A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Molnár László: A herendi porcelángyár művészeti törekvései 1825 és 1850 között

A Herendi Porcelángyár művészeti törekvései 1825-1850 között AZ EURÓPAI PORCELÁN A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN A XVIII. sz. közepéig alakult porcelán manufaktúrák úttörői és művészi tartalmat meghatározó létesítményei az európai porcelánművészetnek. A meisseni (1710), a bécsi (1718), a szentpétervári (1744) és a sèvresi (1745) gyárak első termékeit egyaránt a művészet és az ipar kísérletének tekinthetjük a fennmaradt emlékek alapján. Az új anyag sikeres európai felfedezése után, azzal egyidőben, annak az iparművészet számára történő birtokbavétele központi kérdés volt. Az első porcelángyárak alapítása között eltelt nem egészen fél évszázad története az európai feudalizmus utolsó nagy szakasza, olyan kor, amikor már a felvilágosultság jegyében a szabad gondolkodást hirdető filozófusok, költők, írók tevékenysége nyomán egyre világosabban láthatóvá válnak az abszolút monarchisztikus politikai-uralmi berendezkedésű — de a fejlődés különböző fokán álló —• feudális államok belső problémái. A XVIII. sz. elején Európában még a barokk művészet átfogó uralmáról, a közepén már a rokokó diadaláról beszélhetünk, utolsó harmadában pedig a klasszicizáló Louis XVI. az újabb stílus. Az uralkodók és főurak központi feladatnak tekintik a művészek számára a belsőterek újjáalakítását, és a paloták átépítését ebben a korban. A művészet felszabadulása a barokk egyház hatása alól ekkor következik be. A főúri paloták és kastélyok enteriőrjének világa egyetemesen művészi cél megvalósítása Párizsban ugyanúgy, mint Drezdában vagy Szentpétervárott. A rokokó még mindig főúri művészet, bár szabadabb, könnyedebb a barokknál, mint ahogy kora is engedékenyebb már a társadalmi mozgalmakkal szemben, uralmának meghosszabbítása érdekében. A könnyed, sokszor féktelen vagy gyermekien bohókás, csapongó rokokó, a főúri környezet szülője és nevelője az európai porcelánművészetnek. Az új anyag szinte játékszer a szobrász-művészek kezében különösen Meissenben, ahol monumentális szoborkompozíciók, törékeny apró Calot figurák egyaránt napvilágot látnak az első évtizedekben.

1 A jelentős művészeti értéket képviselő porcelánplasztika óriásoktól eltekintve, a szobrok és az edények alkotói rövid idő alatt kialakították az emberi léptéket. A kor, amelyben megteremtődött a porcelán — mélyen rányomta bélyegét magára az anyagra — mint eszközre és a művészet kifejezőjére, olyannyira, hogy még száz esztendő múltával is a XIX. sz. közepén is uralkodó kifejezési formaként él a felújított rokokó. A XVIII. sz. végi nagy művészeti reform-mozgalom — az antik kultúrát felidéző empire, viszonylag rövid időre érinti a porcelánt, hogy azután még gazdagabban törjön fel az ún. késő- vagy másodrokokó. A porcelánművészet nagy reneszánsza, a stílusalakítás a klasszikus múltú gyárakban a XVIII. sz. utolsó harmadában már befejeződött. A virágzó korszak legmagasabb szintjét a porcelánplasztika, az edény és a dísztárgy mintázás, a díszítményeknél a fond, a csokor, a Watteau jelenetek alkalmazása jelenti. S ahogy egy korszak társadalma átadja helyét az újabbnak, ugyanúgy követik a művészetek — köztük a porcelán is — a megváltozott kor emberének igényét. Az empiretől való gyors visszafordulás a rokokóhoz, kifejezője a hatalomra jutott burzsoázia művészeti egyez1. Mokkás csésze aljával Herend, 1840-es évekből, HPGY. 1. Mokkaschale mit Untersatz (Manufaktur Herend aus der Zeit um das Jahr 1840), (HPGY). 1. Tasse à moka, avec soucoupe, Herend, années 1840, HPGY. 1. Кофйная чашечка (мокка) с блюдечком, 1840-й год. HPGY 111