A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Koppány Tibor: Veszprém megye Árpád kori építészetének kutatási problémái

tudnánk csak feleletet adni a fenti kérdésekre és csak a felelet birtokában tehetnénk meg az első kísérletet, hogy megrajzoljuk megyénk középkori építészetének megindulását és kibontakozását. A ránkmaradt műemlékek vizsgálata és az egyházas helyekre vonatkozó történeti adatok feldolgozása alapján Veszprém megye államalapításkori építészetéről a következő, vázlatos kép alakult ki előttünk: A veszprémi püspökség alapítása és ezzel együtt első templomainak felépítése valószínűleg már az ezredforduló előtt megtörtént. A XI. század első évtizedeiben épültek fel a veszprémvölgyi és a vásárhelyi apácák, a béli apátság és feltehetően Pápa első templomai. A század közepén Veszprém székesegyháza talán már át is épül, ahogy ezt Tihannyal rokon palmettás kövei bizonyítani látszanak. Tudjuk, hogy ugyanekkor Veszprémben, Pápán, Zircen királyi lakóhely állott, sőt Veszprémben állnia kellett a vár falainak is. Az így egyidőben induló egyházi és világi építészet most említett első emlékeit alig ismerjük, de tudjuk, hogy királyi építésűek voltak. Veszprém és Pápa környékén, a veszprémi és a pápai főesperesség területén egyaránt találunk olyan korai templomokat, amelyeket a király (Zirc, Porva, Sóly és Lövőid), a veszprémi egyház (Hajmáskér, Ősi), vagy a győri püspökség építkezéseinek (Tapolcafő) tulajdoníthatunk. A korai kolostorok, főleg Pannonhalma templomépítő tevékenységéről XI. századi adataink is vannak: Veszprémvarsány Szt. Adalbert egyháza 1080 körül már állott. A veszprémvölgyi apácák korai templomai közé sorolhatjuk Vörösberény, Kenése és Padrag, a vásárhelyi apácáké közé pedig Vásárhely és Iszkáz egyházait. A fehérvári káptalannak a bakonyi Téstől a Balaton déli oldalán Fokszabadiig terjedő birtokain felépült középkori templomok (Tés, Rostás, Küngös Vilonya, Dég, Fokszabadi) közül ma még nem tudjuk, melyek voltak koraiak, de XI. századi építtetőink között kétségtelenül ők is ott voltak. A veszprémi vár birtokain épített templomokról alig tudunk valamit, de a korai várbirtokokról sincs teljes képünk. Közéjük sorolhatjuk az elpusztult Peszej Szt. Kozma és Dámján templomát, amelynek titulusa korai eredetre utal és talán a várjobbágyi eredetű Szentkirályszabadja első templomát. Pápa környékének, a pápai királyi és királynéi uradalom falvainak XI. századi templomairól még kevesebbet tudunk, de valószínűleg nem tévedünk, ha az uradalom szolgálattevő falvaiban: Takácsiban, Kovácsiban, Szakácsiban stb. és a hasonló jellegű falvakban keressük az első falusi templomokat. Mellettük valószínűleg már ebben az időben megindul a várjobbágyi és a megmaradó, vagy adományozott nemzetségi falvakban is a templomépítés. A XII—XIII. SZÁZADI ÉPÍTÉSZET KÉRDÉSEI A XII. század közepétől könnyebb a kutatás helyzete. A sűrűsödő okleveles adatokból és a nem kis számban ránkmaradt emlékekből már könnyebben tehetünk kísérletet megyénk építészetének tisztázására. A XII— XIII. században már évszámokkal, feltárt vagy ma is romosán és átépített formában álló templomok alaprajzaival, anyaguk, szerkezetük, tér- és tömegképzésük, stiláris részleteik sokaságával nagy vonalakban időrendben is ismerjük az építészet alakulását. Nem ismerjük azonban egyenként az épületeket, sem a nagy templomokat, sem a kicsiket. A megye területének románkori építészetéből kimerítő, mindenre kiterjedő részletességgel alig valamit dolgozott fel a szaktudomány. Ezért ismeretlenek előttünk a nagy építési központok, az ebben az időben is építtetett királyi és nemzetségi monostorok (Jásd, Hanta, Zirc, Gyulafirátót, Veszprém), ezek és a falusi templomok építészeti összefüggései és ezért nem tudjuk, hogyan és milyen hatások alapján épült be a megye teljes területe az Árpád-kor végére falusi templomokkal, milyenek voltak azok és kik voltak építtetői és építői. A XII. századtól — bár erre az időre vonatkozó adataink is nagyon hiányosak — a megye területének nagyobb építkezéseit közelebbről is ismerjük. Az Atyusz nemzetség által a XI—

XII. század fordulóján Almádon felépített nemzetségi monostor a középkorban ugyan Zala megye területén állott, de a Veszprémben nagy birtokokkal rendelkező Atyuszoknak olyan templomairól is tudunk, amelyek építése talán összefüggésben van a monostorral (Verestó, 1121.). A Csák nemzetség kezében levő Keleti-Bakonyban, a nemzetség itteni ágának központi szállása: Dudar közelében, Jásdon felépített monostor alapítóit a Csákok között kereshetjük. Kapujának megmaradt kövei alapján a pécsi műhelyhez kapcsolhatjuk, közelebbről pedig feltehetően a Csákok nagy monostorához, Vértesszentkereszthez. Ez a stílusirányzat nyomot hagyott falusi templomainkon is, ahogy ezt Csajág középkori templomából származó szalagfonatos kő bizonyítja. Feltételezésünk szerint ebben az időben és ebben a stíluskörben épült fel a Bakonyban a királynéi alapítású Hanta nyomtalanul elpusztult prépostsági temploma is. A III. Béla király által alapított zirci cisztercita kolostor képviselte a század második felében Veszprém megyében is megjelenő francia hatású korai gótikát. Az apátság birtokain egykor álló falusi templomokat nem ismerjük, de feltételezzük, hogy az új formák XIII. századi elterjedésében Zircnek is jelentékeny szerepe lehetett. A XIII. században a megye keleti és déli területén szinte mindenütt a franciás ízlésű későromán építészet emlékeit találjuk. Átépül Veszprém székesegyháza és a mellette álló Szt. György kápolna, az utóbbi az esztergomi építkezések hatását tükrözi. Pannonhalma század eleji átépítéséhez kapcsolhatjuk a veszprémi építkezésekkel is rokon tihanyi maradványokat. Tihany ugyancsak Zala megye területéhez tartozott, de birtokai Veszprémbe is átnyúltak és azok templomain éppúgy megtaláljuk a Pannonhalma hatásából levezethető cisztercita alapformákat, mint akár a veszprémvölgyi apácák, akár a fehérvári káptalan XIII. századi falusi templomain : az egykori zalai parton álló Révfülöptől Aszófő-Kövesd templomromján át a Balatonfűzfő-mámai 219