A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Tóth László: Adatok a Balaton-felvidék bogár (Caldoptera) fanuájához

Ph. longipilis BOH. — Fiih. Kf : 1962. VI. 9. 2 db. Ph. seladonius BRULLÉ. — Fiih. Kf: 1962. VI. 9. 7 db. Polydrosus viridicinctus GYLL. — Füh. K: 1962. VII. 20. Kf : 1962. VI. 9. N: 1963. VI. 14. 3 db. P. picus F. — Füh. Kf: 1962. VI. 9. P. thalassinus GYLL, — Füh. К: 1962 .VII. 20. 5 db. P. sericeus SCHALL, — Füh. N: 1963. VI. 14. К: 1962. VIL 20. P. undatus F. — Talajcsapda. Kf: 1963. VII. 6. 2 db. P. marginatus STEPH. — Cserjékről, füh. Ba: 1963. VI. 13. 2 db. — N: 1963. VI. 14. 4 db. — Talajcsapda. Kf : 1963. VII. 6. P. impar GOZIS. — Füh. K: 1962. VII. 20. N: 1963. VI. 14. Sitona sulcifrons THUNBG. — Füh. K: 1963. VII. 20. N: 1962. VI. 14. S. crinitus HBST. — Füh. T: 1962. VII. 21. — Talajcsapda. Kf : 1963. VI. 5. S. lineatus L. — Füh. N: 1963. VI. 14. 2 db. S. humeralis STEPH. — Füh. Ba: 1963. VI. 17. 5 db. S. languida GYLL, — Füh. K: 1962. VII. 20. Eusomus Ovulum GERM. — Füh. N: 1963. VI. 14. 2 db. Brachyderes incanus L. — Füh. Kf. 1964. VI. 15. Thylacites pilosus F. — Talajról. Kf : 1963. IV. 15. Larinus obtusus GYLL. — Füh. 1963. VI. 14. L. planus F. — Füh. Ba: 1963. VI. 15. Magdalis nitidipennis ВОН. — Füh. Kf : 1962. VI. 9. 2 db. M. ruf a GERM. — Füh. K: 1962. VII. 20. Kf : 1962 VI. 9. Mononychus punctum-album HBST. — Füh. Kf: 1962. VII. 7. Coeliodes trifasciatus BACH. — Füh. N: 1963. VI. 14. Cidnorrhinus 4-maculatus L. — Füh. K: 1963. VII. 20. 17 db. Ceutorrhynchus symphyti BED. — Füh. Kf : 1962. VI. 9. С trisignatus GYLL, — Füh. K: 1962. VII. 20. C. dubius BRIS. — Füh. N: 1963. VI. 14. Baris timida ROSSI. — Füh. Kf : 1964. VII. 4. 2 db. Limnobaris T-album L — Füh. Kf: 1962. VI. 9. Curculio glandium MRSH. — Füh. Kf : 1962. VI. 4. N: 1964. VI. 14. 2 db. С venosus GRAV. — Füh. N: 1964, VI. 14. С pyrrhoceras MRSH. — Füh. N: 1964. VI. 14. Tychius 5-punctatus L — Füh. Kf: 1962. VII. 9. N: 1963. VI. 14. 2 db. T. tomentosus HBST. — Füh. N: 1963. VI. 14. 6 db. Miccotrogus picirostris F. — Füh. N: 1963. VI. 14. 2 db. M. cuprifer PANZ. — Füh. K: 1962. VII. 20. Sibinia viscariae L. — Füh. N: 1963. VI. 14. S. pellucens SCOP. — Füh. N: 1963. VI. 14. S. fugax,, GERM. — Füh. N: 1963. VI. 14. Gymnetron antirrhini PAYK. — Füh. Kf: 1962. VI. 9. N: 1963. VI. 14. G. thapsicola GERM. — Füh. 1963. VI. 14. Miarus campanulae L. — Füh. N: 1963. VI. 14. 3 db. Cionus scrophulariae L. — Füh. N: 1963. VI. 14. C. tuberculatus SCOP. — Füh. N: 1964. VI. 14. С hortulanus FOURCR. — Füh. N: 1963. VI. 14. C. thapsi F.— Füh. N: 1963. VI. 14. Rhynchaenus fagi L, — Füh. 1963. VI. 15. Rh. populi F. — Füh. K: 1962. VII. 20. T: 1962. VII. 21. Apion corniculatum GERM. — Füh. N: 1963. VI. 14. A. aenum F. — Füh. K: 1962. VII. 20. A. nigritarse KIRBY. — Füh. Kf: 1963. IV. 15. A. aestivum GERM. — Füh. K: 1962. VII. 20. 5 db. T: 1963. VII. 21. A. brevirostre HBST. — Füh. N: 1963. VI. 14. 6 db. Scolytidae Xyleborus monographus F. — Füh. K: 1962. VII. 20. Platypus cylindricus F. — Tölgvfa tuskóról. N: 1963. VI. 14. A felsorolt fajok közül állatföldrajzi viszonyaik miatt foglalkozni kell az alábbi fajokkal: Harpalus honestus DUFT. A Kárpát-medencéből KUTHY (1896): Budapest, Baán, Karancs, Pécs, Sátoraljaújhely, Szomotor, Barkó, Déva, Nagycsűr, Vallis Czód, Besenyő, Mons Szurul, Brassó, Szilágymogyorós, Segesvár és Mons Hargita lelőhelyekről közli. CSÍKI (1905—1908, 1946) „faunaterületünkben elterjedt" megjegyzésen kívül lelőhelyadatot nem közöl. WACHSMANN (1907) a Bakonyból, SZÉKESSY (1943) Tihanyból nem említi. LICHTNECKERT a Dunántúlon : Szekszárd, Zamárdi és Balatonendréden gyűjtötte. Magam a Pilis-hegységben, Pomázról a Kőhegyre vezető egyik taposott földúton napsütéses időben találtam 1 példányát 1954. VI. 25-én. Káptalanfüreden, a Köcsi-tó környékén kő alatt 2 példányát gyűjtöttem 1966. IV. 10-én. Ezeken kívül csak Bulgáriában, a Pirin-hegységben gyűjtöttem 2 példányt 1965. VII. 25-én kövek körül. Areáljaként REITTER—HEYDEN — WEISE (1906) és CSÍKI (1905—1908) Dél- és Közép-Európát, míg WINKLER (1924—1932) és CSÍKI (1946) az előbbieket és Szibériát jelöli meg. Ezek alapján areálja igen nagy területre terjed ki, elterjedési jellege azonban egyáltalán nem egyértelmű. Figyelembe véve a kárpát-medencei, nagyobb részben szubmediterrán lelőhelyeit, továbbá azt, hogy az előbb megjelent szakmunkák Dél-Európát hangsúlyozzák és helyezik előtérbe, arra következtethetünk, hogy a faj elsődlegesen mediterrán, és csak másodlagosan vándorolt be közép- és kelet-európai területre. Talán ez ma358