A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Nagy Jenő: A Tapolcai-medence kialakulásáról, éghajlatáról és vízrajzáról

14. A Malom-tó Tapolcán (foto : Képzőművészeti Alap) 14. Der Malom-tó (= Mühlteich) in Tapolca 14. Le lac Malom-tó à Tapolca 14. Озеро Малом-то в Таполце zőleg már mondottuk — még a legutóbbi időkig felhatolt (DORNYAY—ZÁKONYI 1953). A feltöltődés elég gyorsütemű volt, amit Borbás magyarázatával támogathatunk. „A tapolcai teknő egyideig a Balatontól, azután meg a Tapolca körül fakadó langyos forrásokból, a hajdan víz alatt levő hevesektől tápláltatván, a nádas után tőzeges rétté alakult, amely mindinkább feltöltődvén, no meg az újabban húzott szívóárkok következtében elnyerte a mai, száradéban levő formáját" (BORBÁS 1900). Tapolca vízrajzilag évszázadokkal előbb gazdagabb volt, mégha nem számítjuk a Balaton egykori kiterjedését, majd annak nyomában viszszamaradó lápjait, „kútfej"-eit sem. Az 1780-as évek elejéről származó József császár-féle térkép mutatja, hogy a határban több, nagyobb kiterjedésű, részben elmocsarasodott tó volt található. Az egyik tó a diszeli és keszi út között 7 hold és 482 négyszögöl volt, amit már akkor is jobbára mocsárnak tűntettek fel (1. ábra). A másik Szentkút közelében „Nádastó" néven szerepel 2 hold és 896 négyszögöl nagyságban. A harmadik neve — miként az elsőnek — Halastó volt. Nagysága 1 hold és 408 négyszögöl, amelynek leszármazottja a Halastó-puszta melletti, a második világháborúig szereplő Halastó (József császár-féle felvétel 1783). Hegyesdet és Sáskát összekötő vonal közelében ma is van két tó. Az egyiknek neve Pokol-tó, a másiké Nyálas-tó. Azonkívül Sáska és Diszel között a Csertő, attól délre a Nyelőké található. A fentebbi 3 tónak eltűnését magyarázhatjuk úgy is, hogy az erdők kiirtásával a szél munkájának hatására könnyebben feltöltődtek. Továbbá a szélnek jobban kitett területen a szél okozta párolgás nagyobb mérvű lett. Magyarázhatjuk még a karsztvíznívó mélyebbre szállásával a tavak eltűnését. Nagy Jenő IRODALOM — LITERATUR BARTHA F. (1959): A Balaton környéki felsőpannóniai korú képződmények finomrétegtani vizsgálatának földtani eredményei. — Földtani Közlem., 89, p. 23—36. BARTHA F. (1959): Finomrétegtani vizsgálatok a Balaton környéki felső-pannon képződményeken. — M. Áll. Földtani Int. Évk., 48, p. 3—191. BORBÁS V. (1900): A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edény es növényzete. — Bal. Tud. Tan. Eredm., Budapest. BULLA B. (1928): A Keszthelyi hegység földrajza. — Földr. Közlem., 56, p. 1—32. BULLA B. (1943): Geomorfológiai megfigyelések a Balaton-felvidéken. — Földr. Közlem., 71, p. 18— 45. BULLA В.—MENDÖL T. (1947): A Kárpát-medence földrajza. — Budapest. CHOLNOKY J. (1918): A Balaton hidrográfiája. — Bal. Tud. Tan. Eredm., Budapest. CHOLNOKY J. (1936): Magyarország földrajza. — Budapest. DORNYAY B. (1927): Bakony (útikalauz). — Budapest. DORNYAY В.—ZÁKONYI F. (1953): Szigliget (útikalauz). — Budapest. DUBRONOWSKY, H. (1758): Házi és úti új Kalendárium Győrbe .. . Streiba Gergely által. .. Emlékezetre méltó dolgok. Toldalék Európában és külső országokban az elmúlt esztendőkben történt dolgokról. ERDÉLYI J (1954) : Balatoni bazalthegyek. — Budapest. Franciseische Aufnahme, 1884, В. IX. а 530-1, Wien, Kriegsarchiv (Hadtört. Múzeum), Collo VIL 4* 51