A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Nyéki Károly: A Bakonytól a Jenyiszejig. Adatok Ludvig Kálmán életrajzához

kel milyen kapcsolatban volt igazán, azonban Batthyány el­vei hatással voltak rá, aki az anarchizmust saját szája íze szerint így fogalmazta meg: „Az anarchizmus pedig annak követelése, hogy az ember uralkodása az ember felett meg­szűnjék, hogy mindenki saját egyéni szükségleteinek és belá­tásának megfelelően rendezze be életét; és a szabad egyének szolidaritásából, önkéntes megegyezéséből, társulásából elő­álló összhang és egyensúly váltsa fel a jog, törvény és erőszak uralmát." 28 Ludvig érzelmi világában ekkor már megtörtént a nagy szakadás, a piarista diákkori defekt után meggyőződéses szabadgondolkodó. Mint ilyen, szövetségest talált nemcsak az anarchista Batthyányban, hanem a Világ köré csoporto­sult radikálisokban, később a Galilei-körben is. Még koráb­ban, a veszprémi szerkesztőségi időkben. „... A Szabadgon­dolkodók Egyesülete, a Társadalomtudományi Társaság és a Galilei Kör működése, sajtóorgánumok, mint a Huszadik Század, Szabad Gondolat, Úttörő, Új Korszak, ezek szer­kesztői, különösen a két utóbbié: Fényes Samu és Zigány Zoltán, kimutatható hatást gyakoroltak a Modern Dunán­túlt megindító vagy akörül csoportosult fiatalokra." 29 A fő­városban már személyesen is találkozott a radikális mozga­lom vezetőivel és a lapok szerkesztőivel. írásaival azonban nem találkozunk. Sem a Szabadgondo­latban, sem a Világban nem jelenik meg publikációja. A Mo­dern Dunántúl folytatásaként újjáéled rövid időre az Új Igék, 30 valamelyik fővárosi vagy vidéki lapban készülő re­gényének néhány fejezete is megjelenik. 31 A világháború kitörése után, 1915-ben bevonul katonai szolgálatra a veszprémi 31. gyalogezredhez. 1915 decembe­rében az orosz harctéren szolgál mint tartalékos zászlós, a III. zászlóaljnál segédtiszt. Parancsnoka Csemke Károly. 32 1916. július 10-én már nem segédtiszt. A harctéri események egyre véresebbek. 1916. június 4-én az orosz seregek nagyszabású hadműveletet kezdenek, ami Brusszilow-offenzíva néven ismeretes a hadtörténelemben. Ezekről az eseményekről szükséges közelebbről is megemlé­kezni, mert meghatározó szerepük volt nemcsak Ludvig éle­tében, hanem a későbbi, fogságbeli eseményekben is. Az osztrák—magyar és német seregek már előzően is érzé­keny veszteségeket szenvedtek, gondoljunk csak Przemysl helyőrségének feladására. Ez az új hadművelet, bármennyire is igyekezett a hadvezetőség lebecsülni és titkolni ezt, döntő jelentőségű volt, nemcsak stratégiai szempontból! A hivata­los jelentés szerint: „Július közepén az ellenség négy heti szünet után Volhyniában újra megkezdte offenzíváját. En­nek egész eredménye a mai napig abban foglalható össze, hogy a mi részünkön egy 80 kilométer mély arczvonalrészt 15 kilométernél nem nagyobb mélységben visszavetették." 33 Pedig ekkor százezres katonatömegek estek fogságba, olyan példátlanul nagy számban, melyhez hasonló nem volt a világ­háborúban. Brusszilov, eltérően a központi hatalmak, vagy az antant támadó módszerétől, nem egyetlen keskeny helyen tervezett áttörést, hanem mind a négy seregének külön támadó fel­adatot adott, mégpedig — Kaledin serege Luckot, Szacha­rov Lemberget, Cserbacsev Buczaczot és Lecsicki Oknán át Stanislaut kapta az áttörés irányául. 34 1916 július utolsó napjaiban döntő jelentőségű ütközet zajlott le a Stochod környékén. A nem megfelelően megerő­sített védelem nem felelt meg az állásharc követelményeinek. Csupán egyetlen vonal védelmét tervezték, s mögötte nem tartottak tartalékokat, a 2—3 egymásmögötti árokból álló vonalat az oroszok áttörték, és szinte az egész 31. ezredet fogságba ejtették. A III. zászlóalj sem kerülhette el sorsát, ekkor fogták el Ludvig zászlóst is július 29-én a Stochod part­ján Kaszonka mellett. 35 A fogságba esést követő néhány hétről nincsenek pontos adatok, feltehetően a Kijev melletti, darnicai gyűjtőtáborba került, majd innen szállították Szibéria felé. Egyik fogolytranszporttal szeptemberben a távol-keleti Habarovszkba kerül. November 24-én a habarovszki tábort áttelepítik Krasznaja-Rjécskára. 