A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Wallner Ernő: Alsóörs településtérképe

6. Egyszerű présház, szoba-konyha nélkül (foto Vajkai) 6. Einfacheres Kelterhaus, ohne Zimmer-Küche 6. A simple press-house, without room and kitchen 6. Простая давильня, без комнаты-кухни. és 3. számú, Ady Endre u. 10. és 12. számú házak sikátorai, Fő utca 31., 33. 35. számú házak közös udvara). A közös udvarban egymás mellett sorakozó házak száma és a telek mélysége kisebb arányú volt, mint a közeli Nemesvámoson, ahol egy udvariban 10 nél több ház állt (VAJKAI 1940). A mai Kossuth Lajos u. és Petőfi köz tájékán 30—60 négyszögöles telkek is vannak, ahol a löszfalhoz illeszkedő ház udvarából löszbe vájt kamra, pince nyílik. Az 1858. évi kataszteri felvétel bejegyzései (a belsőségi ház nemesi, jobbágy vagy zsellértelken állt) abból a szempontból jellemző, hogy mennyire különült el térbelileg a nemesi rend. Adózás szempontjából a bejegyzés már nem volt fontos, ezért nemesi telekként szerepelnek olyanok is (Edelgrund), amelyekhez a jobbágytelekre jellemző sessio megjegyzést fűzték s nyilván korábban jobbágytelek része volt. Nem pontos a zsellértelek jelölése sem. Ilyenként csak 13 szerepel, holott 1829-ben 40 zsellérház adózott. Pontos azonban a 19 jobbágytelki jelölés (Bauerngrund). Utóbbiak általában a falu peremrészén К—NY-i telekmélységgel feküdtek. A zsellérházak elsősorban a falu É-i részében voltak. A nemesi házak kis telkei a mai Fő- és Ady E. utcába zsúfolódtak össze. Gyakran egy-egy nemzetség családjai az utca nagy részét foglalták el, így a mai Fő-utcát egy időben a Hetesi családról Hetesi utcának nevezték. A párhuzamos utcák mellett csak egészen kis kertek vannak, vagy nincs is kert. Jutott azonban zöldséges kert minden háznak a falu É-i peremén, még belsőségi területen a patak mentén. A belsőség képére rányomta bélyegét a csekély vagy semmi szántóterülettel bíró kisnemesi gazdálkodás, amelynek tengelyében a szőlőművelés állt. Boros pince azonban a belsőségi házak alatt, vagy mellett kevés volt, annál több a szőlődűlőkben. A nagy gazdasági udvar hiánya a 19. században nem jelentett különös hátrányt, nagy állattartás a faluban nem volt. Az 1858. évi felvétel a 141 belsőségi házból csak 36-nál tüntetett fel külön gazdasági épületet, a többinél az istálló és csűr a lakóházrésszel egy tető alatt egyetlen épületnek számított. Idővel a belső telkek apró volta mégis hátrányként jelentkezett. Nemcsak akkor, amikor az örökléssel járó birtokosztódás több új gazdaságot teremtett, hanem amikor a fürdőkultúrával kapcsolatban a vendégek tágas, kertes, tiszta házkörnyéket kerestek. A régi házak kivétel nélkül a helybeli vöröskőből épültek. Egyik-másik az északbalaton-parti kőépítkezés szép emlékét őrzi. A Guath családé a gótikus építésű ún. törökház, amelyet etnográfusok (Vajkai) és építészek több tanulmányban említettek. Egyes módos parasztház mellett bolthajtásos, kőből épült istálló is van. A házak közül érdemes volna néhányat vendéglővé, csárdává alakítani. A mai italbolt idegenforgalmi szempontból nem vonzó. Alsóőrs településföldrajzi vonásai nemcsak a 19. században, hanem még ma is sok vonatkozásban a fejlődés akadályozói. Az egyre erősödő idegenforgalomba a falu részben ezért is alig kapcsolódhatik be. A felszabadulás e téren hozott valamelyes haladást. Szőlőhegyi építmények Szőlőtanyás szórványtelepülés Alsóőrs határában nem volt, legalább is nem lehet annak tekinteni a külsőségben 1858-ban számbavett 34 házat. A szőlőhegyi házak az egyes számlálások alkalmával hol bentfoglaltatnak a lakóházak számában, hol nem, aszerint, hogy miként tekintették azokat. Számos volt közöttük olyan, amely nélkülözött szoba-konyhát (6. ábra). Ez a bizonytalanság is azt mutatja, hogy a 19. században nem lehettek állandóan lakottak. 63