A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Sey Ottó: Adatok a Bakony gerinces állatainak parazita féregfaunájához. I.

A fajok ismertetése I. Lecithodendriidae ODHNER, 1910 Pleurogenes claviger (RUDOLPHI, 1819) (1. ábra) Jellemző a faj előfordulására, hogy az ország területén általában előfordul, de mindenütt csak egy-két esetben. Gyűjtésem során csak két béka volt fertőzve (2 és 4 db.), amelyek az uzsai ha­lastavaikról származtak. Hazánkban először MARGÓ (17) említi Budapest környékéről, majd a későbbiek során előkerült Szeged és a Hanság környékéről (EDELÉNYI, 1942; SEY, 1964). A jelenleg ismert előfordulási helyek alapján va­lószínűnek látszik, hogy az ország egész terüle­tén megtalálható. Gazda: Rana esculenta Lokalizáció : vékonybél Előfordulás: Budapest, Szeged, Hanság, Ka­puvár, Uzsa Intenzitás: 2—4. Pleurogenoides medians (OLSSON, 1876) Kicsi, 1—2 mm nagyságú, ovális alakú féreg. Egyetlen esetben került elő egy példánya, így meglehetősen ritka élősködője a vizsgált terü­leten élő békáknak. Hazánk egyéb pontjairól szár­mazó adatok gyakorinak (EDELÉNYI, 1942), más adatok ritkábban előforduló fajnak említik (EDELÉNYI, 1960; SEY, 1964). Hazánkból ed­dig az Alföldről, Kisalföldről és a Bakonyból ke­rült elő. Gazda : Rana esculenta Lokalizáció : vékonybél Elterjedés: Szeged, Eger és Hajdúszoboszló, Kapuvár és Uzsa Intenzitás: 1. Prosotocus confusus (LOOSS, 1894) Az uzsai gyűjtésem során alacsony fertőzőt tő­séget mutatott ez a faj. Csupán három békából került elő. Az egyéb hazai adatok hasonlóan kis vagy közepes (EDELÉNYI 1942, 1960) fertőzött­ségről számolnák be. Külföldi kutatók jóval ma­gasabb (20—60%) fertőzöttséget állapítottak meg. Gyűjtéseim során három esetben találtam, érde­kes módon ugyanazon férgek (Pleurogenoides 1. Pleurogenes claviger (Rudolph! 1819) medians, Opisthioglyphe ranae) társaságában. El­ső hazai előfordulásról EDELÉNYI (1942) tesz említést, majd EDELÉNYI (1960) és SEY (1964) mutatták ki előfordulását ismételten. Gazda: Rana esculenta Lokalizáció : vékonybél Előfordulás: Szeged, Eger, Hajdúszoboszló, Kapuvár és Uzsa Intenzitás: 3—12. II. Paramphistomatidae FISCHODER, 1901 Diplodiscus subclavatus (PALLAS, 1760) A különböző békafajoknak országszerte leg­gyakoribb békaélősködője. A megvizsgált békák közül 18 végbeléből került elő. EDELÉNYI (1942) szintén magas fertőzöttségi százalékot állapított 317

Next

/
Thumbnails
Contents