A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)
Cserny Margit: Adatok Veszprém megye 1848–49-es történetéhez
ezer forintot vegyen számadásba. A magyar utászkarnak egyik osztálya Görgey seregéből azonnal Tihanyba indul, valamint tüzérek Pestről. Keszthelyről hajón szállítanak anyagot és embert a munkákhoz. 156 A Függetlenségi Nyilatkozatot, amelynek megszövegezésében Hunkár is résztvett — május 26-án ünnepélyes bizottmányi ülésen olvasta fel Rosos alispán. Teljes szövegét megörökítették a jegyzőkönyvben. A nyilatkozat felolvasása után „... közlelkesedéssel és akarattal az Ország Kormányzójának Kossuth Lajos Űrnak intézendő hódolati okirat állapíttatott meg. Mi, Veszprém Vármegyének állandó bizottmánya az összes megyei nép nevében hazafiúi örömmel, és a' tiszta kebel hálaérzetével fogadtuk a nemzetgyűlés által kimondott függetlenségi nyilatkozatot." A továbbiakban az utolsó három évszázad történelmi példáira hivatkozik, melyek ideje alatt számtalanszor bebizonyosodott, hogy a hitszegő Habsburgokkal való béke nem biztosítaná nemzetünk szabadságát, függetlenségét. A függetlenségi nyilatkozat és Kossuth méltatása után így fejezi be: „Ingatlan bizalommal szavazunk hódolatot hazánk függetlenségi nyilatkozata folytán a nemzetgyűlésnek, Kormányzó Úrnak, s az újonnan alakított ministériumnak, és hazafiúi készséggel ajánljuk, hogy rendeleteik, s intézményeiknek engedelmeskedni és hatáságunk köréhez képest engedelmességet eszközölni igyekezendünk." 157 Keszthelyen is megünnepelték a Függetlenségi Nyilatkozat kiadását. Május 26-án érkezett meg a balatoni gőzösön Csertán Sándor kormánybiztos. Hírt hozott róla, hogy a mieink a Muraközben 900 horvátot fogtak el, azokat először idekísérik Keszthelyre, majd gőzhajóval Füredre szállítják őket. A városból és a vidékről is nagy tömeg sereglett össze a kormánybiztos fogadására, aki ezt az alkalmat is felhasználta arra, hogy felhívja a népet a megyét nyugtalanító osztrák hadosztályok kiűzésére. A sokaság a biztosi felhívásra „tömegestül késznek ajánlván és hogy ezen fölkeléskor is kellő rend biztosíttassák, a rendezéssel a város megbízatott." „Csertán az egész ország hadihelyzetéről beszámolt és „.. .az életbeléptetett 1848/49 Törvények megsértése, a magyar faj kiirtása mellett fegyverrel dühöngő osztrák hadseregnek 33 eddigi ütközetekben méltó megbukása, úgy ellenben az alkotmányosság és nemzetiségért küzdő hadseregeink győzelme fölötti méltó közös és kétszeres örömnek kimutatása jeléül folyó hó 31-ik napjára nép ünnep tartassék vallásos szertartások gyakorlása mellett, melyre a lelkész urak felkéretnek." A függetlenségi nyilatkozat kihirdetésére és az új megyei bizottmány megalakítására pedig népgyűlést tűz ki. Hivatkozik rá, hogy „Nemzetek szabadságának legszilárdabb alapja az ön kormányzat. Hol a nép ismeri és védi jogait, hol ismeri és betölti kötelességeit, nincs erő, nincs hatalom, melly a kivívott szabadságot többé legyőzhesse." — Ezért tartja fontosnak, hogy a nép egyetértésével és befolyásával, törvényes módon intézzék a megye ügyeit; a népgyűlés legyen a nép akaratának kifejezése. Május 29-én a Zalaegerszegen tartott megyegyűlés a megyeszékhely újabb veszélyeztetettsége miatt a gyűlések, a rögtönítélő-, hadi- és polgári bíróság székhelyét Keszthelyre tette. A megyének a védelem szervezése mellett továbbra is nagy gondja, hogy üresek a pénztárak. A kormánybiztos utasítja az első alispánt, hogy eszközölje az adó mielőbbi beszedését, hogy az újoncokat fizetni tudják, de meg a szegény megyei szolgákat is, akik hónapok óta fizetetlenek. Június 8-án tárgyalja az ülés a rövid szabadságon itthon tartózkodó Sebessy Kálmán premontrei tanár, nemzetőrtiszt ügyét. Avval vádolták, hogy a népet „communismusra vezető beszédek által lázítja; ezért őt már előbb meg is intették, állítván, hogy innét származnak a kiskomáromi, zalavári, meszesgyöröki s más zavargások és birtokfoglalások." 