A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 8. (Veszprém, 1969)

Horváth Attila: A vaszari és somlóvásárhelyi Hallstattkori halomsírok

15. Vaszar I. halomsír. 15. Vaszar 1. Hügelgrab. 15. Vaszar, Tumulus No Г. 15. Васар, I курган. kerékagyat, mind pedig a fatengelyt, melyek a fából készült kocsinak leggyorsabban pusztuló részei, az idő előtti kopástól megóvják. Hasonlóképpen fontos a gyöngyösi

86 lelet, amely ugyancsak kerékabroncs és kocsi alkatrészeket tartalmazott mivel e két leletben talált iga, vagy hám vasalkatrészeit képező leletek segítségével két további feltételezett kocsitemetkezést lehetett megállapítani olyan helyeken, ahol a kocsinak meghatározott tárgyi bizonyítéka ezeken kívül nem maradt. Ilyenek voltak a Szentes-Vekerzug-i 12. sír, és a Diósgyőr Vasgyár-i leletek

87

, ahol ugyancsak páros lótemetkezéssel együtt „kocsi vagy iga (?) alkatrészek is szerepeltek".

88 Fontos megállapítások számunkra, hogy egyes kocsik teljesen fából készültek, valamint, hogy a kocsikat esetenként részben elégetve, részben összetörve helyezték a halott mellé, s így előfordulhatott, hogy a kocsi még összetört állapotában sem teljes egészében került a sírba.

89 Mindezek ha nem is megoldását, de egy bizonyos értelmezését adhatják a Dunántúlról előkerült kocsileletünk igen szegényes voltának, amelynek behatóbb vizsgálatánál a szkíta anyagon tett megfigyelésekre, mint fontos szempontokra vissza kell térnünk. Mint minden egyéb kocsival és temetkezéssel kapcsolatos jelenség, a kocsi sírba való eltemetése sem kizárólagos, a Kárpát-medence területére korlátozódó jelenség. Már Párducz Mihály megállapította, hogy a nagybaráti tumulus leletanyaga „több rokonvonást mutat a csehszlovákiai Bylan-i, s ezen keresztül a délnémetországi kocsitemetkezéses kultúrával. E kultúra késői képviselőjének látszik".

90 A somlóvásárhelyi I. sz. halomsír leletei minden kétséget kizárólag, már első pillanatra bizonyítják azt a szoros genetikus összefüggést, amely mind a temetkezés rítusában, mind pedig az egész leletegyüttesben megmutatkozik.

91 Ezt a genetikus kapcsolatot szemléltetően igazolja a kultúrában előforduló kocsitemetkezések viszonylag nagy száma, valamint az egyes leletdarabok azonossága. Sajnos a kultúra igen gazdag leletei nem sok lehetőséget nyújtanak a dunántúli hallstatt-kor jóval szegényesebb kocsi leletével való összehasonlításra. Míg a Dunántúlon csak kevés valószínűséggel próbáltuk a néhány csak többé-kevésbé megfigyelt lelőhelyen előforduló jelentéktelen tárgyaknak kocsihoz való tartozását feltételezni, addig a Bylan-i kultúra számos ismert kocsitemetkezése között több mintaszerűen feltárt sír segítségével egy egész sor gazdag felszerelésű, jól rekonstruálható kocsit találunk. A Bylan-i kultúra kocsija minden esetben megvasalt kerékabronccsal, gyakran pedig a kerékagy mindkét oldalán lemezből készített profilált kerékagyborítókkal, csüngősdíszű kerékagy szegekkel nem ritkán bronzveretes kocsiszekrénnyel és számos egyéb fémalkatrészszel ellátott. A leletek között néhány szerencsés esetben (Straskov, Hradenin, Planany) felismerhető, sőt éppen kiemelhető fémveretekkel gazdagon díszített igát találtak,

92 amelyekre eddig a mi területünkön nincs példa. A gazdag leletanyag és a gondos megfigyelések alapján a hám szerkezete, és a lovak befogásának módja is többé-kevésbé rekonstruálható volt. A kocsitemetkezések itt is a leggazdagabb, az úgynevezett „fejedelmi sírokban" fegyverekkel, főként karddal, lándzsákkal és csákányokkal, lószerszámdíszekkel, zabiákkal és nagyszámú edény melléklettel járnak együtt.

93 Mindezekből világosan kitűnik, hogy sem a közeli szkíta terület, sem a Bylan-i kultúra rokonleletei kocsink helyreállításához közvetlen segítséget, pontos párhuzamokat nem szolgáltatnak. A somlóvásárhelyi és a többi feltételezett dunántúli kocsileletek egyszerűségükkel szinte egyedül állnak korunkban. Ha mégis megkíséreljük vázolni a helyreállítás lehetőségeit, akkor legtöbbször ismét csak feltevésekre, gyakran pedig többféle lehetőség és számos megoldatlan kérdés feltevésére vagyunk utalva. Biztosabb adataink erre csak a Somlóvásárhely I. halomsírban vannak, azonban itt is mindjárt nehézségekbe ütközünk. Az itt talált kerékabroncsok együttes hosszúsága jelenleg 796 cm. Az ásatásról szóló rövid leletközlés határozottan egy kocsi két kerekének abroncsrészeit említi,

94 így azonban egy kb. 125, de ha az abroncsok töredékesek vagy hiányosak, akkor lehetséges, hogy 130 cm átm. kerekeket kell elképzelnünk. Mind a kétkerekű kocsi, mind pedig az ilyen nagy kerékátmérő ebben a korban egészen ritka jelenség.

95 Kérdésessé teszi a megfigyelések hitelességét, hogy az ásatás megkezdésekor már csak a leletek egy része volt eredeti helyén található, a másik rész eredeti helyzetét már csak elmondás alapján lehetett rekonstruálni,

96 valamint az, hogy Rhé Gy. nem különíti el közleményében ezektől a gyakran bizonytalan elmondásoktól a saját megfigyeléseit. Másrészt meg kell említeni azt is, hogy Mózner László helybeli káplán a leleteknek csak nagy részét, és nem a teljes leletanyagot gyűjtötte össze.

97 Mindezek az ellentmondó, önmagukban bizonyosnak látszó adatok megnehezítik, hogy bármilyen feltevést is tegyünk a kocsira vonatkozólag. Ha mégis választanunk kell a többféle lehetőség között, akkor tán leghelyesebb a meglevő leletek alapján némi fenn119