A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Molnár László: A herendi porcelángyár művészeti törekvései 1825 és 1850 között

ségének a feudális kor művészetével, amely a későrokokó kialakulását mozdította elő. A francia forradalommal születő új társadalom dinamikus volta magával ragadta a művészeteket, így a porcelánt is, de néhány évtized leforgása alatt a historizáló rokokó átadja helyét a korábbi történelmi stílusok kaotikus világának. A XIX. sz. közepén a nagymúltú gyárak némelyike már korábbi időszak szobrait, edényeit és díszítményeit utánozza, ami ismét a rokokó formavilág előtérbe kerülését eredményezi. A társadalmi fejlődés előmozdítója a termelés fokozódásának, amely a korábbi évtizedekhez hasonlítva ugrásszerűen emelkedik. A mennyiség, a szélesebb rétegek igényének kielégítését teszi lehetővé. Az új vezető osztály — a burzsoázia —-, amely társadalmi körülményeinél fogva hozzájuthat a porcelánhoz, mohón törekszik annak megszerzésére, szalonja vitrinjeinek megtöltésére. A kor polgárának azonban nincs egyetemleges művészeti világképe, így nem is következetes a művészettel szemben. Hatalmi és anyagi eszközeinek birtokában, bár a művészet mecénásává, alakítójává válik, de igénye inkább mennyiségi vonatkozású. Az alkotó művészek feladata a múlt, a letűnt világ látványszerű felidézése. A porcelán, mint anyag, ismét hordozója és kifejezője egy bizonyos művészeti törekvésnek az eklektikának, amely ismét fél évszázadon keresztül követhető nyomon az európai polgári porcelángyárak tevékenységében. Azokban az évtizedekben, ha nem is beszélhetünk a porcelánművészet válságáról, de előremutató, haladó törekvés alig tapasztalható. A stílusteremtő első manufaktúrák mellett különösen a német nyelvterületen már a XVIII. században létrejött kisebb műhelyek

2 többnyire szükségszerűségből Meissen művészetének hatása alá kerültek. A XIX. sz. elejére a francia, a német, de főképpen a cseh és ausztriai gyárak legtöbbje már a fejlettebb tömegtermelés irányában halad. Kialakul és rövid idő alatt szélesebb körben elterjed az asztali edények (étkészletek) egyszerűbb formája is, kevesebb díszítéssel, levonóképpel, olcsó aranyozással, vagy anélkül a polgári környezet mindennapi használatára. A sorozatgyártás a tömegigény kielégítésére a termelés tekintetében gazdaságosabb és a születő kapitalizmus viszonyai között feltétlen figyelmet érdemlő. A mennyiség fokozása ebben az esetben nem a korábbihoz hasonló kézműjellegű minőség irányában haladt, hanem a gyártástechnológia további fejlődését mozdította elő. Az egyre szélesedő polgári igények mellett, vagy inkább azokkal együtt mutatko112 zott egy nem számottevő főúri szükséglet, amely nemcsak történelmi tradícióit óhajtotta újrateremteni és fenntartani a porcelánban, hanem azzal együtt bizonyos feudalisztikus kizárólagosságot, az egyedi jelleget is számonkérte. A kettős igény válaszút elé állította a korszak porcelángyárait, ennek eredménye többnyire mégis a tömegtermelés általánossá válásában jutott Európa-szerte kifejezésre. A XIX. sz. első negyedének végén Európában szinte utolsóként alakul egyidőben két hazai porcelánmanufaktúra.

3 A reformkor éveiben működő számos keménycserép gyárban is próbálkoznak porcelán előállításával, ezek azonban a szükséges anyagiak, technikai tudás és felszerelés hiányában alig jutottak tovább a kísérletezés állapotánál. A HERENDI PORCELÁNGYÁR STINGL VINCE IDŐSZAKÁBAN A Herendi Porcelángyárra vonatkozó első adatok 1825ből származnak és Stingl Vincével kapcsolatosak, aki keménycserép és porcelánműhelyt létesített az akkor még puszta megjelölésű és a század közepén is alig pár száz lakosú helységben.

4 Másfél évtizedes működése Fischer Móricz előtt úgyszólván a porcelán megteremtésének kutatásával és kísérleteivel telt el. Számára a szorgalmas munka csak erkölcsi eredménnyel járt annyiban, hogy sikerült már az 1830-as évek elejére porcelánt létrehoznia.

5 Kísérleteihez és herendi működéséhez jelentős segítséget nyújtott Mayer János, akivel korábban együtt dolgozott, és aki később az 1840-es esztendők közepétől a regéci gyár igazgatója.—'Feltehetően Fischer herendi megjelenése idején távozott el Mayer a bakonyi manufaktúrából. A Stingl műhelyekben mindössze néhány, korabeli kifejezéssel szólva „fabrikás" dolgozhatott, nemcsak a vállalkozó szűkös anyagi viszonyai miatt, hanem az „arkanum" a porcelán hazai előállítása titkának őrzése is azt kívánta. Ekkor azonban már több mint száz esztendeje Európában nem titok a „kínai csoda", a porcelán üzemszerű előállítása. Az elmaradott hazai társadalmi és gazdasági viszonyok következtében a porcelánt valósággal szükséges volt újból felfedezni. A Stingl korszak porcelánjaiból ezideig alig ismeretes néhány tárgy, azok is csak kísérleti eredményeknek tekinthetők. Ezekből az edényekből csekély számuk miatt művészeti irányvonalra, célkitűzésre csak következtethetünk. Korábbi tanulmányunkban már meghatároztunk Stingl Vince idejéből két kannát.

0 Ezek formailag csehországi előképekre — konkrétan a schlagenwaldi gyár 1820 körül készült egyik szerviz típusának kannájára emlékeztetnek. A méretek elenyésző eltérése, a részletformák azonossága, valamint a díszítés jellege elegendő bizonyíték a cseh porcelánnal való szorosabb kapcsolatra. A 12 oldalú hasábszerkezetű edénytest díszítése vonalas rendszerű, amely a lapok csatlakozó éleinek festésével tagolja az edény tömegét, mind a korábbi schlagenwaldi, mind a Stingl-féle tárgyakon. Természetesnek tekinthető ez esetben a cseh porcelánok formáinak átvétele, mert abban az időben azok igen népszerűek és divatosak voltak a hazai közönség előtt. Azt sem tartjuk kizártnak —• az eddig még nem bizonyított feltevések szerint, — hogy Stingl a kerámiaművességben való jártasságát és a porcelán készítését valamelyik csehországi, talán éppen a schlagenwaldi gyárban szerezte. Az ausztriai birodalmon belül a kerámia kereskedelemben a XIX. sz. első felében legjelentősebb a cseh keménycserép és porcelán. A nagymennyiségű és folyamatos behozatal alakítólag hatott a hazai igény és ízlés fejlődésére, és évtizedekre meghatározta azt. Stinglnek ilyenformán ezzel a helyzettel is számolnia kellett. Minden kalószínűség szerint az évek során nemcsak a fenti kannatívus, hanem más asztali edények; csészék, tányérok, tálak is pészültek porcelánból a herendi gyáralapító műhelyében. 2. Empire kanna Herend, Stingl Vince idejéből, HPGY. 2. Empire-Kanne (Herend) aus der Zeit von Vince Stingl, (HPGY). 2. Pot empire, Herend, de l'époque de Vince Stingl ,HPGY. 2. Кувшин в стиле ампир из времен Винце Штингля., HPGY.