A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sándor Pál: Adatok a parasztbirtok börténeti-statisztikai vizsgálatához Veszprém megyében

" Borsod Megye Levéltára ui. Nyesta. A helység ,,ellenészrevétel"^ a földesúrral szemben 1859. nov. 4-éről és Birtokrendezési perkivonat 1861. jan. 5-éről No. 1238. « P.M.L. ui. Perbál, 91. cs. A helység fellebbezése 1859. okt. 20-áról, 68. sz. 68 Simonffy: i. m. 360. 68 Für: i. m. 83. 78 F.M.L. u.i. Velence, 59. es. A község keresetlevele az úrbéri törvényszékhez 1862-ből, és a 2187 számú fogalmazvány. 71 P.M.L. ui. Kirva, 169. sz. Az 1871. június 12-én kelt alispáni irat. Továbbá: Egybehasonlitó okmány (keltezetlen). 72 Például a Pest megyei Zsámbékon (P.—N.M.Á.L. ui. Zsámbék, 8. sz. Vö.: A község nyilatkozatát a Budai Kir. Törvényszékhez 1874-ből. 12,974 (874. sz.). 73 A Pest megyei Tök községben (Für: i. m. 83.), a Gömör megyei Nagybenán (uo.), a Heves megyei Párádon (H.M.L. ui.A maradékföldek és váltságuk kimutatása 1865-ből) és Átányban (uo. Combinatorium 1865ből) stb. 74 V.M.L. u.i. Bakonykoppány. A maradékföldekről és váltságukról szóló kimutatás 1869-ből, Telektábla ugyanez évből, valamint a község és az apátság keresetlevelei 1864. május 1., illetve 1865. február 25-éről. " Uo. Gyepes (Bakony-). A megyei úrbéri bíróság ítélete 1863. szeptember 25-éről. ™ Uo. Faész. Maradékföldek jegyzéke 1863-ból. Összehasonlító tábla ugyanez évből. Vö.: a község ,,ellenbeszéd"-ét az alispáni bírósághoz 1865. február 9-éről. 77 V.M.L. Padrag. Combinatorium 1858-ból. Vö. : a község „ellenbeszéd"eit (24/1859. sz.), (VI. 24/864. sz.). Továbbá: ítélet 1864. V. 10-éről. Vö. Sándor P.: A XIX. századi parasztbirtok... vizsgálatának... újabb eredményei, i. m. 40—41., valamint Für: i. m. 82—83. 78 V.M.L. ui. Olaszfalu, úrbéri egyezség 1859-ből. 78 V.M.L. ui. Peremarton, összehasonlító tábla 1845-ből és: Egyezség 1845-ből. 80 Hasonló példák még szaporíthatok. így pl. vö. : Győr Megye Levéltára, u.i. 88. cs. Vének, ahol a szentmártoni főapát 1862-ben a telekszámot 1 4/32-ről 4 48/96-ra emelte fel. Dávidháza és Ratkóc példáira vö.: Für: i. m. 64—66. Egyébként a szlovén vidéki és őrségi falvakban a magas holdértékü nagy telekilletmények már az úrbérrendezést követően is kialakultak. Vö.: A parasztbirtok típusai Vas megyében... с dolgozatomban a III. számú táblázat adatait. (Vasi Szemle 1967. 3. sz.). 81 Bakonynána, Magyar-Szentkirály, Jásd, Nagyhidegkút, Békás, FokSzabadi, Gecse és Öskü. 82 Fenyőfő, Porva, Rendek (Ajka-), Tósok-Berénd, Varsány, Csajág és Nagykamond. 83 Aka, Csetény, Halimba, Magyar-Barnag, Vörösberény, Szentistván, Vilonya. 81 Fényes: i. m. 47. 85 Vö. az 1857. évi felmérés — már idézett — adataival. 88 A feladat nehézségeit éppen csak jelezni kívánjuk. Teljes értékű megoldás csak a következő forrásfeltételek mellett lehetséges. 1. Ismernünk kell a telkes családfők egyenkénti számát, mégpedig telkeik névleges nagyságcsoportjai szerint, egy adott időpontban. 2. Ismernünk kell az ugyanezen telkes családfők birtokát képező maradványföldek ugyancsak egyenkénti nagyságát, mégpedig ugyanabban az adott időpontban. 