A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Horváth Attila: A vaszari és somlóvásárhelyi Hallstattkori halomsírok

colt háromszög és hálós négyszög díszeket mutat, festve és grafitozva nem volt, valamint a vaszari urnák talpacskája helyett négy rövid vaskos lábon áll. Ugyancsak a Sopron Burgstallról említ Márton Lajos a XVII. tumulusból,

124 amelyben — vörösfestésű és gráf itos sávokkal díszített edények is előkerültek — egy kis bögrét állatfej alakú fogóval. Ugyanebből a tumulusból közölt hasonló urnatípust, mely kis oszlopos lábakon áll.

15 Tompa Ferenc is említ a porpáci tumulusokból előkerült állatdíszű edényeket.

l2(i Bár más formát mutat, de meg kell említenünk a süttői tumulusok grafit díszes fekete agyag urnáját,

127 melyen eredetileg három kiemelkedő, sajnos ma már igen töredékes, marhafejes díszű fogantyú lehetett. Hasonló hármas szimmetrikusan elhelyezett marhafejes díszt találunk a vaszari VI. sz. tumulusban. (26. kép 1.) Állatfejes díszű urna került elő még egy hallstatt-kori urnasírból, Sümegről,

128 ez azonban sajnos elveszett. A vaszari urnatípushoz, a hasonló ausztriai leletek közül, legközelebb áll a Stattzendorf-i pontsoros és vonalas díszítésű urna,

129 mely hasonló formát a fogó, s az állatfej hasonló elhelyezését mutatja, s kis talpacskán áll. Bár formákban eltérnek, meg kell említenünk a Gemeinlebarn-i tumulusok kettős marhafejes fogantyúval díszített edényeit,™

0 melyeken az egyik edényünkhöz hasonló grafitos függő meander sorokat látjuk vörös alapfestésen feltűnni. A további analógiákat ugyancsak Ausztria területéről sorolhatjuk Donnerski rchenben

131 öblös edényen három vaskos erősen stilizált marhafejet, Rabensburgból

132 az állat négy lábán álló edényből kiemelkedő marha ábrázolást, s a Wies-i csoport anyagában Goldesből

133 kettőskúpos urnán elhelyezett két állatfejet találunk. Mindebből láthatjuk, hogy az állatfejes agyagedények nagy része jobbára 29. 1. Somlóvásárhely I. halomsír; 2—3.: Somlóvásárhely II. halomsír; 4—6., 8.: Vaszar II. halomsír; 7.: Vaszar III. halomsír (az ásató vázlatos rajzai). 29. 1.: Somlóvásárhely I. Hügelgrab;2—3.: Somlóvásárhely II.

Hügelgrab; 4—6., 8. Vaszar II. Hügelgrab; 7. Vaszar III. Hügelgrab (Skizzen des Grabungsleiters). 29. 1.: Somlóvásárhely, tumulus No I;2

—3.: Somlóvásárhely, tumulus No II; 4—6., 8.: Vaszar, tumulus No II; 7.: Vaszar, tumulus No III (esquisses du fouilleur). 29. 1: Шомловашархей, I курган; 2—3: Шомловашархей, II курган; 4—6, 8: Васар, II курган; 7: Васар, Ш курган (схематические рисунки производившего раскопки). Ausztria és a Dunántúl területére esik, ámbár nem ismeretlen távolabbi területeken sem, így például előfordul DNy-Lengyelországban is a sziléziai kultúra hatásaként.

134 Hasonlóképpen korai kezdetre megy vissza és még nagyobb területen elterjedt a marhaábrázolásoknak bronz edények díszeként való alkalmazása, valamint az önállóan megjelenő bronz marha szobrocskák.

135 A fentiekből megállapításként leszűrhetjük, hogy a vaszari V—

VI. tumulus állatdíszű edényei az ausztriai, pontosabban formában és festett díszben közelebbi kapcsolatot a Statzendorf-Gemeinlebarn-i típus, valamint a soproni Burgstall ugyan e csoportba tartozó leleteivel mutatnak. Bizonyos eltérést mutat azonban a vaszari V. tumulus leleteinek összképe az említett csoporttól, nem annyira az előforduló fém típusokban, mint inkább a fémleletek meglehetősen nagy számával. Ezek közül legjelentősebbként kell kiemelnünk azt az áttört díszű keresztes lószerszám típust, melynek három egymástól díszítésben némileg különböző változatát találjuk az V. sz. halomsírban (22. kép I—7.). A Dunántúlról Somlóhegyről,

l3e Székesfehérvár környékéről és К iskőszegről

138 előkerült darabok összefüggéseit, sajnos a leletek szórványos volta miatt nem vizsgálhatjuk, így csupán a típus elterjedését mutatják. Nem nyújt közelebbi segítséget a hallstatti temetőből

139 és Stradonitzról

140 előkerült két darab sem. Sokkal jobban ismerjük e típusnak a Glasinác-i területen

141 előforduló változatát, mely díszítésben és formájában legtöbbször teljesen azonos, azonban minden valószínűség szerint zömmel nem lószerszám, hanem ruházat díszeként alkalmazták. Úgyszintén meg kell említenünk, hogy az e típusokat tartalmazó leletegyüttesek a hallstattkor fiatalabb periódusára utalnak és ezért e darabokban a veretforma és dísz, helyi továbbélését kell látnunk. Hasonló áttört keresztes díszítményt a balkáni La-Tène kor leletei között is találunk.

142 Különös jelenségként kell kiemelnünk a Nagyenyed-kakasdombi

143 szkíta lelet áttört bronz díszeit, melyek némi eltéréssel ugyanezt a formát mutatják. Anélkül, hogy ezt közelebbről magyarázni próbálnánk, pusztán megjegyezzük, hogy a leletnek sem az említett verettípusa, sem a kereszt alakú szíjelosztók, sem a zabla típus szkíta vonásokat nem mutat, azért nagy valószínűséggel hallstattkori leleteink közé sorolhatjuk. A tumulusból még előkerült karos vasbalta, vaskés, vaszabla és kocsialkatrész típusokról már korábban szólottunk, ezért e helyen csak az eddig még nem tár128