A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sándor Pál: Adatok a parasztbirtok börténeti-statisztikai vizsgálatához Veszprém megyében

[»• 1836 előtt a zsellérek 150 négyszögölön felül bírt belsőségei még "nem íj számítottak maradványföldnek; 1836 után azonban — az esetleges külsőség egész terjedelmével együtt — már igen. (Vö. : az 1836. évi V. te. 8., paragrafusát.). A zsellérek esetében tehát, főleg olyan falvakban, ahol a maradványföldeket még irtások is tetézték, az utóbbi földek^arányának magas százalékai figyelhetők meg a törvény által szűken megszabott illetményföldek területéhez képest. 28 Vö.: A parasztbirtok típusai Vas megyében: i. m. 517—518. 27 Az ilyen földeknek a telekföldek terjedelméhez viszonyított aránya Győr megyei falvainkban az Eb. csoportban 116,67%, a C. csoportban 47,98% és a VB. csoportban 44,46%. (Az 1849 utáni parasztbirtok... Győr megyében uo. 234.). 28 Ilyen típusú telekföldeket mértünk meg a szomszédos Győr megyében, ahol a megvizsgált falvakban a parasztcsaládfők telkeinek nagyságtípusai tájegységenként a következők voltak: a tóközi falvakban 24, a Rába—Rábca mentiekben 19—20, a szigetköziekben 14—15, a dombvidéken 13—14 hold. A részletes számításokat dolgozatunk tartalmazza. 29 Ilyen nagy telekföldek típusával találkoztunk Mosón megyében. (Vö.: A parasztbirtok... vizsgálata Mosón megyében, Statisztikai Szemle 1968. 5. sz. 533—537.). 30 Vö.: Für Lajos: Jobbágyföld—parasztföld (A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában... I. 84—90., 151.) és Orosz István i. m. II. k. 48., 52—53., 56., 80.). 31 Vö.: Idézett történeti statisztikai tanulmányainkat, valamint az elmúlt húsz esztendő ide vonatkozó irodalmát áttekintő, A XIX. századi parasztbirtok vizsgálatának problémái és újabb eredményei a felszabadulás utáni irodalom tükrében c. dolgozatunkat (Agrártörténeti Szemle 1968. 1—2. sz. 94—115.). 32 Vö.: erről: A parasztbirtok Borosjenőn, különös tekintettel a szőlőbirtoklásra (1851) с közleményünkben a forrásproblémákról mondottakat (Agrártörténeti Szemle 1966. 4. 547—550.). 33 Ez irányú forrásgyakorlataink már régebben meggyőztek fenti véleményünk helyességéről. Vö.: A jobbágybirtok történeti statisztikai vizsgálatához 1786—1853. Bp., 1961. 16—89. (Történeti Statisztikai Kötetek). 31 Sándor Pál: Az úrbéri periratok.. .forrásértékéről... i. m. 439—440. 35 Győr megyére vonatkozó vizsgálatainknál igen nagy hasznát is vettük a meglévő tábláknak. 38 V.M.L. A volt úrbéri birtokváltozások kimutatása, 1861 — 1883. A forrásra Dr. Takáts Endre, a Levéltár igazgatója volt szíves felhívni figyelmemet. 37 Célunk szerint csupán a birtokrendezések évéből kelt vagy az ehhez az időponthoz legközelebb eső évből datált adatsorokat kívánjuk felhasználni. Ezért jelen dolgozatunkban csak az ,,1861 körül" jelzett felvétel számsorait dolgoztuk fel, külön s itt mellőzendő feladatnak tekintve ezeknek az 1883. évi adatokkal való összevetését. Meg kell jegyeznünk ugyanakkor az alábbiakat is. 1. A felmérés jelzett időpontja csak hozzávetőlegesen pontos. Maga a forrás is az „1861 körül" kifejezést használja. 2. A telkek községenként közölt összes száma több esetben nem egyezik meg az I—