36 Krasznaja-Rjécska kis halászfalu az Amur mellékfolyójá­nak, az Usszurinak partján, a hadifogolytábort mint „bün­186 tetőtábort" emlegetik, már az érkező plennik is így tartják nyilván. Három fő épületrészből áll, a VI. és VII. pavilon­ból, az V.-ből (Bauberzik), vagy másként a törzstiszti, úgy­nevezett stráfpavilonból. A tábort magas drótkerítés veszi körül, melyet fegyveres orosz katonák őriznek. Szökés a leg­ritkább esetben sikerül. 37 Ebben az időben különösen a tiszti állomány viszonylagos jólétet élvezett. Elhelyezési, élelmezési gondok itt, ebben a táborban még nem merültek fel. A tisztek 50 rubelt kaptak havonta az orosz kormánytól és más csatornákon különböző segélyeket. Ludvig érkezésekor már működött a tiszti színház, lapok jelentek meg kézzel írva és sokszorosítva, 38 élénk zenei élet alakult ki, műsoros irodalmi estek, felolvasások, koncertek, kiállítások szolgáltak a kultúrára szomjas fogolylelkek meg­nyugtatására. Még az addig alig ismeretes cionista mozga lom is lábrakapott dr. Hans Kohn újságíró és néhány társa jóvoltából. (Hogy később, a krasznojarszki foglyok életében is jelentős gazdasági szerepet töltsön be.) Amikor Habarovszkból a fogolytranszport megérkezett, a krasznaja-rjécskai táborból elvitték a németeket. „Egy csí­pős napon, csakugyan megmozdulnak a szakállas, germán őrmesterek a földszintről s a büszke tisztek az emeletről." 39 A VI. pavilonban szerkesztett Szibériai Újság szerkesztő­ségét felköltöztetik az emeletre. Az üres helyiséget az új foglyoknak adják, akik nagyrészt ún. „brusszilovisták". Ide kerül Ludvig is. A megérkezést, illetve találkozást egyik fo­golytársa igen színesen írja le : „.. .Egyik kései borús nap egy új ember foglalt el egy üres ágyat nem messze tőlem a másik sorban, a hatalmas téglá­ból épített henger kályhapécska! iránt. Szökésbe játszott a haja. Szemei savószínűek. Valamivel magosabb 165 cm-nél — úgy 170-ig... és cingár, lábait összefenő. Ludwig Kál­mán, a „Világ" munkatársa... szóval vérbeli zsurnálista... Már a második napon az éjjeli szekrényére hajolt és^ írt, írt... Regényt, persze ! Szenvtelennek mutatta magát. Ágy­szomszédaival sem „bratyizott". Senkire se nézett... Az egész nagy termet semmibe vette. Zalka Máté szavával kife­jezve: „Smafu"! 40 Ludvig azonban hamarosan beilleszkedik a tábor életébe. Ismerősökre, barátokra tesz szert, de zárkózottsága megma­rad, inkább őt keresik meg és vonják be elsősorban a lapok szerkesztési munkálataiba. A VI. pavilonban Dr. Elek Béla „főszerkesztő" 41 vezetésé­vel lapot szerkesztenek, aminek a hangzatos Szibériai Újság címet adják. Ez a lap a krasznaja-rjécskai lapok közül a leg­jelentősebb. Ludvigot — bár tudják róla, hogy újságíró volt — nem kérik fel arra, hogy a Szibériai Újságnak dolgozzék. Éppen ezért önállóan fog hozzá az új lapalapításhoz. Erről így ír a szemtanú : „... Mások, s így Zalka is tudták már róla, hogy új lapot fog alapítani... s el fogja homályosítani a Szibériai Újságot szerkesztőstől, gárdástól, hol csak »véd­jegyes« irodalmi alkotások fognak napvilágot látni... — Mit Szibériai Újság? Még az is? Egy hét múlva már megje­lent az első szám — én ugyan csak később jutottam hozzá, »elzárták« előlem. Kevesekből álló »művész és írógárda« ál­lott mögötte Ludviggal az élen. Persze, Farkas Gábor 42 büsz­kén lendült oda, sőt, hogy jobban legyen, Ludwigot is fel­szippantották az emeletre lakni. Gábor mint szálláscsináló jeleskedett tüntetőleg. Ott sütötték, főzték a cikkeket, novel­lákat, kritikákat. Még formai különbséget is tettek, nehogy hasonlítson csak valamit is — a Szibériai Újsághoz... Ne­vezték pedig Priamurszkájának 43 vagy minek. Ez az újság már a »kritikát«, kritizálást is felvette a programjába, tán hogy bosszantsa a Szibériai Újság embereit." 44 Hogy Ludvig melyik lapot szerkesztette, az még nincs megnyugtatóan tisztázva. Priamurszkája című lap ez ideig nem ismeretes. 45 Létezett még a táborban a Priamurje, ami hasonló című, de azt Fábián Béláék a Fogoly Vasárnappal együtt a VII. pavilonban szerkesztették. 46 Az egyik fogoly­napló szerint a VI. pavilonban jelent meg a Sibirskaja című lap, de ebben orosz napilapok cikkeinek magyar fordítása szerepelt. 47 Tudunk arról, hogy Ludvig még fogságba esése előtt a re­gényírással is megpróbálkozott. A hadifogolytáborban ismét

Next

/
Thumbnails
Contents