A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sági Károly: Magyar néphagyományok a második világháború katonáinak tudatában

461. Luca napján az asszonyoknak nem szabad elmenni hazulról. — Horváth József, rk. fm. 1910, Karmacs, Veszprém megye. 462. Luca napján nem kérnek kölcsön, de nem is adnak. Ha valamit kölcsönadnak, azt lehetőleg még Luca előtt viszszakérik. — Haviár Mihály, rk. fm. 1923, Erdőkürt, Nógrád megye. 463. Luca napján délben pogácsát sütnek. Annyi pogácsába, ahány tagból áll a család, belesütnek egy-egy tollat. Akinek a pogácsájába a toll sütés közben elég, meghal egy éven belül. — Dr. Szarka Jáncs, ev. tisztviselő, 1919, Szarvas. 464. Luca napján „Lucapogácsát" szoktak sütni. Ez nem más, mint egyszerű töpörtyűs pogácsa. Juhász Pál, rk. fm. 1923, Nagyiratos, Arad megye. 465. Luca napkor „tollas pogácsát" sütnek. Akinek a tolla megpörkölődik, beteg lesz, akié elég, meghal. — Szabó László, rk. fm. 1923, Tiszaörs. 466. Luca napján fonott szalmakötelekkel tekerik át a gyümölcsfákat, hogy „jobb gyümölcstermés legyen". Farkas Jenő, rk. fm. 1923, Zalatilaj, Zala megye. 467. Luca naptól karácsonyig eltelő 12 napból a következő év időjárására lehet következtetni. Egy nap egy hónapnak felel meg. Elbeszélő édesapja óránként jegyezte az időjárást, fgy napok szerint is tudott jósolni. — Gelencsér Lajos, rk. fm. 1914, Rezi, Veszprém megye. 468. Lucaszéket Luca napján kezdik készíteni és karácsonyig minden nap dolgoznak rajta. Az éjféli misén a kórus alatt felállítják a „lucaszéket", előzőleg azonban krétával egy kört húznak köréje. A székre állva meglátják, ki a boszorkány a faluban. Hazafelé menet mákot, vagy paprikát szórnak el, de vigyáznak, hogy ez hazáig tartson, mert másképp megfogják az illetőt a boszorkányok. — Füleki Benedek, rk. fm. 1923, Gyöngyössolymos, Heves megye. 469. A harmincas években egy fiú titokban „lucaszéket" készített. Ádám-Éva napján, amikor az édesapja itatta a jószágot, kipróbálta a széket az istállóban, hogy kibírja-e? Egy ökör bedugta a fejét az ajtón, mire a fiú azt hitte, hogy boszorkányt lát és ijedtében meghalt. — Szabó László, rk. fm. 1923, Tiszaörs. 470. A „Lyukas karró" Luca napjától karácsonyig készül. Aki ebbe keresztúton belenéz, meglátja a boszorkányokat. — Somogyi Károly, ev. őrmester, 1920, Békéscsaba. 471. Nagyapjától hallotta az elbeszélő a következő históriát : Három legény közösen készített egy lucaszéket. Három egymást követő este felszakadt az ajtó, és valami láthatatlan erő földhözcsapta a készülő „lucaszéket". Az éjféli misén egyik legény ráállt a lucaszékre, de előzőleg mákból egy kört vontak a szék köré. fgy a boszorkányok nem tudtak neki ártani. A széket elégették, mert a boszorkányok haragszanak rá. — Dénes Ferenc, rk. fm. 1923, Erdőszentgyörgy, Zala megye. 472. „Lucaszék". Elbeszélő ilyet nem látott még, de úgy hallotta, egész kicsi szék, amire éppen rá lehet ülni. Hogy milyen fából készült, az nem számít. Luca napján kezdik készíteni, egész karácsonyig „minden nap koppantanak a kalapáccsal". Mikor karácsonyi misére elsőt harangoznak, a szék készítője elmegy a templomba és a „kar" alatt (kórus alatt) leül a székre. Meglátja, ki a boszorkány. Mikor a misének vége van, siet el. Előre elkészített hamu és mák keveréket kezd szórni és olyan házba „megyén be, amelyen fakilincs van". Oda nem tudnak utána bemenni a boszorkányok, azok ugyanis a vas zárt ki tudják nyitni, a fát nem! — Beőr Bálint, ref. fm. 1923, Hangás, Borsod megye. 473. Nem ismeri a Luca napot. — Szőcs János, rk. cipész, 1923, Torja. 474. Mint az előző. — Páhi László, rk. fm. 1923, Olaszliszka. 