A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Berta István: Egy mesterember életútja. Budai József pápai ácsmester emlékkönyve

4 órakor óriási ágyúzengés, mintha a világ minden ágyúja és puskapora jött volna ellenünk, oly erős ágyúzás indult meg, végig az egész vonalon. Aki még közülünk némileg rumos, azonnal kijózanodott. Isten veled szabadság gondoltam, mert támadás esetén a szabadság érvénytelen, és úgy lett. Az oroszok rettenetes pergőtüze nemcsak nem csillapult, de déli 12 órára mint vulkán kitörés oly erőre fokozódott. A kolmalini, osztroveci hullámos földekben sorban 3 soros ágyúparkunk volt rajvonalba állítva, és meg voltunk győződve, hogy csúfosan elveri az oroszokat. Mi csak dolgoztunk tovább. Déli 1 órakor úgy nézett ki a front, mintha csak füst és lángtengerbe borult volna. Amiben bíztunk, nem következett be, az ágyúk és a hős tüzérek tehetetlenek voltak, mert úgyszólván semmi muníciójuk nem volt. Az egész vonal, ember és minden érték, ki volt szolgáltatva az ellenség tüzének. Délután 3 órakor parancsot kaptunk azonnal bevonulni a rajvonalba. Felszereltünk és mi utászok elindultunk, azonban amidőn a front hátamögött lévő kolmalini falu alatti patakocskához értünk, a kordoncsendőrök közölték velünk, hogy további parancsig az állásokból csakis sebesültek, bemenni pedig csak éjjel nagy tartalékoknak szabad. Mi tehát visszamentünk munkánkra. 6 órakor százados úr közölte velünk, hogy kunt az állásokban, különösebb baj még nem történt. A pergőtűz egész éjjel szünet nélkül folytatódott. 5-.én ha lehetne jellemezni, azt mondhatnánk csak fokozódott a tűzharc, most-már gyalogsági támadással. Az orosz rajvonalak eleje alig várta, hogy állásainkba érjen, megadta magát, és menhely után nézett. Az oroszok eleje úgyszólván fegyver nélkül, csak kézigránátokkal jöttek. Este 6 óráig a hős védőink 16 koncentrált támadást vertek vissza és ekkor telefonálta (ezr. küldönc úton) Istvánfi : folyhatnak az oroszok folyam módjára, vissza lesznek verve, csak ágyú, muníció és ember tartalék jöjjön. Éjjel a 82. gy/alog/ ezr/ed/ 204 3. Az 1916-os malini nagyállás rajza az emlékkönyvben. 3. Skizzen in den Aufzeichnungen von der Hauptstellung Malin (1916.). 3. La position à Malin en 1916. Dessin des mémoires. 3. Рисунок малинских позиций 1916 года из книги мемуаров. be akart vonulni, azonban észrevette az ellenség, és mielőtt bejött volna megsemmisítette. Azon erős állás, amin annyi ember keservesen dolgozott, 5-én este 8 órakor már teljesen értéktelen volt. Nem volt egy négyzetméter terület, hova egy nehéz gránát le nem esett. A lőárkok, magasítások, futóárkok eltűntek, és maguk alá temették a még életben lévőket. (9—11 old.) 5-én este mikor Istvánffy tartalékot kért, már meg volt ezen frontállás pecsételve (sorsa). Ugyanis a 312 és 314 ezred közt összekötő volt egy cseh lövész század már délután megadta magát, és az éj folyamán ennek körletében gyülekeztek az oroszok. Tekintettel hogy az összes telefon vezetékek romba voltak, egyik ezred sem értesülhetett róla. Hajnalban meggyőződtek az állás tarthatatlanságáról, és Istvánffy viszszavonult a maradt embereivel a Kolmalini erdőben, és már mindenütt a felfejlődő orosz vonalak közül menekültek a már elkészített állásokba. Az esőzés délután — az az 5-én — megeredt és hajnalig esett. Kimondhatatlan félelmes dolog volt. 5-én előttünk menekültek egész nap a sebesültek sokszor tömegesen. De jöttek teljesen felfegyverzett csapatok, egész századok alig bírva már lihegni a futástól. Amint láttak bennünket, ijedten kiáltanak, menekülni, itt vannak az oroszok. 6-án hajnalban a mi századosunk a nálunk levő összes kocsikat megterhelve sietve eltávoztak Luck irányába, nekünk azon parancsot adva, hogy várjuk meg a visszatérő trént, és ezzel menjünk utána. De biz hiába vártunk, a trén többé nem jött vissza. Rémséges, hogy a trén után mi maradt vissza. Kazalszám a kenyér és a cibak, óriási mennyiségű félmarha, ezer hordószám a bor, rum és egyéb italok, óriási tömegű ruha és egyéb felszerelés, és ennek tetejében 5-én a menekülő csapatok dacára, egész nap a kisvasút a lisztek óriási tömegét vitte ki a frontra. Egyik kocsi a másikat érte (ha mindezek helyett ágyúmuníciót vittek volna, talán még lehetett volna menteni valamit a helyzetet). Mi utászok 6-án reggel nem tudtuk mit csináljunk, mert a közeledő úton már egy lélek sem jött. Őrszemeket állítottunk a front irányában az erdőben és az útra, de csak egyenként menekülő hadfiakat találtunk jönni, kik lelkendezve hívtak bennünket, mert már, kik tudtak elmentek. Azonban mi maradtunk, történjék bármi, de tapodtat sem megyünk. Attól tartottunk, a visszavonuló, kóborló katonák a raktárakat kifosztják. Bár engedtük volna! 1/2 6 órakor reggel váratlanul hozzánk érkezett Takács Gyula szolg/álat/ v/ezető/ őrmesterünk az osztagban, sárosan, fáradtan, véresen. Mi szeretettel ápoltuk és fektettük le, azt hivén, hogy a harcokban gyengült le. Azonban pucérja mesélte el, hogy a pergőtűz alatt néhány emberével az ezr. törzs raktárát, melyet a lövegek tönkretettek, kifosztották. A bor és rumos hordókat betörték, és ami italt tudtak levitték egy rókalyukba, és többeken az altisztek disznók módjára leitták magukat, a közhonvéd utászokat pedig pihenés nélkül lőszereket hordani kényszeríték. De 6-án reggel már csak a magasra nőtt rozsnak köszönhették, hogy az oroszok elől meg tudtak menekülni. De ezredünk, hogy merre van semmit sem tudtak róla ők sem. A fegyverek zaja elült, néma csend az egész erdőben. Néha hangos dörej zavarta az erdő békéjét, mely közvetlen közelünkben hangzott. Kik lőttek? Magyarok vagy oroszok, nem tudtuk. Tanácsot tartottunk, melyben megállapodtunk, hogy visszamegyünk Luck vagy Osztrovec felé. Ezredünk a 312 hgy. ugyancsak ez irányban kellett visszavonulni. Azonnal felszereltünk a legszükségesebb szerelvényünket, és az erdőbeni úton kifelé indultunk. Mi is mindent ott hagytunk: 2 öltöny ruhát, egy pár sárga csizmát, cukrot kenyeret, konzervet és egy pár alakított ruhát. Kiértünk az erdőből, nem látunk semmit. Visszanézünk az erdő felé, és íme jönnek utánunk az oroszok pontos rajvonalba fejlődve. Meggyőződtünk, hogy régen lelőhettek volna bennünket, vagy elfogtak