3. Rendelkeznünk kell azokkal a forráscsoportokkal, amelyek ezt az aprólékos felmérést lehetővé teszik. Az első feltétel adott a számunkra: az ,,1861 körül"-i felmérések a telkes családfők számát telkeik nagyságcsoportjai szerint közölték a már ismertetett helységekben. A második feltétel megléte azonban már erősen vitatható. A maradványföldek mennyiségét ugyanis már csak 64 helységbői ismerjük, de azt sem a telkes családfők bontásában, hanem csak községi összesítésben s ráadásul A fentitől eltérő időpontokból. Márpedig a felmérések időpontjai közötti eltérések tartalmi változásokat is takarhatnak, aminthogy a mi esetünkben valóban takarnak is. Előzetes vizsgálatok céljából számos összevetést végeztünk a birtokrendezések községek szerint különböző időpontjaiból kelt felmérések és az ,,1861 körül" végrehajtott felvételek azonos községekre vonatkozó számadatai között. Megállapítottuk, hogy azok között sokszor nagyobb különbségek vannak: a telkek összes száma sok esetben eltér egymástól, ami különböző eltolódásokból származhatott. De bármi lett légyen is ennek az eltérésnek az oka, ez a körülmény a telek- és maradékföldek nagyságának egymás közti arányán is módosít. Ha tehát egy adott időpontban a maradványföldek családfőnkénti nagyságát fel tudnók is mérni, az a körülmény, hogy a telekföldek névleges értékeinek összege egy másik időpontban — amely időpontból viszont a családfők számát ismerjük — már nem azonos az előbbi időpontban felmért összeggel — mert a mi esetünkben erről van szó —, lehetetlenné teszi a pontos felvételezést. Ebből a zsákutcából tapasztalataink szerint két forráscsoport tudna kivezetni bennünket: 1. A maradékföldek mennyiségéről és vakságáról készített jegyzék; 2. a birtok-, illetve földkönyveknek az a fajtája, amely — a váltságjegyzékhez hasonlóan — a maradványföldeknek a telkesek, telkeik névleges nagyságcsoportjai szerinti, egyenkénti felvételeit nyújtja, mégpedig egy adott időpontból. Néhány ilyen forrást mi is találtunk, számuk azonban túl kevés ahhoz, hogy azok megyei viszonylatban hasznosíthatók legyenek. Ilyen forrásfeltételek mellett a következő megoldás is szóba jött: a birtokrendezések különböző éveiből kelt, valamint az ,,1861 körül" készült felvételek anyagából csupán azokat a községeket válasszuk ki, amelyeknél a két különböző időből származó felvétel ellenére sem észlelünk különbségeket. Ezen községek száma 29. További 7 község esetében az eltérések olyan minimálisak, hogy a két időpont közötti lényeges módosulásokról nem lehet szó. Csakhogy ezzel a szelektálással sem tudjuk a valódi képet rekonstruálni. A reális helyzet feltérképezésének útját még mindig eltorlaszolja két akadály. Abban az esetben ugyanis, ha a maradványföldek az egyes családfők kezén nem telekaránylagosan oszlottak meg, úgy telekkategóriánként felvételeink csak torz képet adhatnának. Forrásaink ugyanis csak a telekarányos megoszlás felvételeit tennék lehetővé; arról pedig, hogy a maradványföldek családfőnkénti megoszlása melyik községben volt