A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Ambrus Béla: Az Északi-Bakony gubacslegyei (Diptera, Ceciomylidse)

Cecidomyida fajok mutatkoznak. Nem lehet véletlen, hogy a Tisztavízforrás-völgye legalsó részein, a patakmeder szegélye más gubacslégyfajnak nyújt élőteret, mint a hasonló növényzetű Ördögárok alsó hajlata. 4—700 méteres magassághoz kötött, főként hygroul gubacslégy fajok, amelyek a nyugati fekvésű Gerence-völgy hajlataitól egészen a délkeleti Papod-hegyig, illetve az Öreg-Futóné magaslatig egyaránt fellelhetők, a következők: a Veronica hajtásvégén Jaapiella veronicae, a kőrisfa (Fraxinus) levéltengelyét vastagító Dasyneura fraxini és D. acrophila, a kocsányos tölgy (Quercus robur) levélszélét hajlító Macrodiplosis dryobia és M. volvens, a kutyatej (Euphorbia) hajtásvégén Bayeria capitigena, Dasyneura capsulae, a boglárkák (Ranunculus sp.) levelét ráncosító Dasyneura ranunculi, a lóherék (Trifolium sp.) levelét felező Dasyneura trifolii, a hegyi juhar (Acer pseudo-platanus) levelén kerek foltokban jelentkező Dasyneura tympani, a kecske fűz (Salix caprea) levelén Iteomya capreae, a ligeti per je (Poa nemoralis) szárán May étiola poae gubacsodás, a mécsvirág (Melandrium) hajtásvégét csomósító Neomikiella lychnidis, a fűz (Salix) levéltengelyét sodró Rhabdophaga marginemtorquens gubacslégy fajok. Valamennyi a patakmeder vagy forrás növényszegélyén, a párás, hűvös, szélcsendes lombozaton tölti gubacsbani lárvaéletét. Figyelemreméltó a Bakonyoszlop melletti Ördögárok szurdoka, amelynek alsó szakasza alján fejlődő növényzet teljesen eltér a 10—25 méteres sziklafalak fölötti erdőtakarótól. A szelj árástól megkímélt nedves légkörben, a hasadékokban, törmeléken élő hegyi juhar (Acer pseudo-platanus) fiatal fácskák hajtásvégein gradációs méretekben tenyésző Dasyneura acerplicans gubac3 található. Évről évre ugyanazon gazdanövényeket fertőzi a háborítatlanul szaporodó gubacslégy. A Bakony területén elszórtan, főleg a fattyúhajtásokon fellelhető ez a faj, de az ördögároki tenyészőhely jól példázza a környezet biotikus adottságait. Eme fiatal juhar csemeték aljnövényzetének szőnyegében fedezhető fel erdei peremizsen (Inula conyza) a Neomikiella beckiana gubacstorzulás. Ritkaságában hasonló a hölgymálon (Hieracium) fejlődő Macrolabis hieracii, a homoki gurgolyát (Seseli annuum) eltorzító Lasioptera carop'iüa, a sváb rekettyén (Genista germanica) Jaapiella genisticola, majd a selymes rekettyén (Genista pilosa) a Jaapiella ge~ nistamtorquens gubacs. A szegfűbogyón (Cucubalis baccifer) Jaapiella cucubali, a gyöngykölesen (Lithospermum) Dasyneura lithospermi, a pesztercén (Balotta nigra) Contarinia balottae, a mezei juhar (Acer campestre) levélnyelén az Atrichosema aceris gubacsoknak eme páratlan szépségű szurdok egyetlen lelőhelye. A szakadék szélén, tehát a hegyet borító növénytakaró tartozékaként külön említhető a csertölgy (Quercus cerris) levelét borító Janetia szépligetii, faunánk specialitása és meglehetősen ritka légygubacs. Csupán Farkasgyepűn, de sokkal kevesebb mennyiségben sikerült még megtalálni. A nyárközépen Bakonyoszlop környékén az ördögárok vegetációja még a hűvös, visszamaradt koratavasz időszakát éli. A szakadék szélén fejlődő gyertyán leveleiből már kiröppentek a Contarinia carpini gubacsiegyek. Ugyanakkor a szakadék alján élőké még a fejlődés korábbi állapotában találhatók. S ez figyelhető meg a veronika, a galaj és a mogyoró (Veronica, Galium, Corylus) gubacsain is. A tavaszi rajzások nyár közepéig való kitolódása a mikroklimatikus tényezők következménye. így lehetne elemezni Gerence-völgye, Kövespatak-völgye, Tisztavízforrás-völgye, Rómaifürdő sok tekintetben azonos természeti viszonyokkal rendelkező szakaszait. Habár középhegységi vegetáció az uralkodó, találni olyan flóra- és faunaelemeket, amelyeknek igényei megközelítik a magashegységieket. Mint GAYER említi : a flóraelemek nem annyira a magasságtól, mint inkább a vízmosások, mélyedések, források rejtett mikroklímájában őrzik azokat a feltételeket, amelyek magashegyvidékivé teszik az ott élőket. Vonatkozik ez a rajtuk élő rovarvilágra is. A gubacsokozó legyek közül montán elemek: Dasyneura acerplicans, D. filicina, D. populeti, D. ulmaria, Harmandia cavernosa, H. populeti, Reorayia capreae, I. major, Jaapiella veronicae, Phegomyia fagicola, Contarinia fagi, Syndiplosis petioli fajok. Ezek az alacsonyabb fekvésű bakonyi hajlatokban, a létfeltételeket biztosító rejtett zugokban kevés példányszámban, de képviselik a magashegységben levő fajokat. A gubacsiegyek többségükben bizonyos nedvességhez, párás légkörhöz kötöttek: hygrofilok. De van közöttük xeroterm és pontomediterrán eredetű genusz is. Ilyenek a csertölgy (Quercus cerris) levelére települő Janetia (Arnoldia) cerris, J. homocera, J. nervicola fajok. A legszélsőségesebb viszonyok között találhatók az egész Bakony területén. Víz melletti hűvös és száraz és a széljárta kopasz domboldalak csertölgyein egyaránt 368