A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai

nök eremofil faj. A Bakonyban a Tihanyi-félszigeten fűhálózta Sólymosné 1958 június elején egy nőstényt (PAPP 1963:290). Megachile ligniseca KIRBY (Megachilidae). — Areálja kiterjed Nyugat-, Észak-, Közép- és Kelet-Európára, tehát Dél-Európa kivételével egész Európára. Észak-Európában sík- és dombvidéken, míg Európa többi részién zömmel közép- és magashegységekben gyűjtötték. Az utóbbi területekein a faj szórványosan fordul elő, elleniben Észak-Európában gyakori (pl. Finnországban közönséges). A sok gyűjtési és ökológiai megfigyelés alapján euryök-hilofil igényűnek látszik lenni. A Kárpát-medencéből ismert 15 lelőhely közül 11 a magashegységekbe esik. „Faunaterületünkön ritka. Csak a Dunántúl néhány pontjáról, továbbá a Kárpátok vonulatából, a Mezőségről, Pregradáról és Zenggről (Senj) ismerjük" (MÓCZÁR M. 1958:9). A Bakonyban kizárólag az Északi- és a Keleti-iBakonyban találtam 5 lelőhelyen (Bakó nyszűcs: Kőrishegy, Bodajk: Gaja-szurdok, Csesznek: Zörög-tető, Németbánya, Zirc: Cuha-völgy). V alamennyi lelőhely m i кг о kl i m a t i ku s és vegetációs szempontból határozott magashegyvidéki jelleggel rendelkezik, melyek indokolják a faj bakonyi előfordulását. A Bakony faunaképében pedig azzal tűnik ki, hogy mint a közép-európai magashegységekben elterjedt faj az Északi Bakonyban elég gyakorinak tartható. Az eddigi kutatások alapján ragaszkodik az Északi-Bakonyhoz, tehát ahhoz a területhez, ahol a Bakonyban a legkedvezőbb az euryök-hilofil fajok tenyészési lehetősége (PAPP 1963:291—292). Osmia andrenoides SPIN. (Megachilidae) (15. ábra). — A Fauna Regni Hungáriáé a mai Magyarországról csak három, ellenben a Kárpát-medence déli részéből (Bánát, Horvátország) 9 lelőhelyről sorolta fel. Jelenleg a Kárpát-medencében 28 lelőhelyről ismerjük. Ezek zöme a Pamnonicum, a Matricum és az IMyricum, kevés a Premoesicum és egyetlen előfordulás (Szádelő = Zadiel) a Carpathicum (közel a Matricum-hoz) faunakörzetbe esik. A Dunántúlon a Bakonyom kívül a Matricumban (H/1 : Budapest környéke és az Illyricumban (VT/l : Mecsek — VT/2 : Siimointornya) került elő. A Bakonyban magam kivétel nélkül a Balaton-felvidéken gyűjtöttem ezt a fajt, tehát nemcsák a Bakony, hanem az ország egyik leginkább szubmediterrán éghajlati, felszíni és vegetációs vonásokat mutató táján. A lelőhelyek a következők : Balatonakaii, Balatonkenese, Fűzfő, Lovas és Tihany. Ezzel szemben SOÓS L. Zirc környékén (tehát az Északi-Bakonyban) italált csigaházból nevelte. Mint a Mediterráneumban (Dél-Európában és Észak-Afrikában) gyakori és elterjedt, továbbá valószínűleg euryök-eremofil faj mélyen benyomult közép-európai területekre. Legészakibb előfordulása Thüringia (Németországban). A thüringiai lelőhelyek a faj északi elterjedésének a határát jelzik. A közép-európai lelőhelyek alapján megállapítható, hogy a faj nagyon ragaszkodik igazi eltérjedé15. Osmia andrenoides (foto Zeiller) sének a környezetéhez: a mediterrán jellegű tájakhoz. A vázolt areál és ökológiai igény alapján úgy tűnik, hogy a faj eredeti areálja a Mediterráneum volt ós innen feltehetően a jégkorszak utáni felmelegedések idején (boreáílsíi kor?) előbb a Kárpát-medencét (a Pannoniicumot és a Matricumot), niajd ettől északabbra fekvő többé-kevésbé xeroterm területeiket másodlagosam foglalta el. Lehetséges, hogy ez az areál-növelés ma is folyamatban van. Érdemes az egyik ökológiai megfigyelést összefüggésben látni a faj ökológiai valenciájával (tűrőképességével) és az areál-növelésével. Thüringiában a faj május—június —július, míg a Kárpát-medencében április—augusztus folyamán repül. A repülési idő területenkénti módosulása jelzi a faj alkalmazkodását a környezeti viszonyokhoz, tehát azt, hogy a Mediterráneumtól távolodva számára az időben fokozatosan rövidülnek a kedvező környezeti létfeltételek. Ez pedig közvetlenül bizonyítja a faj nagy tűrőképességét, ami aztán — legalábbis részben — magyarázza az előbbiékben kifejtett areál-növélést (PAPP 1963:292—293). Osmia ligurica MOR. (Megachilidae). — Mediterrán sztenök-eremofdl faj. A Kárpát-medencében ritka, összesen 7 lelőhelyről ismerjük (l/l: Csór — 1/2: Kapuvár, Nyitra — H/1: Nadap, Sukuró, Tihany — H/2: Pelsőc (= Flesivec)). A Tihanyi-félszigeten SÓLYMOSNÉ fűhálózta az egyetlen hímet 1958 június elején, magam pedig Csór határában, Gusztuspusztán egyeltem ugyancsak 1 hímet 1965 júliusban. Valamennyi kárpát-medencei lelőhely kitűnik xeroterm jellegével, emlékeztetve a Mediterránumra, ahol a tengerparti vidékeken különösen gyakori. Legészakibb lelőhelyei Pelsőc és Nyitra. Ez az előfordulás az egyik legtávolabbi benyomulása a szárazföld belseje felé. Másik hasonló behatolásit DélSvájcban tapasztaltak. Az Adriai-tengerpart mentén gyakori. A pelsőci és nyitrai, tehát a Kárpát-medencében ismert legészakibb lelőhelyeket kötik mintegy össze a dunántúli előfordulások areáljának 281