A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Nagy Jenő: A Tapolcai-medence kialakulásáról, éghajlatáról és vízrajzáról

Sectio, 19 Theil des Salader Comit. Aufgenommen im Jahr von Unt. Lieutenant В en da von Thurn. GÓCZÁN, L. (1960/a): Felszínfejlődési problémák Nyugat-Dunántúlon. — Földr. Társ. XIV. Vándorgy. Zalaegerszegen, p. 26—30. GÓCZÁN L. (1960/b) : A Tapolcai-medence kialakulástörténeti problémái. — Földr. Ért., 9, p. 1—30. Josephinische Aufnahme 1783—84, Bd. IX, a, 527 — Wien, Kriegsarchiv. KOGUTOWITZ K. (1936): A Dunántúl és a Kisalföld írásban és képekben. — Szeged. KRIEGER S. (1779): Utazásaim Magyarországon. LÖCZY L. (1913) : A Balaton és környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. — Bal. Tud. Tan. Eredm., Budapest LÓCZY L. (1920): A Balaton környékének részleges geológiai térképe. — Budapest. MAKAY B. (1913): A Balaton a történeti korban. — Bal. Tud. Tan. Eredm., Budapest. MAROSI S. (1965) : Belső-Somogy felszínalaktana és gazdasági életének természeti földrajzi feltételei. — Kandidátusi értekezés (Kézirat). Das Becken von Tapolca liegt im Kreis Tapolca, Komitat Veszprém. Es ist am Westen vom Keszthelyer Gebirge (Edericshegy mit dem Sárkányerdő, Barbacshegy, Nagy Lázhegy), am Nord-West von dem Hármashatárhegy, dem Urbérierdő und dem Deákerdő begrenzt. Seine Nordgrenzen sind das auf der Kalkstein- und Dolomithochebene gelegenene Tafelland des Waldes von Alsónyirád, der Kisbakony, Cserhegy, Agártető und Bondorohegy. Die nordöstliche Grenze wird vom Fuss des Bondorohegy und dem Eingang des Tals von Kapolcs gebildet. Am Osten ist Apátihegy die Grenze, in der südwestlichen Richtung sind es Sátormái, Halyagos, Köveshegy, Kopaszhegy, Bács, Fekete Bács, Sabarhegy, Tótihegy und Örsihegy, Seine Südgrenze ist der Balaton. — Das längliche viereckige Gebiet hat die Ausdehnung von 60917 Katasterjoch (Abb. 1). Die Entwicklung der Landschaft ist das Ergebnis einer Jahrmillionen alter Evolution. Dereinst sollen beinahe alle Punkte des Beckens von Tapolca so hoch gelegen sein wie das Keszthelyer Gebirge. Infolge der Erdkrustenbewegungen ist das auf der Stelle des Beckens von Tapolca gestandene Gebirge eingesunken. In den Raum der Einsenkung waren Seen eingedrungen von denen die Sarmatische See den Kalk, die Pannonische See (später Binnensee) Sand und kalkigen, lehmigen Schlamm zurückgelasOrszágos Meteorológiai Intézet Közleményei Bacsó Nándor adatai nyomán. PRINZ GY. (1914): Magyarország oknyomozó földrajza. — Budapest. PRINZ GY. (1926): Magyarország földrajza. —Pécs. RÉTHLY A.—BACSÓ N. (1938): Időjárás és éghajlat. — Budapest. SÜMEGHY J. (1953) : Medencéink pliocén és pleisztocén rétegtani kérdései. — M. Áll. Földtani Int. Évi Jel. 1951. évről, p. 83—109. SAMBUCUS J. császári és királyi udvari orvos térképe, 1579. SZÁLAI T. (1941): Tapolca és környékének, valamint Zánka és Antal-telep között fekvő területek földtani viszonyai. — M. Áll. Földtani Int. Évi Jel. 1936—1938-ről, p. 261—277. SZILÁRD J. (1964): A Külső-somogyi dombság felszínalaktana és gazdasági életének természeti földrajzi feltételei. — Kandidátusi értekezés (Kézirat). ZÓLYOMI B. (1952): Magyarország növénytakarójának fejlődése az utolsó jégkorszaktól. — MTA Biol. Oszt. Közlem., 1, p. 491—543. sen haben. Aus der vorigen standen nur 200 m hohe, aus der letzteren 300 m hohe Berge hinaus. Die Kalksteinschichten der Sarmatischen See, zwischen denen späterhin die Untergrundteiche von Tapolca entstanden, liegen wagerecht. Die Höhle wurde durch die Löse- und Hauarbeit des Wasserz zustandegebracht. Die höhle-bildende Kraft hat sich beim Beginn des Sinkens vom Balaton-Beckens ans Werk gesetzt, da die Strömung des Gewässers immer stärker wurde. Die Höhle wurde im Jahre 1902 entdeckt und 1913 eröffnet. Durch die Freilegung wurden die Ergebnisse fortwährend vermehrt und heute ist der freigelegte Teil beinahe 400 m lang. Es gibt sogar unter dem Krankenhaus eine zweite Höhle von derselben Länge. Jüngstens wurde in einer Tiefe von 22 m noch eine dritte Höhle gefunden, die mit Wasser ausgefällt ist. Die Höhle kann beleuchtet wurden und ist für Kahnfahren geeignet. Sie wird jährlich von Zehntausenden besucht. Im kristallklaren Wasser, dass das ganze Jahr hindurch eine Temperatur von 16—18 C° besitzt, schwimmen Hunderte von Kleinfischen — dem Namen nach Elritzen (Phoxinus phoxinus) — herum. Das Wasser hängt mit dem in der Stadtmitte Az 1., 5., 6.. 7., 9. és 10. ábrát a szerző nyomán Papp Imréné rajzolta. Geomorphologie, Klima und Hydrographie des Tapolcaer Beckens 52