A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Éri István. Veszprém megye középkori településtörténeti vázlata

JEGYZETEK 1 Nem kivétel ez alól, hogy csak a legutóbbi évekre utaljunk Győrffy György kiváló Árpád-kori kutatónk történeti földrajza sem (Bp. 1963). Amint írja : ,,... egy terület adott történeti korban fennállott természeti, gazdasági és társadalmi viszonyainak földrajzi szempontból rendszerezett leírása történeti források alapján..." — ez a történeti földrajz tárgya (i. m. 5.). Munkájában azonban ő sem számítja a történeti források közé a régészet szolgáltatta adatokat, nem is használja fel azokat. 2 A történeti földrajz számára is sok új megállapítást tartalmazó efajta tanulmányok felsorolását ezúttal mellőzöm, megjegyzem azonban, hogy számuk már most is jelentős. 3 Holl Imre: A magyar régészeti topográfia középkori részének feldolgozási szempontjai. Arch. Ért. 1965. 71—72. 4 A problémára, éppen helyi vonatkozások miatt rámutattam az llaKovacsics: Veszprém megye helytörténeti lexikona (Bp. 1964) с művéről írott ismertetésben (A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3., 1965.297—299.). 6 A forrásanyag, részfeldolgozások irodalmát adja 1908-ig Lukcsics József: A veszprémi egyházmegye könyvészete (Veszprém, 1909.), azóta csak Ila-Kovacsics i. m. ad teljes bibliográfiát. 6 L. erre főleg Koppány Tibor munkásságát: A Balatonfelvidék románkon templomai (A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1., 1963. 1—114. és Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében uo. 6., 1967. 117—150), végül e kötetben közölt tanulmányát. 7 OL Dl. 28.340. Az összeírást legalaposabban Csánki Dezső aknázta ki (Magyarország történelmi földrajza, III. Bp. 1897). A későbbiekben a kutatók többnyire Csánki közléseire támaszkodtak — bár az több helyütt tartalmaz tévedéseket. 8 A terepbejárásokon természetesen a fentieken kívül szépszámú, középkori, szórványos cserepekkel megjelenő lelőhely v;Hf ismeretessé. (Hasonló módon a korábbi régészeti korok kerámiatöredékei is sokkal több helyen bukkantak fel — gyakran éppen középkoriakkal keverten is.) A szórványos középkori leletanyaggal mutatkozó foltok általában a település egykori magját övezik kisebb-nagyobb távolságban, tehát azokhoz kötődnek. Számolnunk kell ezenkívül földmunka, de főleg trágyahordás útján a faluból a szántóföldekre kikerült, tehát másodlagos helyzetű leletekkel is. 9 Sörös Pongrác: A pannonhalmi főapátság története II. Bp. 1903. 427. 10 Nem találtuk régészeti bizonyítékát például annak, hogy a bakonybéli apátság környékén önálló falu jött volna létre a középkorban. Ellenkező példánk a zirci cisztercita apátság. Ennek a XII. század végén történt alapítása idején már fennállott a település, annak meglehetősen korai temploma is. — Egyébként sok jel mutat arra, hogy a bakonyi erdőispánság korai központja éppen Zirc volt: a krónika adata I. András itteni udvarházáról, ahol sebeibe belehalt; a falu Nagy László által feltárt XI. századi temploma, mellette nagyobb lakóépületmaradványokkal — melyek esetleg a királyi szállással azonosíthatók —; a zirci apát és a zirci plébánia sorozatosan bakonyi néven történt említése a XIII— XIV. században. Az addig egységes és nagykiterjedésű erdőispánság széttagolódása valószínűleg éppen az apátság alapításával kezdődött meg. 11 A műemlék nyilvántartásokban soha meg nem említett település református temploma körül Árpádkori sírmellékletek kerültek elő, majd a terepbejáráskor egy XII. századi szalagfonatos kőfaragványt találtak a templomfal mellett. Egy 1690-es adat szerint faragott kövekből épült s ezévben toldottak rajta. Nyilvánvaló, hogy egy kisebb falkutatás építészeti bizonyítékokkal támasztaná alá ennek a ma jellegtelen templomnak középkori eredetét. 12 Régészeti és műemléki szempontból a II. József-féle térképek kiértékelése mellett igen hasznos volna a szöveges rész megjelentetése is. 13 Már az eddigi adatok alapján is biztosra vehetjük, hogy a XIII. század második felében minden negyedik falunak volt önálló temploma. A veszprémi főesperesség 1333—36 közötti pápai tizedjegyzéke — bár csak a plébániákat veszi figyelembe, a filiákat nem — további templomok meglétére bizonyság, ennélfogva a korábbi évszázadra is visszavetíthetjük adatai jórészét. Ellenpróbája az okleveles és műemléki adatok alapján összeállítható lista „teljességének" az, hogy a XV. század végéig csak 180 falu templomának meglétét tudja bizonyítani, holott erre az időpontra szinte valamennyi településen felépülhettek és bizonyára fel is épültek. 