A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Kovalovszki Júlia: Ásatások Csepelyen

26. Falusi lakóház konyhájában levő, kőből épült falú kemence maradványa. 26. Überreste der steinernen Küchen-Feuerstelle in einem Dorfhaus. 26. Restes du four en pierre dans la cuisine de la maison d'habitation. 26. Остатки каменного очага в кухне деревенского дома. maradványok több egymás utáni, részben egymásra települt házról tanúskodtak (15. kép). A korábbi épületek közül csupán egyet vizsgálhattunk meg összefüggésében, amely a kőházat időben közvetlenül megelőzte. Ennek két helyisége csaknem teljes egészében kibontakozott, de láthatólag még több helyisége is volt. Tengelyének iránya kissé eltér a kőépületétől, de nagyjából egyezik az alatta levő korábbiakéval (16. kép). A feltárt részletek szerint a korábbi háznak döngölt alapozású, ágasokkal megerősített vesszőfonatos fala, a tengelyébe állított ágasfákból ítélve szelemenes nyeregteteje volt. Bejáratát ugyanúgy, mint a kőházét, a Ny-i oldalon találtuk meg. Tüzelőberendezése a kőházéhoz hasonló volt azzal a különbséggel, hogy a konyhai 28. Falusi lakóház földbeásott, paticsfalú szobájának részlete a magasabb szintű konyhában levő, kőből épült kemence maradványaival. 28. Teil eines aus Flechtwerk und Lehm gezimmerten, ins Erdreich vertieften Wohnraums in einem Dorf haus mit den Überresten einer aus Stein gefügten Feuerstelle in höher gelegener Küche. 28. Détail de la pièce creusée sous terre de la maison d'habitation, avec les restes du four en pierre de la cuisine construite au niveau du sol. 28.Часть углубленной в землю комнаты с плетеной стеной и остатки каменного очага кухни, расположенной выше. 27. Falusi lakóház földbeásott szobája, a benne meghagyott tanúfallal. 27. Ins Erdreich vertieftes Zimmer mit Zwischenwand eines Dorfhauses. 27. Pièce de la maison d'habitation, avec le mur-témoin. 27. Углубленная в землю комната деревенского дома с оставленной для свидетельства стеной. tűzhelytől hátra nyíló, falon kívül megépített sütőkemencéje is volt (17—18. kép). A korábbi különböző épületek falait, alapozásátjelző cölöpsorok, kőrétegek, alapozás-árkok, más-más szintű padlórészletek maradványainak rétegeiből előkerült leletek alapján a házak korát a XIII. század végétől a kőházzal bezárólag a XVI. század közepéig határozhatjuk meg. A most leírt, egymásra települt lakóházak előtti, mintegy 15—20 m széles tágasabb térségen az udvart sejthettük. Ennek átkutatása során a kőépülettől Ny-ra mintegy 4 m-re pinceszerű építményre bukkantunk (19. kép). A földbeásott 4x 6 m nagyságú, 2,40 m mély helyiségbe a D-i végén 2 m széles, 4 m hosszú eredetileg lépcsős lejárat vezetett (20. kép). Az építmény földfalát belülről fanyomok kísérték. Nyomokban csaknem körös-körül megfigyelhettük, hogy ezek lefektetett gerendák maradványai. E gerendákat a sarkokon egymásba csapolták. A földbeásott négyszögletes gödör sarkait a csapolások miatt megfelelőképpen kibővítették. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a helyiséget nem egyszerűen földbeásták, hanem boronafalat építettek neki. (15. kép.) Az épület belsejében és a lejárat két oldalán cölöplyukak is előkerültek. Ezek közül egyesek — főként a Ny-i fal mellettiek — a boronafalat is erősíthették, a falak közepe táján levők a középen állóval együtt mint ágasfák, a szelemen-gerendát tarthatták. (21. kép.) A lépcső két végén megtalált ágasfa lyukak a fedett lejárat és zárható ajtó szerkezetéhez tartoztak. A helyiség hátsó, É-i felében részben a padlón, részben néhány cm-rel fölötte is gerenda, továbbá deszkamaradványokat bontottunk ki. Mivel a famaradványok fölött nagyrészt megtaláltuk a falak omladékát, e fölött pedig a tető korhadékos rétegét, nyilvánvaló, hogy a gerendák és deszkák nem a tetőszerkezetből zuhantak az épület belsejébe, hanem feltehetőleg a padló feletti összefüggő gerendaszerkezet maradványai. Talán ehhez tartozott, vagy összefüggött vele a fal mellett sorakozó 244