telekaránylagos és melyikben nem, az említett kevés számú kivételtől eltekintve nem volt módunk részletesen tájékozódni. Mindenesetre azt is megpróbáljuk majd — legalább jelzésszerűen — bemutatni, hogy ez utóbbi formáció milyen elmozdulásokat idéz elő a családfők birtokviszonyaiban. Másfelől azonban számolnunk kell azzal a körülménnyel is, hogy a telkesek nem mindegyikének volt maradékföldje. Ezt különben előzetes összevetéseink is bizonyítják. Ilyen esetben hiba lenne a maradványföldek községenkénti globális összegét egy-egy családfő esetében telekaránylagosan elosztani. Mindezen okokból nem maradt más választásunk, mint a telek- és maradványföldek nagyságának családfőnkénti átlagértékeit bemutatni. Igaz, üogy ezt nem tekinthetjük a tényleges helyzet pontos tükörképének, ám ez a megoldás is alkalmas a/ő tendenciának: a maradványföldekkel tetézett telekföld egy családfőre eső növekedésének kifejezésére, így a kimutatást valamivel több — 44 — község kapcsán tudjuk elvégezni. A holdakat, az egyszerűség kedvéért, az I—II. táblázatban közölt módon, tehát átszámítások nélkül adjuk. 87

1. m. A maradványföldek és váltságjegyzékük 1860-ból. 88 Vö.: Orosz: i. m. 87 88. Vas megyei községeink esetében részletesebben is vizsgáltuk e módosulásokat. (Vö.: A parasztbirtok típusai Vas megyében... Vasi Szemle 1968...). 89

1. m. A maradványföldek és váltságjegyzékük 1862-ből. 80 Vö.: Für: i. m. 85—90., Orosz: i. m. 84—85. 81 Vö. az 1848-ig tartó fejlődésre Varga: i. m. 39., 46—47., 128. 82 Tóth Lőrinc: i. m. 79. Korábban már Soós: Az úrbéri birtokrendezések eredményei Sopron megyében. Sopron 1941. 32., 35., 37., S. Sándor Pál: A jobbágykérdés az 1832/36-os országgyűlésen, Bp. 1948. 25—27., Varga: i. m. 39. 83 Soós: i. m. 32., 37. Bojt Lajos: A fehérvári őrkanonokság (custodiatus) birtokának története a XVII. század végétől 1833-ig, Bp. 1935. 47. 84 Vö.: Varga: i. m. 42. 85 1836: V. te. 3. paragrafus, Varga: i. m. 47. 88 Varga: i. m. 128. 87 1849. tavaszán Vukovics igazságügyminiszter a parasztkézen hagyandó irtások állami kártalanítására tett javaslatot. 88 1853. márc. 2-i úrbéri nyílt parancs 9. paragrafusa. Vö.: Tóth Lőrinc: i. m. 79—92., Tóth Lajos: i. m. 157—173. 88 Feltűnően sok példát találtunk az ilyen esetekre Heves megyében (Ecséd, Felnémet, Heves-Aranyos, Egerbocs stb.). luo Az ellentétes érvelésekre már eddig is több példa ismeretes (vö. Für: i. m. 96—98.). Továbbá a számos tipikus példa közül hadd utaljunk itt csupán a Heves megyei Aldebrő úrbéres zsellérközség és a Fehér megyei Zámoly példáira, ahol az irtványok a földesurak szerint bérleti, a parasztok szerint viszont úrbérpótló jellegű földek voltak. A szemben álló felek között végül is az úrbéri bíróság „osztott igazságot", oly módon, hogy az irtásokat örökszerződésű földeknek minősítette és így azokat a parasztság önmegváitással vehette tulajdonába. Az ilyen középutas megoldások az irtás-viták során igen gyakran fordultak elő. 181 Budapesti Hírlap 1858. március 20. Idézi: Für: i. m. 95. lu2

