A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai

nyekkel együtt több állatfaj vészelte át a zord időket. A faj aránylag kis areálja arra enged inkább következtetni, hogy szétterjedési törekvése (expanziója) meggyengült. Hazánkban ez abban mutatkozik meg, hogy a Dunát eddig még nem tudta átlépni. Szűk előfordulása és földtörténeti múltja miatt pedig megállapíthatjuk, hogy a faj a Bakony egyig legfontosabb színező eleme. Pedinus hungaricus SEIDL (Tenebrionidae). — Illír faunaeleim, tehát a Balkánon csak Jugoszláviában (Szerbia, Bosznia) gyűjtötték (KASZAB 1957: 31). Észak felé éppen a Dunántúlra sugárzik ki. A Preillyricum-ból 3 (Pécs, -Simontornya, Szentlőrinc), a Bakonyból pedig (Matricum) ugyancsak 3 lelőhelyről ismerjük. A 3 bakonyi lelőhely (Tihany, Veszprém, Porva: Cuha-völgy) egyúttal a faj areáljának legészakibb ismert előfordulási pontjai. Kaszab szíves szóbeli közlése nyomán meg kell jegyezni, hogy a faj „locus typicus"-a Máramaros, de az újabb kutatások ezt a lelőhelyet kétségbe vonják. Emiatt a Bakony egyik jellegzetes faunaeleme. Életmódjáról annyit tudunk, hogy sztyepp, tehát nyílt, száraz-fű ves területeken él. Nappal kövek alá rejtőzik és inkább éjjel mozog, illetve táplálkozik korhadó növényi anyagokkal. Gnorimus octopunctatus FABR. (Melolonthidae). — Jellegzetes középhegységi (montan) faj, mely Európa lomboserdeiben él. A Kárpátok (Carpathicum) számos vidékéről előkerült, míg hazánkban a középhegységek magasabb részeiben találták (Matricum: Bükk, Mátra, Pilis; Kőszegi-hegység; Pannonicum pereimterületei). A 9 dunántúli lelőhely közül 4 a Bakonyba esik (Tapolca, Bakonybél, Olaszfalu: Alsópere, Bákonysárkány). Fő tartózkodási helyei a tölgyesek (ENDRÖDI 1956:163—164, 1957:223). Liocola lugubris HERBST (Melolonthidae). — Euroszibériai faj. A Kárpát-medencében sokfelé gyűjtötték, de sehol sem gyakori. A Dunántúli Középhegységből csak a Pilisből ismerjük, további dunántúli lelőhelyek : 1/1 : Székesfehérvár, Mohács — 1/2: Koimárorn, Mosonmagyaróvár — H/1: Esztergom — V/l : Kőszegi-hegység, Sopron — VI/1 : Kaposvár, Pécs, Siófok. A Bakonyból Wachsmann közölte (1907). Bár „Bakony"-! nevez meg lelőhelynek, valószínű, hogy a Bakonybél környékén találta, mivel erre a vidékire gyakran járt gyűjteni. Magam Ugod határában, a sombereksédi Hubertlakon gyűjtöttem egy példányt. Az Alföldről (1/1 és 1/2) ismerjük több lelőhelyről, mégis hegyvidéki (montan) fajnak kell minősítenünk. Bizonyítja ezt a kárpátmedencei teljes lelőhely lista (ENDRŐDI 1957:219), másrészt a faj ökológiai igénye. A Kárpátok lomboserdeiben és fenyveseiben egyaránt előfordul, míg középhegységeinkben a kiterjedt lomboserdők lakója. A Pannonicum-ban határozottan montán színező elemnek kell tartanunk. Lehetséges, hogy amikor összefüggő, nagy erdők díszlettek a Bakonyban, akkor gyakori volt. Az elmúlt évszázadokban az erdők visszavonultak, ezért a faj ökológiai lehetőségei korlátozódtak. Ilyen meggondolással a bakonyi faunalistában ugyancsak a montán színező elemek közé kell sorolnunk. Rosalia alpina L. (Cerambycidae) (11. ábra). — A havasi cincér a bükkösök jellegzetes l'aevő cincórje. Lárvájának tápnövénye majdnem kizárólag a száradó bükk-törzs és a vastagabb bükk-ág. Ragaszkodása tápnövényéhez elég határozott monofág tulajdonságot kölcsönöz ennek a kecses cincérünknek. Az ivarérett alakot leginkább öreg bükkös irtásban lehet találni. Az előbbiekből önként következik, hogy Közép-Európában, így hazánkban is, a bükkösök jellegzetes bogara. Annak ellenére, hogy a Bakonyban még napjainkban is kiterjedt és helyenként „ősi" állományú bükkösök alkotják az erdőséget, továbbá a Bakony tekintélyes része zonálisan éppen a bükkös-övbe tartozik, mégis feltűnő, hogy alig lehet havasi cincérrel találkozni. Egyetlen irodalmi adatunk WACHSMANN-tól származik (1907), aki valószínűleg Bakonybél környékén („Bakony") gyűjtötte. PAPP JÓZSEF éppen egy bükkrönk kérgének hántolásakor akadt rá egy havasi cincér párra (l nőstény és 1 hím) 1951 július 21-én Fenyőfő határában, a Tóth-árok völgyfőjében (a Kékhegy északi oldalánál) VIDA GÁBOR társaságában (PAPP JÓZSEF szíves szóbeli közlése). 11 éve rendszeresen gyűjtök a Bakonyban, a bükkös irtásokban pedig különös figyelemmel vagyok a havasi cincérre, de 11. Havasi cincér (Rosalia alpina) (foto Móczár L.) 11. Alpen-Bockkäfer (Rosalia alpina) 11. Alpine Capricorn beetle (Rosalia alpina) П. Альпийский усач (Rosalia alpi пи ). 274