II. számú táblában ugyanazon községről már közzé tett adatokkal; kisebb eltérések figyelhetők meg közöttük, ami valószínűleg a felvételezés eltérő időpontjával — a közben változott helyzettel — magyarázható. Mi azonban csak az ,,1861 körül" jelzett adatokat vehettük alapul. 3. A volt egész telek abszolút értékét a felvétel minden községben katasztrális holdakban adja meg, sokszor az elkülönzött legelőföld beszámításával. Vizsgálódásunk célja és módszere azonban eltérő lévén, mi majd az abszolút (hold-) értékű későbbi számításainknál — a legelőföldeket mellőzve — a Mária Terézia-féle besorolást fogjuk alapul venni és 1200 négyszögölben fogunk számolni. 4. Tekintettel továbbá arra, hogy a földbirtok terjedelmére vonatkozóan csupán 64 helységre nézve álltak rendelkezésünkre pontosan kiszámítható adatok, kézenfekvő, hogy a családfők számát is csupán a már közölt 64 helységben számláljuk össze. Ezúttal mégis eltértünk ettől a megoldástól, mégpedig azért, mert vizsgálataink első szakaszában a telkes családfők rétegeződését csupán telkeik névleges, majd abszolút értékei szerint mérjük fel, anélkül, hogy a maradvány- és irtásföldeket is figyelembe vennénk. Ez esetben pedig — a teljesebb tájékozódás kedvéért ésszerűbb minél több község családfőire vonatkozó adatokkal dolgozni. Elsősorban a sík tájcsoporthoz tartozó, viszonylag kevés számú községünk adatait egészítettük ki. 5. Az egész telken felüli, valamint a 1/4 telken aluli nagyságcsoportot forrásaink, sajnos, nem jelölik meg pontosabban. 38 Fényes, Magyarország leírása c, többször idézett művében az 1840-es évek vége felé 6540 „földdel bíró jobbágy"-ot számolt a megyében (i. m. 47.). Mi viszont tudjuk, hogy 14—15 évvel utóbb az általunk idézett mennyiségnél is több lehetett a volt telkesek száma, mivel összeállításunkból számos helység jobbágyfőinek száma is hiányzik. Minden esetre a megvizsgált családfők számának nagy mennyisége már kedvező alapot nyújthat a tanulságok megyei szintű általánosításához. 8

» Eötvös K.: i. m. 202. «KisE.: i. m. 4. 41 A fent röviden közölt számítás módszerét Ajka kg. példáján mutatjuk be. Ajka a Mária Terézia-féle besorolás alapján a II. osztályba tartozott ahol tehát az egész telek — a mindenkori (1200 négyszögöllel számolt) 1 hold belsőség mellett — 24 hold szántót és 8 hold rétet foglalt magában. Ez összesen 33 osztályozott hold volt. Mármost a belsőséget 1200, a szántókat 1100—1200—1300, a réteket 800—900—1000 négyszögöles holdakkal számoljuk. Ajka esetében tehát az 1 (1200 négyszögöles) hold belsőség, a 24 (1200 négyszögöles) szántó és a 8 (900 négyszögöles) rétföld összesen 37,200 négyszögölt, azaz 31 (1200 négyszögölre átszámolt) holdat tett ki. Ajkán tehát az egész telkes 31 hold telekföldet, a 3/4 telkes 23 hold és 300 négyszögöleset, a 1/2 telkes 15 hold 600 négyszögöleset stb. birtokolt. Forrásaink sajnos nem jelölik meg az egész telken felüli telkek (illetve telkesek) névleges értékeit, aminthogy tájékozatlanul hagynak a 1 /4 telken aluli nagyságkategóriák felől is. Ehhez a viszonylagos pontatlansághoz nekünk is igazodnunk kellett, miért is az első esetben úgy jártunk el, hogy csak a biztosan megállapítható