A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Viczián István: Adatok a Sástó-hegy (Nyugati-Bakony) bazaltjának közettani és vulkanológiai ismeretéhez

ványok találhatók, ezek bazaltos amfibolok (l. ábra). Az augit már főleg az alapanyag elegyrészeihez tartozik

j de kisebb mértékben a ienokristályok között is szerepel. Az alapanyagban levő kristályai többnyire kissé zömök, megnyúlt vagy szabálytalan, közel izometrikus szemcsék, amelyek gyakran kisebb-nagyobb csoportokat alkotnak. Érdekes jelenség az egyik mintában egy kb. 400 mikron átmérőjű halmaz, amely apró, szinte elkülöníthetetlen augit-kristályokból áll. Egy másik esetben hasonló, de kisebb halmaz fordult elő, amelynek azonban a közepe üres, és az üreg belső falát sugaras-rostos bekérgezés borítja. Ez az üreg a nyomás hirtelen lecsökkenésekor keletkezhetett, talán éppen a láva felszínre kerülésének pillanatában, azáltal, hogy az így hirtelen oldhatatlanná vált gáz egy kis buborékban gyűlt össze, és a peremén a könnyen illó tartalmát vesztett olvadék hirtelen kikristályosodott. Az alapanyagban levő augit színtelen, interferenciaszíne 1. rendű sárga. A megnyúltabb kristályok igen ritkán a (010) ikertörvény szerint átnövési ikreket alkotnak. A í'enokristályos augitok mérete 200 és 500 mikron között változik, igen ritkák, magánosan vagy csillagalakú csoportokban fordulnak elő. Rajtuk néha az (100) augit-ikertörvény szerint poliszintetikus ikerlemezesség észlelhető. Több darabon a prizma- és tetőző lapokkal párhuzamosan zárványsor húzódik. Széleik — a szintén fenokristályos olivinhez hasonlóan — sokszor rezorbeáltak. Az augit fenokristályok legnagyobb része, de az alapanyagban is sok augit-léc homokórás szerkezetű, erős tengelydiszperzióval és gyakran gyenge ibolyás színárnyalattal (titánaugit, 2. ábra). 3. Olivin iddingsites szegéllyel. Az iddingsitesedés a magmás rezorbciót követi. — Párh. N, kb. 300 x-os nagyítás (foto Viczián) 3. Olivin mit iddingsitisiertem Rand, Die Iddingsitisierung folgt der magmatischen Resorbtion nach. — Parall. N, Vergrösserung um 300 x 3. Olivine à une bordure iddiiigsitiquo. L'iddingsilisation suit la resorption magmatique. — Parall. N grossi 300 env. 3. Оливии, ка краях типичная иддингситизация. Иддингситизация следует магматической резорбции. — Паралл. пик., увеличение примерно в 300 раз Az olivin a kőzet egyik leglényegesebb elegyrésze, uralkodókig 100 mikronnál nagyobb szemcsékből áll, tehát a fenokristályokhoz tartozik. Többnyire idiomorf szemcséket alkot, jellegzetes hatszöges átmetszetekkel, néha lekerekített, sokszor erősen rezorbeált. Többnyire kisebb csoportokban, fordul elő. A csoport tagjai sokszor egy eredeti kristálynak még a láva megszilárdulása előtt széttöredezett részei. Néha két vagy több egyed összenövését figyelhetjük meg. Mint a környező bazialtvidéken igen sok helyen, úgy itt is kivétel nélkül minden példány utólagos elváltozás (iddingsitesedés) nyomát mutatja (3. ábra). Az elváltozás során keletkezett új ásvány meghatározása igen nehéz. Színe vöröses-barna, gyenge pleokroizmusa van. Kioltási szöge 0°—5° között változik, a kioltás sokszor hullámos, néha fokozatosan változik a középtől a szélek felé. Törésmutatója kisebb az olivinél. Valószínűleg nem egyfajta ásványról van szó, hanem egy átalakulási folyamat különböző állomásairól (VÖRÖS I. 1962). Ezt támasztja alá az is, hogy a mállott perem és a belső, még ép mag között nincs éles határ. Mindig párhuzamosan (valószínűleg az olivin 34