168 Balogh Ferenc keszthelyi városbíró közbenjárására felmentették Sebessyt minden indokolás nélkül, aki visszatérve a csatába, Csány mellett volt a világosi fegyverletételig. Június 10-én kerül a bizottság elé az az ügy, hogy megyeszerte idegenek tűnnek fel, akik azon ürügy alatt, hogy a kormány részére szednek fegyvert, magánosoktól, készpénzfizetés mellett veszik azokat az ellenség részére. Felhívják az elöljárókat, hogy az ilyen fegyvervásárlókat rögtön fogják el. 159 21-én, a jegyzőkönyv 186. sz. bejegyzés arról szól, hogy gróf Festetics Sándor nemzetőri százados lemondását nem fogadták el, avval utasítva vissza, hogy hazáját szolgálni, érte életét adni mindenkinek szent kötelessége; ez alól csak betegség mentheti fel a polgárokat, a gróf úr pedig állítja ugyan, hogy egészségi állapota nem engedi a terhes szolgálatot, de ezt hiteles orvosi bizonyítvánnyal nem igazolfa. A gróf erre beküldte az orvosi bizonyítványt, de július 2-án ismét elutasítják: forduljon a hadügyminiszterhez, de addig, míg az fel nem menti, szolgálni köteles. Június 15-től a keszthelyi választókerület országgyűlési követe Csány László lett, mivel az eddigi követ, Tolnay Károly — mint oly sok más — nem jelent meg az országgyűlésen. A népfelkelés szervezését június—júliusban Wlasics iparosmester és Balogh városbíró intézi. Balogh mint nemzetőrtiszt is nagy népszerűségnek örvend, sok csatában vitte győzelemre a népet. Egyik jelentős haditette volt decemberben, amikor Körmendnél megmentette a hadipénztárt az osztrákoktól. Szavára szívesen beálltak, mivel tudták róla, hogy nemcsak lelkesíti a felkelőket, de maga is kiveszi részét a veszedelemből. A nyár hadi készülődésekkel izgalmas. A Veszprém megyei bizottmány hathatós segítséget ad a beözönlő osztrákok elleni védekezéshez. Komárom várához hetenkint 440 napszámost, az egész munkaidőre 120 mesterembert ad a megye, a karakói sáncokhoz az eddigi 100 helyett 300 munkást rendel. 160 Gondoskodnak az átvonuló csapatok gyors tovább szállításáról, így a zalaiak 1000 újoncát — minthogy a Pápa felé vezető rövidebb út nincs biztosítva — kerülő úton, de a gyors haladás érdekében valamennyit kocsin szállíttatja a veszprémi bizottmány Komáromba. 161 A megye nagyobb termelésre képes iparosai a katonaság ellátására dolgoznak. így a palotai posztókészítők állami rendelésre kötnek szerződést június 18-án. Június végén hadszíntérré válik a megye északnyugati része. Ekkor zajlott le a legnagyobb csata a megye területén, a Marcaltőhöz tartozó Ihászi puszta mellett. A Pöltenberg balszárnyát vezénylő Kmetty ütközött itt meg a Haynau seregéhez tartozó Schütte csapataival. Az erős osztrák dandár Várkeszőnél kelt át a Marcalon s azonnal Marcaltő megtámadására indult, úgy intézve a támadás irányát, hogy Kmetty-t mindenképpen elvágja a győri úttól. A csata mindkét részről nagy hevességgel folyt és sok áldozatot követelt. Kmetty igen erős tűzzel fogadta a császáriakat, evvel meg is ingatta soraikat. Mintegy két órai ágyúzás után azonban az ellenség erős lovassága visszanyomta Pápa felé. Tulajdonképpen egyik fél sem mondhatta magát győztesnek: Kmetty, bár nem szenvedett vereséget, bekerítéstől félve visszavonult Tapolcafőig és ott, háta mögött a Bakony fedezetével, tábort ütött. A csatateret megtartó Schütte nem érezte magát erősnek ahhoz, hogy üldözőbe vegye, ő is elkanyarodott főserege felé. 162 Martalócai előbb azonban feldúlták, kifosztották Marcaltőt. A lakosok számára gyűjtést indíttatott az állandó bizottmány. 163 Kmetty azt hitte, hogy Pöltenberget Győrnél már megverték, ezért visszavonult Veszprémbe. Pedig még segíthetett volna, csak a következő napon, 28-án volt a döntő harc — és Győr eleste. Hogy a gyorsan változó hadi eseményekről, az ellenség állásáról minél előbb tudomást szerezhessen, elrendelte a bizottmány a lovasfutár szolgálatot. 164 A kormány értesíti a megyéket, hogy jön az orosz. Védekezésre szólítja fel a lakosságot. A rendeletet sokszorosíttatják és kiküldik a községeknek; a papoknak, jegyzőknek utasítást adnak, hogy a szószékről, illetve gyűlések alkalmával hirdessék ki a népnek. Keszthelyen még elhatározzák egy 600 főből álló védősereg verbunk útján, honvédi fizetés melletti felállítását, részükre magánosoktól, önkéntes adakozóktól fegyver beszerzését. 165 141