöv megerősítése rendkívül hevenyészett formában készült el. Általában megelégedtek azzal, hogy a községek körül lövészárkokat ásattak. így történt ez pl. Zirc körül is. „A község lakosságát lövészárok ásására vezényelték ki. A munkát eleinte Wehrmacht-katonák irányították, később magyarok. A Wehrmacht tagjai halkan rebesgették: kár dolgozni, Hitler elvesztette a háborút!"

26 Az erődítési munkálatokkal egyidőben fokozták a megyeszékhely és a megye legfontosabb ipari centrumainak légvédelmi biztosítását is. November 13-tól kezdve kb. két hetes munkával légvédelmi ütegállásokat építtettek a polgári munkaerő bevonásával Veszprém köré. (Miklósháza-puszta, Geleméri major, Takács téglagyár, Liter és Nemesvámos térségében.) Az öt munkahelyre 30—30 embert vezényelt ki a polgármester az állomásparancsnokság utasítására.

2 7 A közeledő szovjet csapatok miatt, melyeket a 17. légi flotta és az annak alárendeltségében levő Vitruk altábornagy csoportja, összesen mintegy 900 db csatarepülő, bombázó és vadászgép támogatott, a meglevő tési repülőtér mellé októberben egy három kifutópályás német katonai repülőtér települt Nagyvázsony és Tótvázsony között, a Zsófia-puszta felé vezető bekötőút kétoldalán, a Hosszúharaszt-erdő, az Edvárd-hegy és a Nagycsepel birkaakol térségében. A környező községek kirendelt munkaerejével épített repülőtérre novemberben érkezett meg a német „Immelmann" zuhanóbombázó ezred (pk. Rudel ezredes). November utolsó hetében megkezdték a „Margitvonal" Veszprém megyei szakaszának katonai alakulatokkal való feltöltését. A Balaton nyugati partvonalának védelmét a magyar II. hadtest parancsnoksága irányította. (Hadtestparancsnokság 1944. december 4-től Hajmáskéren. Hadtestparancsnok : vitéz Kudriczy altábornagy.) Amíg a védelemre kijelölt hadosztályok felvonulása tartott, a Balaton környéki leventékből, nemzetőrökből állítottak fel partőrséget, az ún. „Balatoni zászlóaljat", (pk. Jekelfalusi-Piller György Balatonfüred.) A „partőrségbe" 16—48 éves korig minden férfinek be kellett vonulnia. „Mindazon 16—48 éves korban levő férfiak, akiknek meghagyási igazolványuk nincs és bevonulási kötelezettségüknek a mai napig nem tettek eleget, holnap reggel, 18-án 6 órakor 5 napi élelemmel, melegruhával ellátva jelentkezzenek a fűzfőgyártelepi csendőrörs parancsnokságon. Aki ezen rendelkezésnek nem tesz eleget, halállal lesz büntetve. A következő napon a csendőrség szigorú razziát tart, mely razzia alkalmával a csendőrség felkoncolási joggal bír, s mint katonaszökevények lesznek büntetve!"

28 Időközben — 1944. november 26 és december 6 között —, felvonult a Balaton partra a Székesfehérváron feltöltés alatt álló magyar 25. gyalogos hadosztály, amely a november 7-én végrehajtott szovjet támadás során súlyos veszteséget szenvedett Tiszanána, Átány községek térségében. A gyaloghadosztály az 1. és 25. gyalogezredből és az 59. műszaki zászlóaljból állott. (Hadosztály parancsnok: Kalkó Gyula vezérkari ezredes.) A hadosztály 10 magyar és egy német zászlóaljból állott. (A német 153. tábori kiképző hadosztály egy gyalogos zászlóalja.) A zászlóaljak három-három gyalogos és egy-egy géppuskás századból, továbbá egy nehézfegyver szakaszból állottak. A gyalogos századok 120—130 emberből. (85 puska), két géppuskából, kilenc golyószóróból és hat „páncélökölből" állottak. A géppuskás század hat géppuskával rendelkezett. December 16-án a hadosztály tüzérsége 11 könnyű és 1 nehéz ütegből állott. (Kb. 44 db 75 mm-es, vagy annál nagyobb űrméretű löveg, továbbá 4 db 105 mm-es löveg.) Alárendeltségében volt még 4 db páncéltörő ágyú. A csapatok gépesítése 80%-os volt.

29 A 11 zászlóalj a Keszthelytől Fűzfőig terjedő partszakaszt szállta meg. A tihanyi-félszigetet a német zászlóalj szállta meg, és ide összpontosították a tüzérség zömét is. Mivel félő volt, hogy a szovjet csapatok a Sión keresztül kisebb folyami naszádokat í 283