A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Korompay György: Veszprém város településtörténeti kialakulása

get tizedének átengedése fejében — a veszprémi püspök­ségnek adományozta. A királyi ispánság önállóságának ilyen módon való megszüntetése nem elszigetelt jelenség. Elsőnek az esztergomi érsek érte el célját, az ispáni vár megszerzését. Utána — Veszprémen kívül — sorra püs­pöki erődítménnyé minősült a nyitrai, szerémi és a gyula­fehérvári ispáni vár. Ehhez a veszprémi püspök még a teljes bírói jogkör királyi elismertetését is megszerezte (1324-ben). KÎ A jobbágyterhek viselésére kötelezett lakosság széles területre kiterjedő széttagolt csoportokban élt. Mégis az egész település városias képet nyújtott (ha nem is nyugati értelemben), amihez négy temploma, az iparosoknak vi­szonylag nagy száma és két piaca is hozzájárult. Felté­telezhető ugyanis, hogy a vásár eredeti szenttamási helye utóbb a Vár tövében kiegészül a mai Benedek tér és Pa­tak tér tájékán kialakult piactérrel (3. kép), ahonnan azután a Piac utcának is nevezett későbbi Hosszú utcán (a mai Jókai utcán) át terjeszkedett dél felé, amíg a Piac dombot el nem foglalta. A XIV. század folyamán itt és a Mindszentek bástyája alatt építési telkek kialakításáról értesülünk, ami arra mutat, hogy a váralja-települések Vár körüli gyűrűje ezekkel is szorosabbá vált. A belső és külső vár — ezzel együtt a püspöki székhely és a megyei várhatóság —- területének kettéválasztott­ságáról első ízben egy 1318. évi oklevélből következtet­hetünk. 14 Ez hűen tükrözi az egyház feudális felsőbbsé­gének és a várnagyi hivatalhoz kapcsolódó várőrségnek a területi elkülönítését. A külső várban lakott — a várőrségen kívül — még az udvarnép, és itt álltak az is­tállók, a műhelyek és a raktárak. A belső várban a püs­pöki palotáról mint emeletes házról emlékezik meg egy 1453. évi írás. A püspök megnövekedett hatalmáról ta­4. A Vár déli része. 4. Südteil der Burg. 4. Partie sud du château. 4. Южная часть крепости. núskodik az is, hogy a XV. század közepén pénzverési joga is volt, azzal a kötelezettséggel, hogy a Vár fenntar­tásáról gondoskodik. 15 A földesúri alapon mért erejét tekintve — a középkor vége felé — mégis a káptalan állt első helyen, főként azok­nak a falvaknak 60 körüli száma szerint, amelyekben a káptalan birtokos volt. A kanonokok külön házakat épí­tettek maguknak, előbb a Várban (erről az első oklevél 1315-ből származik), majd a váralján (első adat 1329). A kanonokok száma a XV. század folyamán 22-ről 36-ra emelkedett, ami szintén a káptalan megerősödését fejezi ki. Ennek megfelelően a török előtt — Eger mellett — Veszprém volt az ország leggazdagabb püspöksége. Mátyás korának veszprémi emlékei főként a kiváló Vetési Albert püspök, a király titkos kancellárja nevé­hez fűződnek. Számos egyházi donációja közül kiemel­jük a város harmadik ispotályát. Röviddel utána Isvalies Péter, volt calabriai érsek püspöksége idejére tehető a belső vár kapujának védel­mére szánt két nagy félkörű bástya építése. A mohácsi vésztől az 1530-as évek végéig a János és Ferdinánd király közötti viszály során Veszprém közép­kori városépítészeti kultúrája végzetes sorsra jutott. A kanonokok romossá vált épületein kívül mindössze 38 szalmatetős vályogház maradt a városban. 1552-ben Ali budai basa foglalja el a várost. Ettől kezdve 1683-ig ötször volt török kézen és összegezve 24 évig sínylődött török uralom alatt. Végvári helyzetében pusztulás, rom­lás, népességének elszegényedése és megtizedelődése a sorsa. Bornemissza Pál püspök-ispánja Sümegre teszi át székhelyét. Ettől kezdve várkapitányok az urak Veszp­rémben, akiket a bécsi Haditanács nevez ki. Az ostromló török seregek főként 1593-ban okoztak mérhetetlen kárt. Ekkor hat sikertelen ostrom árán si­került a Szinán pasa vezette 50 000 főnyi sereggel, 30 ágyú és két faltörő kos bevetésével a Várba bejutniuk. Jelentős részben elpusztulnak azok az erődítések, ame­lyeket 1572-ben Giulio Turco olasz hadmérnök tervei szerint építettek. Turco felmérései és tervrajzának a fel­használásával képet alkothatunk magunknak a várfalak egykori helyzetéről. A piacot magában foglaló terület is a Vár erődítési rendszeréhez tartozott, minthogy palánk kerítette, amelyet a főút vonalában (nyilván a mai Gizella tér tájékán) és feltehetően a piactér K-i és Ny-i oldalán so­rompó szakított meg. A palánk a piac és a Nagykapu védelmét szolgálta és helyet biztosított a lovasságnak. A védelmet kiváltképpen hajdúk látták el. A várőrség véghelyi kiváltságok címen élvezett szabad vallásgyakor­latot, melynek során az itteni református egyház annyira megerősödött, hogy a XVII. század elején a dunántúli református egyházkerületnek Veszprém lett a püspöki székhelye. 260

Next

/
Thumbnails
Contents