alsó és a legalacsonyabb felső határ nagyságcsoportjait mértük meg. A H. tájcsoportú falvak telkeseinek példáját idézve tehát csak a 27—37,5 holdas nagyságcsoportokat jelöltük meg, nyitott kérdésként kezelve, hogy 37,5 holdon felül, milyen konkrét holdnagysággal, hány családfő létezett. Hogy ilyenek is lehettek, az a forrásmegjelölésből bizonyosra vehető. Talán nem járunk messze a valóságtól, ha az ilyen — nyilván kevésszámú — telkes családfő telekföldjének nagyságát maximum 60 holdas határig feltételezzük. A 1/4 telken aluliak esetében, a források részleges tanúsága szerint, amikor kifejezetten ki is írják, hogy az ilyen családfők 1/8 telkesek (lásd például Porva helységet), az 1/8 névleges értéket vettük a számítások alapjául. Tudjuk azonban, hogy ennél Kisebb töredéktelkesek is voltak a megyében. Az általuk birtokolt töredéktelkek abszolút értékei azonban olyan alacsonyak (4 holdon aluliak) voltak, hogy e nagyságcsoport megvonásánál bátran folyamodhattunk a ,,4 hold és azon aluli" megjelölés alkalmazásához. Az általuk bírt telekföldek abszolút értékeinek összesített adatai azonban kisebb torzításokat fedhetnek el, ugyanúgy, mint az egész telken leiüli telkes családfők esetében. 42 Vö.: A XIX. századi parasztbirtok történeti statisztikai vizsgálatának.. újabb eredményei (Agrártörténeti Szemle 1964. 1—2. sz.). Továbbá: A parasztbirtok típusai Vas megyében... (Vasi Szemle 1967. 3. sz. 522.). 43 A régebbi kezdetekre lásd: Szabó István: A jobbágybirtok problémái 1848—49-ben (Tanulmányok a magyar parasztság történetéből, Bp. 1948. 325—329.), valamint: Szabad György: A tatai és gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Bp., 1957., főleg 335—339. Ujabban — a teljes felsorolás igénye nélkül — utalunk a következő müvekre: J., Varga: Typen und Probleme des bäuerlichen Grundbesitzes in Ungarn 1767—1849., Bp., 1965. 16—37. s főleg 128., Für: i. m. 81—90., Simonffy: i. m. 363—368., Orosz: i. m. 80—90. 44 Az utolsó húsz esztendő szakirodalmának e problémával is kapcsolatos egykori és újabb álláspontjára vö. a 31. jegyzetben már idézett historiográfiai tanulmányunkat. 45 Vö.J., Varga:i.m. 128. 49 Idevágó eddigi községi szintű kutatásaink szerint 624 helység telkes birtokosai még 1849 után is egykori telekföldeiknél kereken 30%-kal több földet birtokoltak s e többlet nagyobb részét (az irtványok mellett) a megváltott vagy megváltandó maradványföldek tették ki. 47 Felvetettem ezt már és részleges vizsgálatokkal igazolni is próbáltam A jobbágybirtok történeti-statisztikai vizsgálatáüoz című, 1960-ban megjelent munkámban, valamint az e kérdéskörrel foglalkozó s többször idézett dolgozataimban. 1965-ben azután Varga János — az 1767től 1849-ig tartó fejlődés országos szintű összegezésének igényével megírt — kitűnő monográfiájában kétséget kizáróan igazolta ezt az alaptényt. 48 J., Varga: i. m. 16., 18—19. 48 A maradványföldek keletkezésének ugyanakkor, de csak kisebb jelentőséggel, egyéb forrásai is voltak, amelyek között szerepet játszott a holdmérték fogalmának pontatlansága is. (Vö.: J. Varga: i. m. 13., T. Mérey Klára: A somogyi parasztság útja a feudalizmusból a kapitalizmusba, Bp., 1965. 222.). 