A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Horváth Attila: A vaszari és somlóvásárhelyi Hallstattkori halomsírok

A kép, mely elénk tárul, meglehetősen zavaros. Egyegy tumulus anyagán belül több irányú, gyakran különböző, s igen távoli területekről érkező hatásokat, emellett több határozottan helyi vonást figyelhetünk meg. A tárgyalt lelettípusoknak úgyszólván minden egyes alkalommal csak egyes megfelelő darabjait találtuk, ritka eset, hogy egy többtagú, és jellegzetes leletcsoportot tudunk párhuzamba állítani, de úgyszólván sohasem találtunk azonos síregyütteseket. Foglaljuk még egyszer össze azokat a részleteredményeket, amelyeket az egyes tumulusok vizsgálatánál megállapítottunk. A somlóvásárhelyi első tumulus anyaga, mint kiemelkedő gazdag temetkezés, mely számos érdekességet tartalmazott, három fő összetevőre bontható. 1. A ránk maradt kerámia gyér adataiból is, melyeknek csak többé-kevésbé tudtuk hasonló díszeit a hazai, az Osztrák-, illetve Cseh-medence területén felismerni, annyit megállapíthatunk, hogy nem üt el a Dunántúlon megszokott típusoktól, és leginkább otthonosnak még ezen a területen mondható. 2. A Balkán felé mutató meglehetősen távoli kapcsolatokat a sírból előkerült pajzsdudor egymagában jelzi. Éppen emiatt valószínűnek látszik, hogy vagy a kereskedelem révén, vagy egyéb ehhez hasonló módon került ebbe az idegen környezetbe. Fontosságát éppen nem túl gyakori típusa, távoli eredete, mellyel ha bármilyen laza és közvetett, de kétség kívül meglevő kapcsolatokat bizonyít, s végül nem utolsósorban kronológiai szerepe adja, melyre még később visszatérünk. 3. A harmadik és legjelentősebbnek mondható elem a jellegzetes lószerszámmal együtt történt kocsitemetkezés, mely legélesebben és legközvetlenebbül mutat kapcsolatot a Bylan-i kultúra és Dél-Bajorország kocsitemetkezéses kultúrájával, melynek kihatásai К és Ny felé, e két említett centrumnál jóval távolabbra terjednek. Ugyanakkor fontos tény, hogy a Somló környékén, a somlóvásárhelyi első tumulus anyagán kívül, bár pontosan számukat megmondani nem tudjuk, több más tumulus leletanyaga is hasonló, teljes bizonyossággal ehhez a csoporthoz sorolható leletanyagot tartalmazott. Kossack e leletcsoport tagjai között, melyet nyo32. Vaszar VI. halomsír. 32. Vaszar VI. Hügelgrab. 32. Vaszar, tumulus No II. 32. Bacap, VI курган. mon kísér, s amely szinte minden területen azonos típusú fegyvereket (gondolunk itt főként a leleteket kísérő kard és karosbalta típusra), lószerszámdíszeket, s a kocsi vagy valamely részének eltemetését, azon felül minden alkalommal a szokásosnál gazdagabb temetkezést mutat, kétségtelenül meglevő kapcsolatokat állapít meg.

150 Ennél tovább azonban nem megy, éppen azért, mivel a leletegyüttesek területenként önálló kerámikát, a temetkezés rítusában való eltéréseket, és számos egyéb helyi vonást mutatnak. Annyit leszögezhetünk, hogy a Dunántúl hallstatt korában a somlóvásárhelyi I. sz. tumulus és más Somló-környéki tumulusok anyaga eléggé zárt csoportban jelentkező idegen hatást képvisel, melynek eredetét valószínűleg a Bylan-i kultúra körében kell keresnünk, bár e két terület közötti útvonalon a hasonló leletek hiányoznak. Hasonlóképpen összetett képet ad, bár sokkal erősebb helyi elemeket mutat a somlóvásárhelyi II. sz. tumulus anyagának vizsgálata. Az állatdíszes edénytöredékek, és az esetleg ide sorolható díszített cseréptöredékek a Gemeinlebarn-i tumulusok anyagával mutatnak erős kapcsolatot, ugyanakkor úgy látszik kapcsolódik a Dél-dunántúli tumulusok anyagához is. A tumulus lószerszám véreiéinek analógiáját egy alkalommal ugyancsak a Bylan-i kultúra körében találjuk meg, ámbár e típus úgy látszik igen erősen képviselve van a Dunántúl területén is. Nem világos a kép a vaszari I—

II. és III. tumulusainak esetében sem, amelyek szerényebb anyagához csak többé-kevésbé kapcsolható részben díszítés, részben pedig formák tekintetében megegyező, inkább helyi, mint külső analógiákat tudtunk találni. Még a legerősebb ausztriai kapcsolatot mutató vaszari V. és VI. tumulus anyagát sem szabad minden fenntartás nélkül, teljes egészében a Statzendorf-Gemeinlebarn-i csoporthoz sorolnunk, éppen az ezekben szokatlan fémtípusok, és fémekben való, gazdagsága miatt. Sajnos az V. tumulusban előforduló igen jellegzetes lószerszámdíszeket éppen e típus nagyobb területen való nagyjából egyenletes előfordulása, valamint a legtöbbször bizonytalan, más esetekben pedig egymásnak erősen ellentmondó helyzete miatt egyelőre nem lehet egy terület, vagy egy bizonyos kultúra hatásaként felfognunk, illetve a típus kiindulási helyét nem rögzíthetjük. Az eddig elmondottakból, valamint az anyag halomsíronkénti tárgyalásából is kitűnik, hogy a dunántúli Hallstatt-kor leletanyagában számos külső terület gyakorolt hatást, és fejlődése is ezek hatására indult meg. Mindezek a hatások azonban egy-egy bizonyos idő után ötvöződve sajátos, különálló helyi fejlődést eredményeztek, s talán ezzel magyarázhatjuk azt, hogy az imént tárgyalt somlóvásárhelyi tumulusokon kívül, amelyben szintén érződnek helyi elemek, jóformán egyetlen tumulus leletünknek sem tudjuk teljes egészében pontos megfelelőjét találni. Egy másik tény, amely 130