A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Ambrus Béla: Az Északi-Bakony gubacslegyei (Diptera, Ceciomylidse)

Az Északi-Bakony gubacslegyei (Diptera, Cecidomyidae) A Bakonyban végzett cecidológiai gyűjtésekből elsőként az Északi-Bakonyban gyűjtött anyag feldolgozására került sor. E terület gubacsokozóinak túlnyomó része a gubacsiegyek családjából került ki. Kárpát-medence faunájából a Cecidomyidae családból ezideig mintegy 300 fajt mutattak ki. Ennek fele az Északi-Bakony 200—700 méter magas zónájában megtalálható. Ilyen gazdag faunát csupán a nyugati szubalpesi nyúlványokon és a Zempléni-hegységben találtak. A 700 méterig emelkedő hegyvonulatoknak, völgyeknek, szurdokoknak minden vegetációs időszakban történt rendszeres vizsgálata során elsőnek az állatföldrajzi és ökológiai megfigyeléseimet kívánom ismertetni. A korábbi szórványos lelőhelyi adatokat AMBRUS (1964/b) összegezi, majd a Zirci Arborétumban folyt vizsgálatainak eredményeivel (AMBRUS 1964/a) egészíti ki. A gyűjtött anyag a veszprémi Bakonyi Múzeumba került. csapadékban gazdagabb oldalain és délkeleti szárazabb lejtőkön más-más növénytársulás alakult ki. Ezt követte a rájuk megtelepedett gubacsokozó rovarvilág is. Bakony-hegység három nagyobb zárt erdősége közül kettő az Északi-Bakony területén fekszik. Az egyik a Séd törésvonala mentén a Papod-tetőtől a Tési-fennsíkig ; a másik a Kőrishegy és a Pápavár közti területre korlátozódik. Kultúrhatásoktól mentesebb s ezért számos, faunánkra új gubacsokozó faj lelőhelye. A fenyvesek, bükkösök, tölgyesek szegélyén, szakadékaiban meghúzódó növénytakaró kitűnő búvóhelyet nyújt a cecidogén rovaroknak. Ismeretes, hogy a gubacslégy fajok párás légkörben, üde, lágy, zöld növényzeten élnek. A Cuha-völgye, Római-fürdő,~Gérence-völgye, Tisztavízforrás-völgye, Gaja-szurdok, Köves-patak kitűnő tenyészhelyei a gubacslegyeknek. Néhány széles ökológiai igényű gubacslégyfajtól eltekintve főként a különböző kis ökológiai valenciajú A Bakony mellékelt térképén (1. ábra) jelzett Északi-Bakony dolomit és mészkő tönkjét itt-ott lösz takarja. A XVIII. században még 1580 km

2

, ma kb. 930 km

2 erdő egyharmada esik erre a területre (WALLNER 1942). Az erdőket művelt területek sávjai választják el egymástól. Ezzel együtt felszabdalódott az ősi aljnövényzet szőnyege is. Az északi lejtők hűvösebb éghajlatú, a 1. Bakony természetföldrajzi tájbeosztása: 1 = Északi-Bakony, 2 = Déli-Bakony, 3 = Balaton-felvidék, 4 = Tapolcaimedence, 5 = Keszthelyi-hegység. — A pontok a gyűjtési helyeket jelölik 1. Physico-geographische Einteilung des Вакопу-gebirges: 1. Nord- (Alt-) Bakony, 2. Süd-Bakony, 3. Balaton-Oberland, 4. Tapolcaer Becken, 5. Keszthelyei- Gebirge. Die Punktierung bezeichnet die einzelnen Samrnelgebiete 1. Физико-географичекос разделение Баконьсвих гор:. 1. Северный (Старый) Бакопь, 2. Южный Баконь, 3. Горный Балатонский край, 4. Бассейн Таполца, 5. Кестхейская гора. — Места, обозначенные пунктиром обназначают разные места собирания. 367