A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Sági Károly: A Balaton vízállástendenciái 1863-ig a történeti és kartográfiai adatok tükrében

felényi idő mindig által viszi az utast a' túlsó partra. Az ott,' s Hidvégig terjedő nádaszsombék föld pedig hasznos tsatornák által megmetszet­vén sok ezer hold föld haszon vehetővé változik". Másik helyen írja Hrabovszky: „Hogy ezen rév­nél az igazi Balaton kezdődik, ki látszik onnét is, hogy a' tó egy részének Sió-Foknál ez előtt 4 esztendővel történt letsapolása után, mellynek nyomai a' víztől még nem régen szabadult más színű partokon jól meglátszanak; nem igen szé­lesebb mint a' Pozsonyi Duna, feneke pedig tsak a' közepén, mintegy 10 öl szélességben el nem érhető az evezővel." Hrabovszky szerint a fenéki rév 217 öl széles volt, mélysége 7 láb. ,,A' tó letsapolása által a' víz libellé je 3 lábat esett; a' víz' kiterjedésének kevesülése által a' Mélt. Uraság kapott Keszthely körül 3500, Keresztu­rott pedig a' Somogyi részen 700 holdat" (HRA­BOVSZKY 1827, p. 93—94). 1810-ben József nádor javaslatára Podma­niczky József báró kir. biztos Simontornyára hívta össze a Sió és Sárvíz rendezésében érde­kelteket. Tizennégy év múlva gróf Zichy Ferenc akkori kormánybiztos gondos műszaki munkával készült térképet mellékelt jelentéséhez, melynek aláírásából megtudjuk, hogy a fontos vízrende­zési munkálatok vezető műszaki mérnöke Be­szédes József volt (CHOLNOKY 1918, p. 220). Ezen munkálatoknak a Sió szabályozására vo­natkozó részlettervét Cholnoky közli (1818, VI. tábla). A Sió völgy közölt hosszmetszete azért érdekes számunkra, mert ezen Beszédes két idő­ponthoz kötötten közöl balatoni vízszintet. Az egyik vízszint a siófoki malom „elrontása", te­hát 1818 október 24—25 előtti állapotot tünteti fel, a másik pedig az 1828 július 30-i állapotot mutatja. Beszédes említett felvételének értékelését elősegíti az, hogy metszetén feltünteti a Sió ke­leti oldalán húzódó turzás csúcsát. Ez a turzás­csúcs lényegileg változatlan ma is. Mi a Sió vas­úti hídjának alsó élével vettük azonosnak, 107,47 m A. f. értékkel. A Balaton vízszine 1818 októ­ber 24—25 előtt ennél az értéknél kerek 4 lábbal volt mélyebb. Bendefy alapján 4 láb 1,26 m-nek felel meg (BENDEFY 1958, p. 689), amiből 1818 október 24—25 előtti időre a 106,21 m A. f. víz­szintmagassági érték adódik. A metszet adja a Balaton vízszintjét 1828 július 30-i állapotnak megfelelően is. Ez a vízszint 4,5 lábbal mélyebb, mint az 1818-as említett víztükör, vagyis 104,8 m A. f. magas volt. A Festetics uradalom a XVIII. század köze­pétől nagy vitorláshajókat és kompokat járatott a Balatonon (TÓTH 1965). A siófoki malom le­bontásából adódó vízszintezés megnehezítette ezeknek a hajóknak a közlekedését. Kövér János vörsi plébános említett, korabeli feljegyzései­ből tudjuk, hogy Fenékpusztánál balatoni víz­mércéket állíttattak fel, amelynek gondozása a balatonsznetgyörgyi halász céh feladata volt (DARNAY 1956, p. 249). Festetics László 1820­ban Siófokra és Zamárdiba küldte a nagy vitor­láshajóját, hogy a Balaton mélységét határozza meg (TÓTH 1965, p. 94-95). 1821-ben „vizes, hideg, sovány esztendő" volt, írja Kövér János (KÖVÉR é. п.), majd így foly­tatja: „A Sió árkának áshatása miatt a Balaton Siófoknál el volt zárva s nem folyhatott ki: mi miatt Vörs környékén olly tele volt a berek, hogy én a Halászok Szigettyébül tengelig való vizben hordtam ki a szénámat. — Egész depu­tatio volt Siófokhoz rendelve a Balaton lecsapol­hatása végett." Az említett Halászok szigete helyét Szalós Mihály később szóbakerülő térképe (14. ábra) határozza meg. E térképet összehasonlítva a környék rétegvonalas térképével (3. ábra), azt az eredményt kapjuk, hogy ez a sziget a 105—• 105,25 m A. f. magasságú szintek között helyez­kedik el. Ennél az értéknél + 50 cm-el maga­sabb lehetett 1821-ben a Balaton vize szénahor­dás idején, tehát 1821 júniusa táján. Az 1822. évről írja Kövér János folytatóla­gosan a következőket: „A Balatont Siófoknál megersztették és a meg ásott árkon annyi víz ki takarult, hogy a szárazság is hozzá járulván, a Balatonyon egészen újj rövid átaljárás készült, az úgy nevezett Iszapi töltés. T. Vései Ferencz Fő Bíró Ur a Julii kezdettel el és 22-a Aug. már szekereztek rajt. Ezen töltés az által járás köny­nyebbitetése végett emlékpénzt, numizmát érde­melne ..." Beszédes József munkássága nyomán a Bala­ton szintje „négy lábbal" szállt alá 1822-ben (CHOLNOKY 1918, p. 223; TÓTH 1965, p. 67). Ez az előző évi 105,5—105,75 m A. f. vízmagas­sághoz viszonyítva 104,24—104,49 m A. f. bala­toni vízszintet jelent. Mint Kövér János feljegyzéséből láttuk, a Balaton vízállásának esésével párhuzamosan töl­tés készült az Iszapszigetig, majd 1823-ban Ba­latonszentgyörgyre helyezték át a révet is. 1830­ban már újból valamivel magasabb balatoni víz­állással számolhatunk, az akkori kemény, havas tél és csapadékos időjárás következtében. Az 456

Next

/
Thumbnails
Contents