475. Mint az előző. — Sandi Tibor, rk. fm. 1923, Futásfalva, Háromszék megye. 476. Luca napról nem is hallott még. — Kelemen Béla, baptista, asztalos, 1923, Kisgalambfalva, Háromszék megye. 477. Luca napján nálunk nincs semmi szokás. — Bulák Gyula, fm. 1923, Héderfája. 478. „Lucát nálunk nem tartják." — Bernáth József rk. fm. 1923, Gyergyótekerőpatak, 479. Nincs Luca napi szokás. Az elbeszélő hallotta, hogy valamikor voltak ugyan e naphoz fűződő szokások, de, hogy mi azt nem tudja már. — Bátori István ref. tanító, Gerjén. (A falu református !) 480. Luca napot nem ismeri. — Mátyás János, rk. fm. 1923, Monó, Szilágy megye. KARÁCSONY 481. A falu szegény családjainak privilégiuma az adventi ostyasütés. Ez az ostya kör- vagy téglalap alakú és nagyobb, mint a templomi ostya. Egy-egy család 15—20 darabot szokott ebből venni. Babot, lisztet, zsírt, pénzt adnak érte. Szegények segélyezése ez. Az ostyát egyszerűen megeszik. — Csikós Gábor, rk. fm. 1923, Vámosmikola. 482. Adventben a pap süt ostyát és elküldi a jobbmódú családokhoz. A palacsintányi nagyságú ostyából mindenki annyit vesz, amennyit akar. A befolyt jövedelmet a falu szegény családjai közt osztja szét a pap. Az ostyákat a karácsonyfa alá teszik és „karácsonyban" megeszik. — Péter János, rk. fm. 1923, Apátújfalu, Nógrád megye. 483. „Karácsony böjtjén" minden család annyi ostyát vesz a harangozótól, ahány tagból áll a család. Akiről tudják, hogy él, de nincs otthon, annak is vesznek ostyát és a karácsonyfára akasztják azt. Ez az ostya nem más, mint a szenteletlen, templomi célra sütött ostya. Az ebédet az ostya megevésével kezdik meg, majd egy gerezd mézbe mártott almát fogyasztanak el, egy gerezd mézes dió követi ezt, majd egy gerezd mézes fokhagyma jön. Az ebéd a faluban majdnem mindenütt vajjal berántott bablevesből és mákosgubából áll. Az ételmaradékokat és morzsákat egy papírba téve, „karácsonyi morzsalék" címén a következő karácsonyig elteszik. Ebéd megkezdése után az ebéd végéig senki sem kel fel az asztaltól, hogy „jól üljenek a tyúkok". — Juhász Pál, rk. fm. 1923, Nagyiratos, Arad megye. 484. „Szenteste karácsonyt köszönteni járnak a gyerekek." 3—4 gyerek megáll az ablak alatt és szent énekeket énekelnek. Majd bemennek, boldog ünnepeket kívánnak és elmondják az alábbi verset: Kiskarácsony, nagykarácsony, kisült-e már a kalácsom ? Ha kisült már, adják ide, had tegyem el a zsebembe! Ismét énekelnek átveszik a kapott ajándékot és távoznak. — Nagy János, ref. fm. 1923, Solt. (Túlnyomó református lakosság, kevés katolikus.) 485. A „kántálás" karácsony szombatján szokásos. A „kántálló" gyerekek páran összeállnak, vesznek egy-egy jó erős botot a kutyák ellen, aztán napnyugta után megindulnak. Ahol a kapu nyitva van és világosság szűrődik ki, ott az ablak alatt eléneklik „Krisztusurunk áldott születése" és „Szívünk vígsága" kezdetű egyházi énekeket. A gyerekek közt van egy „beköszöntő". Ez elmondja az alábbi versikét: „Oh áldott Úr Jézus Egeknek Királya, Drága érdemedet Áraszd ki e házra! Tarts koronát mindig A hívek számára, Hogy virradjunk fel. Karácsony első-, másod, és harmadnapjára ! Szívünkből kívánjuk, És a pénzt kivárjuk! Az ajándékok megkapása után mennek tovább más házakhoz. A dalárda a kántor vezetésével „kántál". Ők éjfél után kezdik a kántálást és első harangszóig kántálnak. Ahol a kapu be van zárva, ott egyszerűen bemásznak a kerítésen. Az ablak alatt elkezdenek egyházi énekeket énekelni. Erre beengedik őket a lakásba. Ők a gyerekektől eltérően bemennek. Házban étellel, itallal kínálják meg őket, aztán pénzt adnak nekik, amit az egyház javára a „KASSZÁS" vesz át. A tiszteletes a templomban bejelenti a híveknek, hogy a 264