A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)
Wallner Ernő: Alsóörs településtérképe
A szőlődűlőkben levő 26 ház közül 7-hez 4—8 kat. holdnyi terület tartozott, amelynek fele-harmada volt csupán szőlővel telepítve. A többi házhoz csak 1—3 kat. hold tartozott hasonló arányú szőlőtelepítéssel. Volt a szőlőkben 64 kőből épített boltozatos borospince s így a szőlőben nemcsak szüretkor, hanem máskor is sűrűn fordult meg a gazda. Külön gazdasági épületet a szőlőbeli házaknál 1858-ban csak egynél jegyeztek fel. A 34 külsőségi ház tulajdonosa közül 18 alsóörsi, 11 veszprémi és 5 más falubeli volt; az alsóörsiek közül 15-nek a faluban is volt háza. Az Eötvös Károly által említett félig Zala, félig Veszprém megye területére épült kocsma ház ma is megvan. A szőlőbeli házaknál olyan szoba-konyha-pince-présiházra gondolhatunk csak, amilyenek az északi Balaton-parton mindenfelé jellegzetesek (7. ábra). Egyik-másikban állandóan lakhatott vincellér, akinek azonban saját gazdasága nem volt. Munka idején a gazda vagy családtagja hosszabban is kint tartózkodhatott. Az alsóörsi szőlőgazdálkodás általában a faluból történt, a bort a szőlőhegyi pincékben tartották. A faluhatár megművelése A faluhatár kiterjedése a 19. század folyamán nem változott. A müvelésági megoszlásban eltolódást okozott az, hogy a szőlőterület egyhatodra csökkent a filoxéravész után (2. táblázat). A falu fekvése a különböző müveléságakhoz képest központi. Az erdőn túli dűlők (Cseroldal, Halacs, Szökcsér) jórészt szomszédos falubeliek tulajdonában volt. A 19. század közepén a mezőgazdaságilag hasznosított külsőség (szántó, rét, legelő, kert, szőlő) az erdő nélkül 747 kh volt, a Balaton nélküli terület 57,8%-a. A mezőgazdaság új területet művelés alá nem vett, sőt már a századfordulón megindult a szántó-rét egyre gyorsabbá való csökkentése a beépítés révén. A falu és a vízpart között fekvő rétek felszántása a 19. század első felében megkezdődött. A Balaton vízterületéből (2989 kh) csak a nemesség (2827 kh) és a veszprémi káptalan (162 kh) volt részes. Ez a halászati jog és nádvágás szempontjából bírt jelentőséggel. A partmenti rét-legelők területéből 30 kh a nemesség, 4 ft a jobbágyok közös tulajdona volt, míg 15 kh káptalani birtok. Az erdő (12 kh legelővel együtt) 557 kh kiterjedésű volt. Rajta a nemesség (361 kh), a jobbágyok (103 kh) és a veszprémi káptalan (93 kh) osztoztak. Az erdőt az 1844. évi rendezés alkalmával tulajdonjogilag térben elkülönítve megjelölték. A választó vonalat a nemesség és jobbágyok erdeje között úgy vonták meg, hogy mindkettő a faluból közvetlenül elérhető legyen. Egyéni erdőbirtok nem volt. A volt nemesi és volt jobbágy közbirtokosság erdeje 1962-ig az erdőgazdasági felügyelet alatt saját kezelésükben maradt, ezután a mezőgazdasági termelőszövetkezet vette át. Ekkor még 97 nemes és 29 jobbágy származású család volt benne öröklés címén résztulajdonos és részük ará2. táblázat A műveléságak területi megoszlása Verteilung der Anbauzweige nach Anbauflächen Areal division of the branches of cultivation Территориальное распределение по отраслям voíMiiicTita (1) 1964. évi belsőségi terület 142 kh. Ebből a belsőségben: (2) 16 kh, (3) 32 kh, (4) 10 kh. 64 Év összes terület Művelés alól kivett Hasznos Szántó Rét Legelő Szőlő Kert Gyümölcsös Erdő Nádas 1858 kh o/ /0 4385 100,0 3032 69.2 1353 30.8 100,0 343 25,4 136 10,0 56 4,2 198 14,7 14 1,0 545 40,2 61 4,5 1895 к h (1/ ,0 4373 100,0 3003 68,7 1370 31,3 100,0 536 39,1 104 7,6 75 5,5 33 2,4 22 1,6 540 39,4 60 4,4 1935 к h 0' ,0 4345 100,0 3011 69,3 1334 30.7 100,0 405 30,4 133 10,0 42 3,2 97 7,3 52 3,9 537 40.3 68 5,1 1956 kh 0/ 0 4046 100,0 2889 71,4 1157 28,6 100,0 338 29,2 115 9,9 45 3,9 91 7.9 48 4Д 459 39,7 61 5,3 1964 kh 0/ .0 4052' (1) 100,0 2909 71,8 1143 28,2 100,0 279 24,4 75 6,6 65 5,7 145(2) 12,7 4 5 :ï (3) 3.9 42 :! (4) 3,7 452 39,5 40 3,5
