A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Berta István: Egy mesterember életútja. Budai József pápai ácsmester emlékkönyve

natóriumban eltöltött négy hónap hagyott benne kellemes emléket. A békés környezetben betegsége annyit javul, hogy lábadozóként ismét visszakerül Nagykanizsára. Még fél évig hol szabadságon van, hol orvosi kezelésre jár, és minden alkalmat megragad, hogy a frontra küldését elkerülje. így lesz tagja az egyik sorozó bizottságnak mint irnok. Egy hónapig járják a Zala megyei falvakat, s mint írja: „... éppen a félig halott emberek nem lettek besorozva." A sorozó bizottsági munka befejeztével ismét a frontra küldés veszélye fenyegeti. Beteg ugyan még mindig, de mert mozogni tud, a fiatal segédorvos katonai szolgálatra alkalmasnak találja. Ebben a helyzetben már nem lehet az időt húzni. Két lehetősége van : belenyugodni az orvosi döntésbe — bár tudja, hogy nem gyógyult meg terjesen —, vagy parancs-megtagadással, és esetleg hadbírósági elítélés veszélyének felidézésével, követelni az újabb, becsületes orvosi kivizsgálást. Úgy érzi veszíteni valója nincs. Front, vagy hadbíróság és ezzel szemben a katonai szolgálattól való menekülés reménye, ez a két alternatíva áll előtte. Ő, elszántan, igazságában és szerencséjében bízva az utóbbit választja. A segédorvos maga is meglepődik a határozott fellépésen, s az ezredorvoshoz irányítja a beteget. Az ezredorvos becsületessége végül megmenti a csaknem biztos haláltól. A nagykanizsai és budapesti kivizsgálások után 1917. október 13-án végleg felmentik mindenféle katonai szolgálat alól, mint 70%-os hadirokkantat. Megkönnyebülten térhet haza Pápára, de otthon már szomorú helyzet várja. Apja súlyos beteg. Kétségbeesetten mindent megpróbál, hogy beteg apjának — a lehetőségekhez mérten — a legszükségesebbeket elő tudja teremteni. A beszerzési nehézségek és a család rossz anyagi helyzete azonban ezt nem teszik lehetővé. „... a legnagyobb gyötrelem az volt — írja Budai —, hogy ehető kenyeret vagy tésztát nem tudtam neki nyújtani utolsó napjaiban, sem petróleumot teremteni, hogy este világíthattunk volna. Oly annyira nagy volt az anyagi nyomorúságunk, hogy inkább a nyomort, mint a kórt tartottam megölőjének." Apja halála miatt érzett fájdalmát, keserűségét csak fokozza, hogy ebben az időben ő is súlyos beteg. Anyja és nővére tartják el őt is nyomorúságos kis hadisegélyükből. 1918 májusáig beteg, de júniusban kiváltja ismét az iparengedélyét.

6 Bár dolgozni még nem tud, de a munka felvállalását és ellenőrzését maga végzi. Betegsége miatt visszavonult életet él, saját maga és családja (anyja, nővére és annak gyermekei) eltartása minden enegiáját leköti. „Sem politika, sem más nem érdekelt" — írja, de az újságokat élénk figyelemmel olvassa, nem hagyja magát az újságok hazug propagandájával becsapni; jól megérti a sorok mögött rejlő lényeget. Különösen a front és a belpolitikai élet eseményeit kíséri figyelemmel, a város gazdasági és társadalmi lezüllését pedig naprólnapra saját szemével látja, sőt, ami még ennél is fontosabb, bőrén tapasztalja. Kiábrándultsága már olyan nagyfokú, hogy a háború befejezésétől sem vár túl sokat. Úgy érzi, a bűn, a nyomor, a csalás már annyira elborított mindent, hogy a közeli kibontakozás szinte reménytelen. Még az őszirózsás forradalom hírét is kétkedéssel fogadja. Csak amikor a forradalom szele a kisvárost is eléri, akkor ébred tudatára az események jelentőségének. Mint az építőiparosok képviselője vesz részt az Ipartestület forrongó gyűlésén, ahol a régi vezetőség bűneit tárgyalják meg az egybegyűlt iparosok, és új szakmai szervezetek megalakítását határozzák el. Az ő feladata lesz az építőiparosok megszervezése. Ennek sikeres elvégzése után, az újonnan alakuló „iparosok szabad szervezete" jegyzője lesz. Most már a forradalmi mozgás közepébe kerül. Az az ember, aki eddig visszavonult életet élt, most mintha kicserélték volna — munkásai nemzetőrnek állottak, és maga is beszünteti az ácsmunkát —, minden erejével azokra a feladatokra koncentrál, amelyekkel a forradalom érdekeit szolgálhatja. Igazán hisz abban, hogy itt az alkalom, meg lehet változtatni az eddigi életet. Bár a felmerülő nehézségek napról-napra figyelmeztetik, hogy nem könnyű, amire ő és a forradalom többi híve vállalkozott, de tudja, hogy a forradalom vívmányainak megtartása sok munkát és nagy fegyelmet követel. „A jelen nagyon sivár volt, de annál nagyobb reményekkel bíztatott bennünket a jövő." Egyre több feladattal bízzák meg. Tagja lesz az árvizsgáló bizottságnak, majd a katona- és munkástanácsban az iparosok képviselője. A közellátás ellenőrzése és egyéb feladatok, annyira igénybe veszik idejét, hogy „... naponta, gyakran a hajnal vetett haza" — írja munkájáról. Buxbaum Béla, Ballá Róbert

7 és mások rábeszélésére a nemzetőrségbe is belép. Igaz nem hosszú ideig, inkább csak a fentiek rábeszélésének engedve, akik, mivel Budai munkaadói múltjára hivatkozva önérzetesen visszautasította a munkanélküli segélyt, nemzetőri fizetéssel akarták megélhetését biztosítani. 20 napi szolgálat után otthagyja a nemzetőrséget, mert szolgálatát — ő az őrhelyek polgári ellenőre — magára nézve megalázónak tartja: „... mert természetem és felfogásommal ellenkezett, otthagytam. Inkább nyomorgók, sem mint besúgó legyek bármely irányban." A közéleti tevékenységbe való bekapcsolódása jó alkalom arra is, hogy a kisvárosban a forradalom alatt létrejött különböző táradalmi és politikai csoportosulásokat közelről megismerje. Ezekről a típusokról és csoportosulásokról tömör és találó jellemzést is ad. A forradalom tüzénél saját pecsenyéjüket sütögetőket és a bujtogató, a tömegek elkeseredettségét kihasználó, antiszemitizmust szító keresztényszocialistákat egyaránt elítéli. A harmadik csoport — ahova önmagát is sorolja — a baloldali értelmiség, az SZDP helyi veztősége és az őket körülvevő tagság, akiket"... irányított az a tudat, hogy a forradalom vívmányai csak a tömegek lelki nyugalma mellett lehet a közre értékes és gyümölcsöző." Mindezen tevékenységek mellett, még a város szociális és gazdasági fejlesztési tervének a kidolgozásában is részt vesz. Ennek eredményeként lesz tagja annak a delegációnak, amelyet a város és az SZDP helyi szervezete 199