A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Sági Károly: A Balaton vízállástendenciái 1863-ig a történeti és kartográfiai adatok tükrében

le kell vonnunk ahhoz, hogy a helyes eredményt kapjuk. Ezzel a korrekcióval Tumler adata 105,09 m A. f. magasságúnak határozható meg. Ez viszont megdöbbentően egyezik Zelinka térképéből adódó eredménnyel! Xivkovich őrnagy 1809-ben készült térképe (DORNYAY 1934, p. 24—28; GALL—TÓTH 1962, p. 59; TÓTH 1965, p. 19—20) a Balatont ugyan vázlatszerű en ábrázolja, lényeges viszont az, hogy az Iszapsziget és környékének említett földrajzi képét határozottan feltünteti, továbbá a hévízi völgybe nem nyúlik már be szerinte sem a tó vize. Térképezését a napóleoni háborúk katonai szempontjaihoz szükséges hajózási adatok gyűjtése vezette (11. ábra). A mondottak szerint a XVI—• XVII. század magas balatoni vízállása a XVIII. században már erősen süllyedő tendenciájú és a XIX. század fordulóján nagyjából a mai szintet érte el a Balaton vízállása. Ez a változás a fenékpusztai átkelés nyomvonalaiból is kiderül. Fenékpuszta a Tihany—szántódi és a Hídvég—rnagyaródi mellett a harmadik természetes átkelője a Balatonnak. Fenékpuszta jelentőségét növelte, hogy a XVIII. században a Festeticsek Keszthely-környéki és somogyi birtokai közt is kapcsolatot teremtett. Az átkelés kezdetben a vörsi Máriaasszony-szigethez irányult, ahol a középkori Vörs falu állt. A Máriaasszony-sziget északi csücskéből kiinduló töltés, mint móló nyomait a terepen megtaláltuk, amelyet a 106 m A. f. magasságból indul és mintegy 100 m-en át tartja ezt. A móló mellett ma kotus, ún. lápos rétitalaj található. Bél Mátyás 1742 táján (LUKÁCS 1943, p. 224) még tud a vörsi révről, de említi a botytyányit (Battyánypuszta). Az említett 1769. évi térkép szerint Fenékpusztáról már kizárólag csak Battyánypusztához vezetett át az átkelés, melyet „Überfahrt" néven nevez a térkép készítője. A két part távolsága 2700 lépés a térképen megadott lépték szerint, mai metrikus rendszerben 2084 m-nek felel meg. Korabinsky 1786ban szintén csak ezt az átkelőt említi (KORABINSKY 1786, p. 541). Vályi András is azt írja 1796-ban, hogy Bottyán lakói többnyire révészek (VÁLYI 1796, p. 259). Xivkovich őrnagy említett térképe is a Fenékpuszta—bottyáni révről tesz említést 1809-ben, de térképén jelzi, hogy a hajóút második fele a somogyi partnál nádasba vágott nyiladékban vezet. R. Bright angol orvos, aki 1815-ben járt nálunk, Fenékpusztáról kelt át Bottyánba. Erről az átkelésről írja (GALL— TÓTH 1962, p. 59): „Az út másik felét egy olyan nyiladékban tettük meg, melyet az állandóan járó komp vágott, vagy helyesebben szólva tartott nyitva a nádasban ..." Az átkelés közel 1 óráig tartott a két utóbbi szerző egybevágó közlése szerint. A bottyányi révet 1823-ban Balatonszentgyörgyre helyezték át (TÖTH 1965, p. 68). A battyánypusztai rév megszüntetésének a hidrológiai változás volt az oka. Már a XIX. század elején említenek Szentgyörgynél egy régi töltést, melyről 1803-ban így írnak (OL. Festetics Levéltár, Dir. 164): „Tapasztaltatván, hogy a Balatonon való által-járás kivált essős és vizes esztendőkben nem Sz:Györgynél a régi töltés felé, a mely egyéb eránt sokkal rövidebb út volna, hanem Battyánynál vagyon,- melly majd csak nem 3/4 órával a vízen messzebb s tovább tart; hogy tehát ezen által-járás minden módon megkönnyebbittettessen a rövidebb úton Szent György felé a régi töltésen lehessen, szükséges ezen régi töltést a szekerekkel való járásra alkalmassá tenni..." Egyébként 1807-ben problematikus volt a bottyáni part megközelítése a kis vízmélység miatt (TÓTH 1965, p. 67). Az említett 1805. évi térkép (9. ábra) a tervezett úttöltés nyomvonalát tünteti fel az Iszapsziget északnyugati széléig. Ez a tervezett földmű az említett „régi töltés" meghosszabbítását jelenthette. Megvalósulására 1822-ben került sor, amikor a „Balaton révi új töltés tervét kéri a szentgyörgyi tiszttartóság". Ez év őszén már az itteni révútról beszélnek (TÓTH 1965, p. 68—69). A töltést Somogy megye készíttette az Ilonaszigetig (TÓTH 1965, p. 95). Ez az Ilonasziget az Iszapszigettel azonos, amelyen már 1823-ban Szent Ilona szobrát akarta felállítatni Festetics László, a szobor azonban csak 1825-ben készült el (TÓTH 1965, p. 70). Ez a szobor 1935-ig a Keszthely-balatonszentgyörgyi vasút ma már lebontott 19. számú őrházának az udvarán állott, szemben Somogy megye határát jelző táblával (DORNYAY 1934, p. 20). 1935-ben a római telep északi részét szegélyező fenyvesbe helyezték át a szobrot (DARNAY-DORNYAY 1944, p. 342). 1826-ban így ír a fenékpusztai átjáróról HRABOVSZKY DÁVID (1827, p. 88) : ,,A' Fenéki által járás pedig, melly Keszthelyhez jó 1,2 órányira vagyon, a Mélt. Uraság által haszons töltésekkel annyira össze szoríttatott, hogy azolta 455