A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai

31. Égeres a Gaja-patak mentén (foto Fekete) 31. Erlenwald entlang des Gaja-Baches 31. Alder grove along the Gaja-brook 31. Олыпанник воль течения речки Гайя gyekkel együtt az Északi-Bakony déli hegyvonulatának (a Papod—Kispapodnak) a folytatása. Főleg a Barok-völgy vidékén díszlenek szép bükkösök, míg az inkább hullámos térszínű részeken főleg cseres-tölgyesek és bükk-elegyes gyertyános-tölgyesek, a déli meredek lejtőkön-letöréseken karsztbokorerdők, a gerincek sziklás-köves talaján pedig hárs-kőris törmeléklejtőerdők jelennek meg. A mély völgyek alján helyenként szép állományt alkotnak a szurdok-erdők. Különböző dolomit sziklagyepek szórványosan fordulnak elő, kaszáló rétek és erdei tisztások a lapályos részeken kerülnek szemünk elé. A Barokvölgy nevezetes postglaciális növénye a győzelmes hagyma (Allium victorialis), a Tobán-hegy dolomitgyepjében pedig a medvefül kankalin. Hézagosak ismerteink állatvilágáról. A 73 színező elem közül 5 fajt sikerült innen kimutatnunk. Közülük legfontosabb a kerecsen (Falco cherrug), mely euráziai sztyepp fajnak éppen a Keleti-Bakonyban van a legnyugatibb állandó fészkelése (Gaja-szurdok, Barokvölgy). Költését még nem sikerült bizonyítani, de az eddigi megfigyelések alapján következtethetünk arra, hogy a kis légykapó (Muscicapa parva) szintén állandó lakója tájunknak. A rovarok közül a következő fajokat érdemes megemlíteni: Harpalus zabroides és Gnorimus octopunctatus (Col.), Chelonus foveolatus (Hym.). Tulajdonképp öt faj alapján nem lenne szabad elkülöníteni a Keleti-Bakonyt, hiszen sokkal több színező elem jellemezhet egy ekkora területet. Közvetve azonban be kell látnunk, hogy az eddigi eredmények (montán elemek hiánya, számos közép-hegységi elem várható előkerülése) kívánják meg a táj elkülönítését. A Keleti-Bakony esete jól példázza, hogy mennyire szükség van a részletekbemenő faunisztikai-állatföldrajzi gyűjtésekre-vizsgálatokra. Az első, nem meggyőző eredmények „éreztetik" velünk a zoogeográfiai tennivalót, de végül mégsem nyugtat meg bennünket a táj egyenértékű rangja pl. az Északi-Bakonnyal. „Érezzük", hogy a jövő kutatásai milyen eredményt hozhatnak, de szeretnénk már azoknak az ismereteknek a birtokában lenni. A Bakony-hegységet mint önálló zoogeográfiai faunatájat tehát 5 faunakistájra osztottuk fel, melyek a következők: Balaton-felvidék, Keszthelyi-hegység, Déli-Bakony, Északi-Bakony és Keleti-Bakony (32. ábra). A Bakony állatföldrajzi beosztását nem tekintjük minden részletében véglegesnek, változtathatatlannak. Öszszességéíben azonban feltétlen megilleti az önálló területi elkülönítés Bakonyicum faunatáj néven. Az előző fejezetekben elmondottak és jelenlegi ismereteink alapján a Bakonyicum-ot az alábbi 24 állatfaj jellemzi: Orth. : Phaneroptera nana nana Fieb. Ódon. : Pyrrhosoma nymphula Sulz. Col.: Carabus variolosus ssp. nodulosus Creutz, Enoplopus velikensis Pill. & Mitterp. Laena viennensis Sturm Phyliobius arborator Herbst 301