A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Nováki Gyula: Földvár ásatások a bakonyi Cuha-völgye környékén

kedelem céljaira többtermelés is folyik. Ennek a vagyonok felhalmozódása lett a következménye, a vagyon pedig hatalmat jelentett a társadalom egy kis része számára, ami a társadalmi osztályok egyre szélesebb elkülönülését jelentette. Mindez azt is maga után vonta, hogy egyes gazdagabb népcsoportok a maguk uralma alá hajtották a többi, szegényebb népcsoportokat, tehát egyre nagyobb népesség tartozott egy-egy közös vezetés alá. Ez a központi szervezettség, valamint az ipar és kereskedelem fejlettsége adta meg a lehetőséget arra, hogy a bronzkorinál jóval nagyobb települések jöhessenek létre. A nagy települések már társadalmi és területi munkamegosztást tételeznek fel. Ezek már nem önellátóak, legfeljebb csak részben, a környékükön lévő falusias településekre szorulnak, melyekkel kétirányú cserekereskedelmet tartanak fenn, a nagy települések ipari, a falusias települések pedig mezőgazdasági termékeket szállítanak.

16 Igen találóan jegyzi meg Patek Erzsébet, hogy a későbronzkori hallstattkori nagyméretű telepeket „korai oppidumoknak" is nevezhetjük, ugyanakkor megállapítja, hogy a síksági nyílt településeknek a gazdasági keresztmetszete alacsonyabb a magaslati, nagyméretű telepekénél.

17 A nagyméretű telepek mellett tehát sok kisebb, elsősorban csak mezőgazdasággal foglalkozó telepnek is kellett lennie, melyek lakossága veszély esetén menedéket talált a nagyméretű telepek sáncai mögött. Ilyen körülmények adnak magyarázatot arra, hogy a későbronzkori-koravaskori nép miért nem a korábbi bronzkori földvár helyén telepedik le, hanem a Kesellőhegy és a Zöröghegy fennsíkján, ahol megfelelő nagy térség állt rendelkezésre a nagyobb lakótelep kialakítására és ennek védelmére. Patek Erzsébet felfigyelt arra, hogy a síksági nyílt telepek а В D és a H A közötti időből származnak, míg a magaslati, nagyméretű telepek a H D-t is megérik, sőt némelyik a kelták alatt is tovább él.

18 Ezt a magaslati erődített telepek szívóhatásával magyarázhatjuk. De ahhoz még kevés a kutatás, hogy ezt általánosítsuk, mert éppen az itt ismertetett két nagymérteű erődítés sem éri meg a H C-t. A telepek növekedése а В D és a H A periódusban játszódik le, erre a Zöröghegy két telepe mutat rá. E korszak elején egy viszonylag kis létszámú nép telepedhetett le a Zöröghegyen, az I. sz. erődítmény helyén, itt rendezkedett be védelemre, négy árokkal védve magát a kissé magasabban fekvő fennsík felől. Az a változás azonban, ami az iparban, kereskedelemben és ennek következtében atársadalmiosztályok viszonyában bekövetkezett, a lakosság növekedését hozta magával ugyanazon a helyen. Idővel egyre lejjebb kellett a lakóházakat építeni, mert a keskeny hegygerincen már nem fértek el, ezért a teraszok is egyre lejjebb kerültek. Végül már az ÉNy-i erősen lejtő oldalsó hegygerincen voltak kénytelenek újabb teraszokat kiképezni az egyre szaporodó házak miatt. Az ásatás eredményei jól mutatják, hogy valamennyi terasz sűrűn lakott volt. De ezzel már el is vesztette a védelmi jellegét az I. sz. földvár, mert így két, össze nem függő részre szakadt, ami támadás esetén nagy hátrányt jelentett. Valószínű, hogy ezután került sor a Zöröghegy és a Kesellőhegy fennsíkjának megerődítésére, ahol már bőven volt hely az egyre növekvő lakosság és szükség esetén a környék kisebb településeinek lakossága számára is. E két nagy földvárnak nem az egész területe volt állandóan lakott, csak veszély esetén töltötte meg a környező lakosság, de nyilván az állatállományt is itt helyezték el. Erre mutat az a körülmény, hogy mindkét telepen belül egyes helyeken sok leletanyag került elő, máshol pedig kevés, vagy semmi. E korból máshonnan is ismerünk arra adatokat, hogy az erődített telepeket bővíteni kellett. A velemi Szent Vid hegy viszonylag kisméretű földvárához egy elővárat kellett építeni, ugyanakkor a hegyoldalban teraszokat kialakítani, amiket a legjobban védhető vonalon kívül egy meredeken lefelé futó sánccal kellett védeniük. A soproni Károlymagaslat (Várishegy) ugyancsak aránylag kisméretű földvárának az É-i oldalán több terasz is húzódik a legjobban védhető vonalon kívül. Ettől pár km-re van a Várhely (Burgstall), melynek az É-i része, külön sánccal védve, valószínűleg szintén utólagos bővítés eredménye, de hasonló jelenséget állapított meg Török Gyula is a pécsi Jakabhegyen. Végül a Börzsöny hegységből a Kemence melletti Godóvárat említem, mely ugyancsak kisméretű vár ebből a korszakból, de még egy hatalmas hegyoldalt kapcsoltak hozzá egy meredeken lefelé futó sánccal. Mindez bőven illusztrálja az e korszakban végbemenő társadalmi változást, aminek a külső jelét a nagy települések szívóhatásában, állandó növekedésében kell látnunk. Ebbe a jelenségbejói illeszkedik bele a Zöröghegy I., II. és a Keselőhegy II. sz. földvár sorrendje is. Feltűnő, hogy egymáshoz ilyen közel két hatalmas méretű, azonos korú földvárat találunk. Ehhez hasonló jelenséget Sopronból ismerünk, ahol a Várhely és a Károlymagaslat alig pár km-re fekszik egymástól. A Cuha-völgy két nagy telepének közelségét csakis a környék sűrű lakottságával tudjuk magyarázni. Erről a kérdésről azonban akkor kapunk bővebb magyarázatot, ha a Bakony többi hasonló korú telepén is megindul a kutatás. Az erődítményekkel kapcsolatban gyakran felmerülő kérdés, vajon a telep korának az elején történt-e a sáncok elkészítése, vagy csak később, esetleg ellenség közeledtének hírére? Véleményem szerint ezek a magaslati telepek már eleve erődítés céljából keletkeztek, hiszen éppen ezért keresték ki a jól védhető hegytetőket. De erre a Zöröghegy I. sz. földvára is jó példa, ahol már a telep korának az elején elkészíthették a négy árkot és csak később, a telep növekedésével vesztette el a védelmi jellegét, ami végül is oda vezetett, hogy a hegy fennsíkján újabb, de nagyobb területen kellett védelmi rendszert kiépíteni. Ez viszont ismét arra mutat, ezúttal a Zöröghegy II. sz. telepén, hogy már az első periódusban megépülnek a védőművek. Ez különben azt a véleményt támogatja, amit Patay Pál az említett előadásában, továbbá Patek Erzsébet megállapított,

19 hogy nem betörő ellenség hírére építették az erődítményeket. Még egy szempontot kell megemlíteni az őskori erődítményekkel kapcsolatban. A bronzkori, viszonylag 138