A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Cserny Margit: Adatok Veszprém megye 1848–49-es történetéhez

ezer forintot vegyen számadásba. A magyar utászkarnak egyik osztálya Görgey seregéből azonnal Tihanyba indul, va­lamint tüzérek Pestről. Keszthelyről hajón szállítanak anya­got és embert a munkákhoz. 156 A Függetlenségi Nyilatkozatot, amelynek megszövegezé­sében Hunkár is résztvett — május 26-án ünnepélyes bizott­mányi ülésen olvasta fel Rosos alispán. Teljes szövegét meg­örökítették a jegyzőkönyvben. A nyilatkozat felolvasása után „... közlelkesedéssel és akarattal az Ország Kormányzójá­nak Kossuth Lajos Űrnak intézendő hódolati okirat álla­píttatott meg. Mi, Veszprém Vármegyének állandó bizott­mánya az összes megyei nép nevében hazafiúi örömmel, és a' tiszta kebel hálaérzetével fogadtuk a nemzetgyűlés által kimondott függetlenségi nyilatkozatot." A továbbiakban az utolsó három évszázad történelmi pél­dáira hivatkozik, melyek ideje alatt számtalanszor bebizo­nyosodott, hogy a hitszegő Habsburgokkal való béke nem biztosítaná nemzetünk szabadságát, függetlenségét. A füg­getlenségi nyilatkozat és Kossuth méltatása után így fejezi be: „Ingatlan bizalommal szavazunk hódolatot hazánk füg­getlenségi nyilatkozata folytán a nemzetgyűlésnek, Kor­mányzó Úrnak, s az újonnan alakított ministériumnak, és hazafiúi készséggel ajánljuk, hogy rendeleteik, s intézménye­iknek engedelmeskedni és hatáságunk köréhez képest enge­delmességet eszközölni igyekezendünk." 157 Keszthelyen is megünnepelték a Függetlenségi Nyilatko­zat kiadását. Május 26-án érkezett meg a balatoni gőzösön Csertán Sándor kormánybiztos. Hírt hozott róla, hogy a mie­ink a Muraközben 900 horvátot fogtak el, azokat először idekísérik Keszthelyre, majd gőzhajóval Füredre szállítják őket. A városból és a vidékről is nagy tömeg sereglett össze a kormánybiztos fogadására, aki ezt az alkalmat is felhasz­nálta arra, hogy felhívja a népet a megyét nyugtalanító oszt­rák hadosztályok kiűzésére. A sokaság a biztosi felhívásra „tömegestül késznek ajánlván és hogy ezen fölkeléskor is kellő rend biztosíttassák, a rendezéssel a város megbízatott." „Csertán az egész ország hadihelyzetéről beszámolt és „.. .az életbeléptetett 1848/49 Törvények megsértése, a ma­gyar faj kiirtása mellett fegyverrel dühöngő osztrák hadsereg­nek 33 eddigi ütközetekben méltó megbukása, úgy ellenben az alkotmányosság és nemzetiségért küzdő hadseregeink győ­zelme fölötti méltó közös és kétszeres örömnek kimutatása jeléül folyó hó 31-ik napjára nép ünnep tartassék vallásos szertartások gyakorlása mellett, melyre a lelkész urak felké­retnek." A függetlenségi nyilatkozat kihirdetésére és az új megyei bizottmány megalakítására pedig népgyűlést tűz ki. Hivatkozik rá, hogy „Nemzetek szabadságának legszilár­dabb alapja az ön kormányzat. Hol a nép ismeri és védi jo­gait, hol ismeri és betölti kötelességeit, nincs erő, nincs hata­lom, melly a kivívott szabadságot többé legyőzhesse." — Ezért tartja fontosnak, hogy a nép egyetértésével és befolyá­sával, törvényes módon intézzék a megye ügyeit; a népgyű­lés legyen a nép akaratának kifejezése. Május 29-én a Zalaegerszegen tartott megyegyűlés a me­gyeszékhely újabb veszélyeztetettsége miatt a gyűlések, a rög­tönítélő-, hadi- és polgári bíróság székhelyét Keszthelyre tette. A megyének a védelem szervezése mellett továbbra is nagy gondja, hogy üresek a pénztárak. A kormánybiztos uta­sítja az első alispánt, hogy eszközölje az adó mielőbbi be­szedését, hogy az újoncokat fizetni tudják, de meg a szegény megyei szolgákat is, akik hónapok óta fizetetlenek. Június 8-án tárgyalja az ülés a rövid szabadságon itthon tartózkodó Sebessy Kálmán premontrei tanár, nemzetőrtiszt ügyét. Avval vádolták, hogy a népet „communismusra veze­tő beszédek által lázítja; ezért őt már előbb meg is intették, állítván, hogy innét származnak a kiskomáromi, zalavári, meszesgyöröki s más zavargások és birtokfoglalások." 