A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai

lennek tartjuk, hogy e hegyvidékek közt napjainkban élénk legyen a fauna kicserélődése — éppen a nagy távolság miatt. Ha ebből a szempontból nézzük a montán fajok eredetét, akkor a postglaciális múltra tett megállapításunk erősödik meg. A fenyő—nyír korban és méginkább a mogyoró-kor első felében uralkodtak olyan viszonyok a Kárpát-medence középhegységeiben, amikor a most montán-alpesi színező elemként kezelt fajaink képezték, az azóta kipusztult számos más fajjal együtt az alap-faunát. Elsősorban az éghajlat melegebbé válásával szorultak vissza olyan területekre, ahol a domborzati, mező- és mikroklimatikus viszonyok lehetővé tették fennmaradásukat. Ilyen értelemben beszélhetünk e fajok reliktálódásáról. Két faj esetében (Col.: Laena viennensis, Hym. : Osmia pilicornis) pedig nagyon valószínű, hogy az utolsó eljegesedés idejéből származik, tehát valódi jégkori maradvány (reliktum) faj. 5. Keleti-Bakony. •— A Cuha-völgytől és a Prédikálószék—

Arnos hegyektől K-re eső terület a Keleti-Bakony. Délen a veszprémi—várpalotai fennsík csatlakozik hozzá. A Vértestől a Székesfehérvár—Mór—Kisbér törésvonal választja el, északon észrevétlenül vált át a Pan30. A Tobán-hegy északi letörése a Malom-völgy felé (foto Papp) 30. Nördlicher Abbruch des Tobán-hegy nach dem Malomvölgy 30. Northern abruption of Tobán-hegy towards Malom-völgy !Í0. Опорный оорьш горы Тобаи и сторону долины Малом 29. A Cseszneki-medence a várral (foto Fekete) 29. Das Becken von Csesznek mit der Burg 29. Csesznek Basin with the Castle 29. Северный бассейн с крепостью nonhalmi-dombvidékbe. Leginkább a genyőtés cseres-kocsányos tölgyesek jelzik errefelé a Keleti-Bakony határát (Rédei-erdő, Kisbéri-erdő). A Gaja-pataktól délre eső fele igazi középhegység, míg ettől északra szelíden hullámos, jórészt szántóföldek és legelők váltogatják egymást (29-—31. ábra). Átlagos tengerszint feletti magassága 150 —250 m, az Öreg Futóné 576 m, Kis Futóné 556 m, a Várberek 470 m és a Sárberek 438 m magas. Több időszaki sédje az állandó vizű Gajába siet, mely Fehérvárcsurgónál hagyja el a Bakonyt. Átlagosan 650—700 mm a csapadék, melynek eloszlása a déli „középhegységek" javára kissé eltolódik. Hőmérséklete átlagosan 9—10 C°. A Balaton-felvidék mellett az ember leginkább a Keleti-Bakonyban alakította át a táj képét. A Gaja völgyétől északra a mezőgazdálkodás majdnem egy évezredes múltra tekint viszsza. Az erdők jórészt akácosok, nem tartoznak az elsődleges vegetációhoz. A már említett Rédei- és Kisbéri-erdőben sajnos egyre inkább kiszorítja az akác a cser- és kocsányos tölgyet. A táj déli fele ellenben őrzi a maga eredetiségét. A Gaja szurdoka Bodajknál, a mélyen bevágódott Bárok- és Sötéthorog-völgy felszíni formái igen változatosak, az Öreg és Kis Futóné tömege pedig a Gyulafirátót—Alsópere környéki he300