A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Nováki Gyula: Földvár ásatások a bakonyi Cuha-völgye környékén

elő-sáncba vágva még egy külső kapu is van. A második kapu a földvár DK-i oldalának közepén van, amit a már említett 70 m hosszú sánc véd. A harmadik kapu a sánc K-i végéhez közel helyezkedik el, ahová a K-i hegynyúlvány előtti nyeregből vezet fel az út. Forrás a belső területen nincs, csak lejjebb, a hegy lábánál. 1965—1966-ban a D-i és az ÉK-i végében egy-egy sáncátvágást végeztünk, ezek azonban sáncszerkezeti adatot nem nyújtottak, egyszerű földhányásnak bizonyultak. A belső területen több kisebb, a K-i sánc mellett pedig egy nagyobb felületet tártunk fel. Utóbbi helyen bizonytalan eredetű cölöplyukak, valamint nagymennyiségű cserép, néhány csontszerszám, bronzöntőminta töredéke, bronzrög és sok ún. „holdidol" töredéke került elő a későbronzkori-koravaskori urnasíros kultúrából. A D-i sánc alatt kb 200 m-re egy lejtős hegygerincen 13 sírhalom van egy csoportban. Ezeket Miháldy említi először. Leírása szerint 1870-ben a „sándormajori remete", majd az erdész végzett az egyikben ásatást, utóbbi gr. Lazanszkyné megbízásából. Sok terméskő, vastag cseréptöredékek, csont, vaskard és egy ép „cserép-medencze" került elő, a leletek Bakony szombathelyre, az említett birtokoshoz kerültek.

5

1871-ből Miháldy újabb ásatásról tudósít, de a részleteket nem ismerjük.

6 Miháldy gyűjteményéből mint zöröghegyi leletet említenek egy vas köpüs baltát

7 és két nagy urnát.

8 A továbbiakban azokat a következtetéseket vesszük sorra, amelyeket a sírhalmok ásatása és a leletanyag végleges feldolgozása előtt már most le lehet vonni. A Kesellőhegy I. sz. bronzkori földvárról az ott talált eléggé jellegtelen cserepek kiértékelése előtt ma még keveset mondhatunk. A veszprémi kultúra jelenléte annyiban jelentős, hogy a többi, egyébként nagyszámú hasonló korú lakótelep mindenhol nyílt jellegű, itt viszont erődítést találunk.

9 Ennél többet tudunk már mondani a három késő bronzkori-koravaskori földvárról. A legközelebbi környékről, a Bakonyról a kutatások hiányossága ellenére is megállapíthatjuk, hogy ebben a korban sűrűn lakott terület volt. Patek Erzsébet legutóbbi összefoglaló munkája alapján Bakonybél környékén a Szentkút, Feketehegy és Somhegy, Borzaváron az Alsótündérmajor, Lókúton Óbányapuszta és Pénzeskút, Zircnél a Felsőtündérmajor és Imremajor, kissé távolabb pedig Kislőd határában sírhalmok és szórvány leletek

10 jelzik az urnasíros kultúra sűrű elterjedését. Az eddigi gyér kutatások eredményeit bővíti most az itt ismertetett, eddig ismeretlen három lakótelep, melyek azt mutatják, hogy rendszeres kutatások a Bakony területén még gazdag sorát tárhatják fel a hasonló korú telepeknek. A Cuha-völgy két nagyméretű erődített telepéhez hasonlót várhatunk a környéken a bakonybéli Somhegyen és Kis-Pápaváron, a bakonyszűcsi Várhegyen, É-ra pedig a már győri hegyek déli végében lévő sokorópátkai Harangozón. A Somhegyről a Szárazgerencevölgybe vezető több km hosszú sáncot is megemlíthetjük, mely esetleg ugyancsak ebbe a korba tartozik. A Bakony ma többnyire sűrű erdővel borított terület, ezért veti fel Patek Erzsébet, hogy az itteni sok sírhalom nem kultikus alapon került-e az erdő mélyére?

11 Ha azonban a fentiek alapján figyelembe vesszük a környék sűrű lakottságát ebben a korban, aligha hihetjük, hogy akkor is erdőben voltak a sírhalmok, mert a sok lakótelep közelsége miatt nyilván az erdő a mainál is jobban megritkult a sok építkezés (házak, sáncok) és tüzelés miatt, a táj tehát egészen más képet mutathatott. A távolabbi vidékek erődített telepeivel kapcsolatban itt most csak annyit jegyzünk meg, hogy az eddig ismertté vált hasonló korú magyarországi földvárak között a Kesellőhegy II. és a Zöröghegy II. sz. a több mint 5 km-es kerületével számít a legnagyobb méretűnek. Tudomásom szerint csak egy földvár vetekedhet méretekben a Veszprém megyei Várvölgy feletti К is-Lázi hegyen, melynek átmérője közel 2 km, de pontos feltérképezése még nem történt meg. Nem sokkal marad el mögöttük a hódmezővásárhelyi Nagytatársánc 4860 m kerülete sem

12 és itt kell még megemlíteni a pécsi Jakabhegyet, ahol a földvár kerülete közel 3 km.

13 A többi közismert nagyméretű koravaskori földvár már ennél kisebb méreteket mutat. Néhány olyan gondolatot is fel kívánok vetni még, amelyek régészeti — történelmi adatokon túl általános érvényűek, és a társadalomfejlődéssel kapcsolatban jöhetnek számításba. Erre az a ritka véletlen ad alkalmat, hogy két hegyen szorosan egymás mellett, de egymástól független területen öt különböző erődített lakótelep van. A várak rendszerezésével már a század eleje óta többen foglalkoztak. Egyre világosabbá váltak bizonyos törvényszerűségek, melyeknek a társadalmi fejlődéssel való összefüggésére az utóbbi 15 éven belül néhányan már rámutattak. A külföldi szerzők felsorolását itt most mellőzve meg kell említenem, hogy Magyarországon Patay Pál mutatott rá elsőízben 1956-ban egy előadás keretében, mely előadás csak kivonatban látott napvilágot.

14 Az alábbi következtetések tehát részben már nem újak a régészeti irodalomban, hanem azokat megerősítik, részben pedig továbbfejlesztik. Ismeretes, hogy a bronzkorban aránylag kisméretűek a lakótelepek. Annak ellenére, hogy többnyire hosszú ideig, több évszázadig lakták ezeket, területileg nem növekedtek, ami arra mutat, hogy a lakosság száma alig változott közben. Ennek az a magyarázata, hogy a bronzkori lakosság mezőgazdasággal, vagyis földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott, az ipar csak másodrendű szerepet játszott, önellátó közösségek alakultak ki. Az ilyen társadalom pedig képtelen nagyméretű lakótelepet kialakítani, mert a szántóföldek és legelők egybizonyos határon túl már nem adnak lehetőséget a lakosság további növekedésére.

15 Ezért találunk sok, viszonylag kisméretű lakótelepet a bronzkorban szinte egyenletesen szétszórva az ország több területén. Az a bronzkori nép is, amelyik a Kesellőhegyen keresett magának erődítésre alkalmas helyet, a fent elmondottak alapján választotta ki azt a viszonylag nem nagy hegynyúlványt, ahol az I. sz. földvárat találjuk. Más kép tárul elénk a későbronzkorban és a koravaskorban. Az ipar (a leletek tanúsága szerint elsősorban a bronzipar) igen magas fokot ért el. Ekkor már a keres137