168 Balogh Ferenc keszthelyi városbíró közbenjárására fel­mentették Sebessyt minden indokolás nélkül, aki visszatérve a csatába, Csány mellett volt a világosi fegyverletételig. Június 10-én kerül a bizottság elé az az ügy, hogy megye­szerte idegenek tűnnek fel, akik azon ürügy alatt, hogy a kor­mány részére szednek fegyvert, magánosoktól, készpénzfize­tés mellett veszik azokat az ellenség részére. Felhívják az elöljárókat, hogy az ilyen fegyvervásárlókat rögtön fogják el. 159 21-én, a jegyzőkönyv 186. sz. bejegyzés arról szól, hogy gróf Festetics Sándor nemzetőri százados lemondását nem fogadták el, avval utasítva vissza, hogy hazáját szolgálni, érte életét adni mindenkinek szent kötelessége; ez alól csak betegség mentheti fel a polgárokat, a gróf úr pedig állítja ugyan, hogy egészségi állapota nem engedi a terhes szolgála­tot, de ezt hiteles orvosi bizonyítvánnyal nem igazolfa. A gróf erre beküldte az orvosi bizonyítványt, de július 2-án is­mét elutasítják: forduljon a hadügyminiszterhez, de addig, míg az fel nem menti, szolgálni köteles. Június 15-től a keszthelyi választókerület országgyűlési követe Csány László lett, mivel az eddigi követ, Tolnay Ká­roly — mint oly sok más — nem jelent meg az országgyűlé­sen. A népfelkelés szervezését június—júliusban Wlasics ipa­rosmester és Balogh városbíró intézi. Balogh mint nemzet­őrtiszt is nagy népszerűségnek örvend, sok csatában vitte győzelemre a népet. Egyik jelentős haditette volt december­ben, amikor Körmendnél megmentette a hadipénztárt az osztrákoktól. Szavára szívesen beálltak, mivel tudták róla, hogy nemcsak lelkesíti a felkelőket, de maga is kiveszi részét a veszedelemből. A nyár hadi készülődésekkel izgalmas. A Veszprém me­gyei bizottmány hathatós segítséget ad a beözönlő osztrákok elleni védekezéshez. Komárom várához hetenkint 440 nap­számost, az egész munkaidőre 120 mesterembert ad a megye, a karakói sáncokhoz az eddigi 100 helyett 300 munkást ren­del. 160 Gondoskodnak az átvonuló csapatok gyors tovább szállí­tásáról, így a zalaiak 1000 újoncát — minthogy a Pápa felé vezető rövidebb út nincs biztosítva — kerülő úton, de a gyors haladás érdekében valamennyit kocsin szállíttatja a veszprémi bizottmány Komáromba. 161 A megye nagyobb termelésre képes iparosai a katonaság ellátására dolgoznak. így a palotai posztókészítők állami rendelésre kötnek szerződést június 18-án. Június végén hadszíntérré válik a megye északnyugati ré­sze. Ekkor zajlott le a legnagyobb csata a megye területén, a Marcaltőhöz tartozó Ihászi puszta mellett. A Pöltenberg bal­szárnyát vezénylő Kmetty ütközött itt meg a Haynau sere­géhez tartozó Schütte csapataival. Az erős osztrák dandár Várkeszőnél kelt át a Marcalon s azonnal Marcaltő megtá­madására indult, úgy intézve a támadás irányát, hogy Kmet­ty-t mindenképpen elvágja a győri úttól. A csata mindkét részről nagy hevességgel folyt és sok áldozatot követelt. Kmetty igen erős tűzzel fogadta a császáriakat, evvel meg is ingatta soraikat. Mintegy két órai ágyúzás után azonban az ellenség erős lovassága visszanyomta Pápa felé. Tulajdon­képpen egyik fél sem mondhatta magát győztesnek: Kmetty, bár nem szenvedett vereséget, bekerítéstől félve visszavonult Tapolcafőig és ott, háta mögött a Bakony fedezetével, tábort ütött. A csatateret megtartó Schütte nem érezte magát erős­nek ahhoz, hogy üldözőbe vegye, ő is elkanyarodott főserege felé. 162 Martalócai előbb azonban feldúlták, kifosztották Marcaltőt. A lakosok számára gyűjtést indíttatott az állandó bizottmány. 163 Kmetty azt hitte, hogy Pöltenberget Győrnél már megver­ték, ezért visszavonult Veszprémbe. Pedig még segíthetett volna, csak a következő napon, 28-án volt a döntő harc — és Győr eleste. Hogy a gyorsan változó hadi eseményekről, az ellenség állásáról minél előbb tudomást szerezhessen, elrendelte a bi­zottmány a lovasfutár szolgálatot. 164 A kormány értesíti a megyéket, hogy jön az orosz. Véde­kezésre szólítja fel a lakosságot. A rendeletet sokszorosít­tatják és kiküldik a községeknek; a papoknak, jegyzőknek utasítást adnak, hogy a szószékről, illetve gyűlések alkalmá­val hirdessék ki a népnek. Keszthelyen még elhatározzák egy 600 főből álló védőse­reg verbunk útján, honvédi fizetés melletti felállítását, részük­re magánosoktól, önkéntes adakozóktól fegyver beszerzé­sét. 165 141

Next

/
Thumbnails
Contents