14 Győrffy György: Kolon. Pais Emlékkönyv, Bp. 1956. 15 A feladat maradéktalan teljesítése természetesen mai felkészültségünkkel nem valósítható meg. Példaként említhetem, hogy a dániai Borup falu 1000—1200 közötti földatlaszát, a középkori parcellák határának meghatározásáig terjedő részletességgel mostanában jelentetik meg. A munkát 18 esztendő alatt, félmillió dán korona költséggel végezték el. )B Pesty Frigyes: A bakonyi erdőispánság. Századok 1876. 296—305. 17 Németh Péter: Ujabb avarkori leletek a történeti Veszprém megyéből. 18 Ila-Kovacsics: i. m. 27. 19 Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon. Bp. 1966. 193. — Meg kell jegyeznünk, hogy ugyancsak Szabó István egy korábbi munkájában (Magyarország népessége az 1330-as és az 1526-os évek között. — Magyarország történeti demográfiája, szerk. Kovacsics József — Bp. 1963. 63—113.) az egész ország népességére vonatkozó számításmódjának alkalmazásával — az 1494—95-ös számadások alapján — negyvenezres lélekszámot produkál Veszprémre vonatkoztatva. 20 A mai Veszprém megye középkori népességére vonatkozó — településtörténet szempontjából nem mellőzhető — részszámításaimat és módszeremet más alkalommal ismertetem. Abriß der mittelalterlichen Siedlungsgeschichte des Komitats Veszprém Auf Grund der gebietsweisen Zusammenstellung und Systemisierung gelangen in Ungarn seit mehr als hundert Jahren Abhandlungen aus dem Bereich der Geschichtsgeographie zur Herausgabe. Sehr selten kommt es aber vor, daß in solchen Werken die sich aus archäologischen Forschungen ergebenden und zur Dokumentierung bzw. zeitgeschichtlichen Bestimmung geeigneten Beweismaterialien, auch als Geschichtsquellen gewertet, Verwendung finden. Demgegenüber erkundeten in den letzten anderthalb bis zwei Jahrzehnten Fragen der mittelalterlichen Archäologie bearbeitende Wissenschaftler zahlreiche archäologisch bedeutsame Fundstellen verschiedenen Ausmaßes, wobei sie, nach bestem Wissen und Gewissen, innerhalb gegebener Möglichkeiten auch die historiographisch verbürgten Tatsachen nutzbar machten. Soviel kann aber schon jetzt festgestellt werden, daß — vom siedlungsgeschichtlichen Gesichtspunkt aus gesehen — der Nachweis von Erkenntnissen geschichtsgeographischen Inhalts mit den durch die archäologische Forschung gebotenen Methoden unerläßlich erscheint. Im Zuge der Arbeiten zur archäologisch-topographischen Erschließung des Komitats Veszprém wurden in bezug auf die mittelalterlichen Fundstätten eben diese Gesichtspunkte hochgehalten. Durch Vergleich des verfügbaren urkundlichen und kartographischen Materials betreffend Dörfer, Kirchen, Burgen und Klöster mit den im Gelände wahrgenommenen Spuren und Überreste konnte festgestellt werden, daß sich auf dem heutigen Komitatsgebiet etwa 800 Fundstätten befinden, deren überwiegend größter Teil auch auf Grund handschriftlicher Überlieferungen nachgewiesen werden kann. Das auf die Siedlungsgeschichte des Komitats Veszprém bezügliche handschriftliche Quellenmaterial gelangte größtenteils bereits zur Veröffentlichung. Bisher ist jedoch eine zusammenfassende Darstellung noch nicht erschienen. Deshalb soll auch in der auf das Komitat bezüglichen archäologischen Monographie, die nach der vierbändigen beschreibenden Topographie herauskommen wird, der das Mittelalter betreffende siedlungsgeschichtliche Teil bedeutenden Raum erhalten. Da die diesbezügliche Forschungsarbeit zur Zeit noch nicht abgeschlossen ist, möchten wir uns an dieser Stelle lediglich auf die Schilderung mancher, der Darstellung zugrunde gelegter Geschitspunkte, Methoden sowie Erkenntnisse beschränken. Wegen der durch die geschichtlichen Quellen bedingten Gegebenheiten konnten sich aber unsere Untersuchungen nur auf die historischen Abgrenzungen des Komitatsgebiets erstrecken. Äußerst wertvoll vom siedlungsgeschichtlichen Gesichtspunkt ist die Steuerkonskription aus dem Jahr 1488. Dieser Kataster kann auch sehr nützlich für Belange Verwendung finden, die sich als Querschnitt von besitzrechtlichen und bevölkerungspolitischen sowie topographischen Gesichts213