11a—Kovacsics: i. m. 161. юз v.M.L. u.i. Csékút. Felosztási terv 1856-ból, valamint:,,A csékúti jobbágyság keze alatt lévő irtásföldek mennyiségének kimutatása" 1841ből, és: Összehasonlítási okirat 1847-ből. 104 Uo. Magyar-Barnag, Összehasonlító tábla és Egyezség 1858-ból, valamint az ugyanez évből kelt irtáskimutatási jegyzék. 105 Uo. Puszta-Miske. Az 1863. évi bírósági ítélet, 149/863. sz. 108 Uo. Lázi, Lázi határbeli irtásföldeknek egyenkénti kimutatása 1857-ből, valamint a földesúr keresetlevele a törvényszékhez 1857. júliusból, 297/1857. sz. 187 Uo. Péterd, Egyezség 1856. és Összehasonlító tábla 1857-ből. 188 Uo. Varsány. A varsányi határban minden egyes birtokosok helyföldjei... 1857-ből. 188 Uo. Tótvázsony, Irtások egyéni kimutatása 1862-ből. "° Uo. Tósok, Peregyezség 1866-ból. 111 Uo. Porva, Az 1860. évi peregyezség. »

2 Uo. Kis-Lőd. Szabályozási terv 1856-ból és az 1857-ből kelt Összehasonlító tábla. 113 Uo. Somlóvásárhely. Egyezség 1856-ból. "« Uo. Csesznek, összehasonlító tábla és Elkülönzési és szabályozási terv 1860-ból. 115 Uo. Nagy-Kamond. Egyezség 1851-ből. Hasonló helyzet alakult ki Márkon is : az irtásokat a volt földesúr itt is visszavette. 118 Hasonló nézetet vall a kérdésről Für is: i. m. 99., 336. jegyzet. 117 IIa—Kovacsics: i. m. 158. 118 Egy-két igen tanulságos példára vö.: Orosz: i. m. 89—90. 118 Az 1849 utáni időkre elsősorban: Für L.: A majorsági zsellérkérdés rendezése 1848—1896. (Agrártörténeti tanulmányok Bp. 1960. Szerkesztette: Szabó István. 417.). Sándor P.: A XIX. századi parasztbirtok vizsgálatának... újabb eredményei (Agrártörténeti Szemle 1964., 1—2. sz. 74—75.), Orosz L: i. m. 76., Sándor P.: A parasztbirtok típusai Vas megyében... (Vasi Szemle 1968. 2. sz. 190—192. és A parasztbirtok.. vizsgálata Mosón megyében (Statisztikai Szemle 1968. 5. sz. 538—540.). Az 1848 előtti szakaszra e tekintetben is úttörő Varga J.: i. m. * 20 Bővebben szólok erről idézett historiográfiai tanulmányomban (Agrártörténeti Szemle 1968. 1—2. sz.). 121 A földtehermentesítési okiratok, valamint a Bemondási Táblák — ha megvannak — jól használhatók a volt úrbéres telkes és zsellér családfők számának községenkénti felmérésére, anélkül, hogy a földterjedelemről bárminő képet is adnának. A kataszteri felvételek lehetővé teszik a birtokterjedelem felmérését anélkül, hogy a családfők társadalmi-jogi kategóriáit, ritka kivételektől eltekintve, pontosan megjelölnék. A Combinatoriumok alkalmasak az úrbéres házas és hazátlan zsellérek földterjedelmének (néha még számának is) felméréseire, de rendszerint csak községi összesítésben és nem családfőnkénti bontásban. A birtokkönyvek fajtái közül vannak olyanok, amelyek a családfők számának és földbirtokterjedelmének egyenkénti felméréseire is alkalmasak, de ugyanakkor a földek jogi minősítéséről (telek- vagy maradvány- vagy irtványf öldek stb.) nem mindig tájékoztatnak pontosan. Ellenben minden szempontból kitűnően hasznosíthatók (eltekintve a nem úrbéres kategóriák pontos számbavételétől) a maradványföldek váltságáról szóló esetenkénti kimutatások, valamint az ún. Birtokfelvallási jegyzőkönyvek. Ezek ge178