A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai

feltehetően hasonló véleményen van e két lelőhelyen élő populáció földtörténeti múltjáról. Mint boreoalpesi faj, a Bakony faunájának egyik fontos színező eleme. VERTEBRATA — GERINCESEK A gerincesek törzsét három osztályba tartozó hat faj képviseli. A gyér álló- és folyóvizek miatt a halak közül várhatóan a jövőben sem ismerünk meg színező elemeket. Különben is a Bakony halairól alig találunk irodalmi feljegyzést, emiatt még az alapfaunát kell felderíteni. A hüllőkről közöltek ugyan faunisztikai megfigyeléseket, róluk való ismereteink mégis hiányosak. A pannóngyíkot (Ablepharus kitaibelii) említik Várpalota térségéből, az adatot azonban a helyszínen kell megerősíteni. Két kétéltű, három madár és egy emlős faj reprezentálja a bakonyi gerinces színező elemeket. Ez a szám alacsony, bármennyire kevéssé alkalmasak a gerincesek kis területen (mint a Bakony) specialitásokat rejtegetni. Olyan közkedvelt csoport, mint a madarak, csak a Keszthelyi-hegységben és a Keleti-Bakonyban találtak kutatóra, akik (dr. KÉVE ANDRÁS és dr. TAPFER DEZSŐ) immár több évtizede dolgoznak itt. Különösen a szoros értelemben vett Bakony avifaunája „fehér folt" területünkön, sőt hazánk állatföldrajzi térképén. Csak legújabban, a Bakony4cutatás keretében kezdjük részleteiben megismerni az Északi- és a Déli-Bakony (MARIÉN MIKLÓS, ifj. SZOLNOKY KÁLMÁN), és a Tapolcai-medence (HORVÁTH LAJOS) madárvilágát. Ennek előtte talán féltucatnyi kutató „merészkedett" ide. A két madárfaj (királyka és kis légykapó) északi-bakonyi megtalálása az ő munkájuk gyümölcse. Állatföldrajzilag ellenben egyenesen feltűnő, hogy az előkerült 6 faj közül 5 magashegyvidéki (montán) színező elem, és csak az egyetlen kerecsen a „keleti" síksági—dombvidéki—középhegységi faj. Magyarázatképp még nem tudunk elégséges okot találni, bár az egyes fajoknál rámutatunk azokra az ökológiai körülményekre, melyek valószínűleg elősegítik (és elősegítették) a színező elemek megtelepedését a Bakonyban. 21. Alpesi gőte (Triturus alpestris) (foto Szabó) 21. Alpenmolch (Triturus alpestris) 21. Alpine triton (Triturus alpestris) 21. Альпийский тритон (Triturus alpestris) Triturus alpestris LAUR. (Amphibia: Trituridae) (21. ábra). — Az alpesi gőtét először 1936-ban MOLNÁR GÁBOR találta meg a Bakonyban, az Ajka és Úrkút között húzódó Csinger-völgy egyik pocsolyájában. Annak idején nagy feltűnést keltett és érthetően többen igyekeztek itt ismét gyűjteni alpesi gőtét. A próbálkozások azonban eredménytelenek maradtak (FEJÉRVÁRYNÉ 1943:44). Az elmúlt másfél évtizedben azután mégiscsak bebizonyosodott, hogy él a Bakonyban ez a faj, sőt hegységünk egyik legjelentősebb színező eleme. Annak ellenére, hogy DELY OLIVÉR a Magyar Középhegység keleti szárnyának számos helyéről kimutatta (Mátra-, Bükkés Sátor-hegység), tehát a Bakonyt nem tekinthetjük úgy, mint az alpesi gőte egyetlen hazai előfordulási területét, jelentősége mégsem csökkent, ítélkezzünk akár az egész hazai, akár csak a Bakony faunája szempontjából. DELY szerint (1967:16—26) hazánkban, ill. a Kárpát-medencében nem él a törzsfaj (a Tr. alpestris (LAUR.)), ausztriai előfordulása alapján pedig feltételezi, hogy a Kőszegi-hegységben megtalálhatják. Szerinte a Kárpát-medencében négy alfaja él, éspedig a Tr. alpestris carpathicus DELY (Déli-Kárpátok), Tr. alpestris bükkiensis DELY (Bükk és Mátra), Tr. alpestris sátoriensis DELY (Sátor-hegység). A 4. alfajt a Bakonyiból írta le DELY 1967-ben. Tr. alpestris bakonyiensis néven (a Magyarország Állatvilága sorozat 20. kötet 3. füzetében, a Kétéltűek — Amphibia-ban). Az alfajt zömök test, az orr és az orrcsúcs egymáshoz való viszonya, az elülső végtag rövid 1. ujja és bizonyos mértékben a színezet különbözteti meg a többi alfajtól. A Bakonyban alpesi gőtét eddig a következő helyeken gyűjtötték: Ajka: Osinger-völgy (1936, leg. Molnár G.) ; Németbánya: laposaki erdészház környéke (1960 július 16, 1 példány, leg. Papp J.); Űrkút: Réger-tó (1960-62 május, sok példány, leg. Pataki J.); Németbánya: Bitvapatak meanderei (1964 április 28, sok példány, leg. Marián M.); Németbánya: Vadászház környéke (1964-67 május—június, sok példány, leg. Szabó I.); Csehbánya: Keresztnyiladék (1965, több példány, Károlyi—Tállós); Kisszépalma: Barátok-útja (1965, több H) 289