A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Horváth Attila: A vaszari és somlóvásárhelyi Hallstattkori halomsírok

még jobban megnehezíti a kérdést az, hogy bár elég gyér számú tumulus leleteinknek, még a Dunántúl területén is csak egyes részletei között tudunk analóg leletként párhuzamot vonni, s a leletek összképe szinte minden egyes tumulus esetében önállóságot, egyéni arculatot mutat. Ezt nem magyarázhatjuk csupán azzal, hogy leleteink gyér volta miatt nem ismerjük az egyes időszakokban az egymástól többé-kevésbé eltérő területi csoportokat, mert gyakran egy szűkebb területen belül is nagy eltérések mutatkoznak. Részben magyarázhatná ezt talán az a feltevés, hogy az egyes külső hatások nem egy invázióként, hanem több, sűrű és gyors egymásutánban érkeztek hozzánk, amelyek egy igen változatos és meglehetősen gyors ütemű fejlődést eredményeztek viszonylag rövid idő alatt, s ezáltal igen nehézzé teszik az egyes tumulus leletek viszonylagos kronológiai sorrendjének megállapítását. A tárgyalt tumulusaink közül a somlóvásárhelyi I. sz. tumulus nyújt a legtöbb lehetőséget közelebbi kronológiájának megállapítására. A már említett lószerszám típusokat G. Kossack Bajorország területén, az abszolút kronológiát közelebbről meg nem határozva, a Hallstatt С periódus idejére teszi.

151 Ennek a csoportnak csehszlovákiai leleteit Dvorak

152 a VIII. és VII. sz. idejére teszi, valamint Kossack

153 egy újabb tanulmányában a Tomba del Gueriero idejét (melyben a hasonló lószerszám típus előfordult) a 775— 680 közötti időkre helyezi. Nagyjából ezt az időt határozza meg Merhart is a pajzsdudor Citluciban talált analógiájára vonatkozólag,

154 aki a korábbi (950 körüli időkre helyezett) hasonló Olympia-i példányok, valamint a La-Tène korba nyúló Donja-dolinai darabok alapján a Citluci-i pajzsdísz közbeeső helyzetét (VII. sz.), s e típus kétségtelen görög eredetét bizonyítja. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy mind területileg, mind iőben az összekötő láncszemek hiányoznak. Ezen véleményeknek, valamint azon eltérések alapján, melyet a somlóvásárhelyi és a Citluci-i darabok mutatnak, (s amely talán kronológiai különbséget jelent) a somlóvásárhelyi I. sz. tumulus korát nagyjából a VIII—

VII. század fordulójára, avagy a VII. század elejére tehetjük. Közelebbről ilyen pontossággal meg nem határozható, ámbár mivel semmi okunk sincs arra, hogy a tárgyalt tumulusok bármelyikét is túlságosan korábbi időre, a Hallstatt-kor II. periódusába soroljuk, ezeket is a Hallstatt С periódus idejére kell tennünk. Ezek közül, mivel bizonyos fokig régebbi kerámiai formákat tükröz, a vaszari V. sz. tumulus korát valamivel korábbi időkre kell tennünk. Ez az eltérés azonban a fémanyagban, különösen a vasanyagban való gazdagság és a megegyező típusok miatt nem lehet túlságosan nagy. Sajnos a többi tumulusok koráról, s az egyes temetkezések relatív kronológiájáról, sorrendjéről ma még keveset mondhatunk, s ebben a szomszédos területeken végzett kutatások sem nyújtanak sok segítséget. Ennek egyik oka, hogy számos külföldi szerző mindmáig a Dunántúl területét nem tekintette a hallstatti kultúrkör részének, hanem Aberg alapján ennek határát a soproni Burgstallal lezártnak tekintette. Bár Márton már korábban felhívta a figyelmet arra, hogy „az ország Ny-i része, főleg a Dunántúl csaknem teljes egészében integráns része a hallstatti kultúrterületnek",

155 Pittioni még legújabb összefoglaló művében sem említi e kultúra részeként.

156 Legutóbb Lázár Jenő tiltakozott a Dunántúl területének e figyelmen kívül hagyása, valamint e területnek Tompa Ferenc által történt zónás felosztása ellen.

157 Mindenesetre egy határvonalnak Sopron táján való megvonása nem teljesen alaptalan. Az Ausztria területén bizonyos fokig rendezetten és egységes leletegyüttesekben előforduló, jól csoportosítható Hallstatti leletanyag Sopron területével lezárul. E terület anyaga Pittioni szerint hosszú időn keresztül bizonyos egyöntetűséget mutat, s éppen mint a közelebbi beosztás egyik akadályát az e korban működő „változó erők" csekély voltát említi meg.

158 Ezzel szemben a Dunántúl keletre eső részein éppen egy igen nagyfokú változatosságot találunk, mely legalább oly nagy akadálya egy pontosabb kronológiai besorolásnak, mint az előbbi. Mégis ha tisztázni kívánjuk a dunántúli Hallstatt-kornak csak néhány legfontosabb kérdését, mint például a második Hallstatt periódus anyagának különválasztása, ennek végső határának időbeli meghatározása az egyes periódusokon belül való hozzávetőleges besorolása, ez valószínűleg elvégezhető lesz. Ehhez azonban mindenekelőtt éppen a többirányú és igen távoli kapcsolatok miatt szükséges aprólékos gondossággal egybevetnünk oly nagy területek anyagát, mint É-Itália, Ausztria, É-Balkán területe, BajorországKözép-Németország, a Cseh-medence és a Kárpát, medence.

159 Legfőképpen pedig mintegy félszázadnyi időköz után meg kellene kezdenünk a ma még meglevő, de rohamosan pusztuló tumulusaink végre rendszeres feltárását. Horváth Attila 6* 131