60 A maradvány földek sorsára vonatkozó rövid áttekintésünk elsősorban Varga többször idézett művének felhasználásán alapul. 61 Soós Imre : Az úrbéri birtokrendezések eredményei Sopron megyében. Sopron, 1941. 48., 56. Vö.: Varga: i. m. 21. 11 Varga: i. m. 128. Tekintettel arra, hogy a szerző becsléseinél a legóvatosabban járt el és a számoknak csupán az alsó határát vonta meg, ennek a körülménynek figyelembe vételével, valamint idevágó eddigi kutatásaink eredményei alapján nem tartjuk kizártnak, hogy a maradványföldek általa felbecsült mennyisége több volt a szövegben jelzettnél. A kérdést a tovább folyó kutatások eredményei fogják eldönteni. 53 A szeptemberi javaslat a maradványföldeket, miként az úrbéres telekföldeket a tavaszi törvények, állami kárpótlás mellett kívánta meghagyni a volt jobbágyok tulajdonában. 64 Vö. az 1853. évi nyílt parancs 8. paragrafusát. Továbbá: Tóth Lőrinc: Elméleti és gyakorlati útmutató úrbéri ügyekben, Pest, 1857., 69—75., és Tóth Lajos: Ürbéri kalauz, Pest, 1872. 96—111. 65 Elsősorban Simonffy: i. m. (Agrártörténeti tanulmányok... 363—368.), Für: i. m.: Jobbágyföld-parasztföld (A parasztság Magyarországon... I. k. 81—90.), Orosz: i. m. (A parasztság Magyarországon

II. k. 80—90.) Legújabban: Simonffy: Adatok a paraszti birtokviszonyok vizsgálatához Zala megyében a jobbágyfelszabadítás után. (Agrártört. Szemle 1968. 1—2. sz. 133—177.). 68 Vö.: Sándor Pál: A parasztbirtok típusai Vas megyében (Vasi Szemle 1968. uo.). 67 Például a Pest megyei Uszod helységben az úrbéri telekhez tartozó pusztai szántó-kaszáló, valamint a belső telki földekből a volt jobbágyoknak át kellett engedni 910 holdat a legelőilletőség fejében, holott a mérnöki felmérés kiderítette, hogy a legelőjárandóság is 299 holddal volt kevesebb a megígért mennyiségnél. (Pest Megye Levéltára, Ürbéri periratok, Uszod kg. kérelme a megye főispánjához 1862-ből.). 58 Győr Megye Levéltára, u.i. 92. cs., Zámoly, a község „ellenbbeszéd"-e keltezetlen és töredékes jk. B

» P.M.L. u.i. 170. es. Bajna. A község panaszos levele Horváth Boldizsár igazságügyrniniszterhez 1869. V. 10-érŐl. •

8 P.M.L. u.i. 9. cs. Domony, ahol az úrbéres telekszám 20-ról 17 8/24-re csökkent a közbirtokosok földelvonása miatt, miközben az 1200 négyszögöles holdakat 1000 négyszögölesekre alakították át. Ugyanez Vácszentlászlón 306. sz. Az 1858. évi birtokkönyvek adatai. 81 Heves Megye Levéltára, Átány, 2. t. Combinatorium 1865-ből. Vö.: az 1866-ból kelt elkülönítési tervet, ahol az 54,5 holdas úrbéri tagot egyszerűen majorsági földnek vették a volt földesurak. Csányra uo. 7. t. 82 Fejér Megye Levéltára ui. Tabajd, 58. es. A lakosok fellebezése 1858-ból, 380/858 sz. és a megyei törvényszéknek a főtörvényszékhez intézett felterjesztése 1856. októberéből. 83 Vas Megye Levéltára, ui. Pácsony, 5. es. A község fellebezése az alispáni bírósághoz 1863-ból. 84 Uo. Felső-Oszkó, 4. cs. Vö.: A község 1862-ből kelt fellebezését a bírósághoz (243/862 sz.). 86 H.M.L. ui. Recsk, 5. t. Recsk község határában levő maradványföldek kimutatása 1870-ből (Idéztem már a példát Az úrbéri periratok... с dolgozatomban, Levéltári Szemle 1966., 2. sz. 442—443.). 12 177