A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai

eddig csak 3 példányt találtam 1957 június 27-én, éspedig a Cuha-völgy egyik mellékvölgyében Vinyesándormajorhoz legközelebb, kivágott bükk-törzsön. CSOMBÓ GYÖRGY erdésztechnikus pedig — biztatásomra — az Ugod határában levő Kisgyökerestetőn gyűjtött egy példányt 1964 július 8-án, érdékes módon élő vörösfenyő (Larix decidua) tövénél. — Véleményem szerint a havasi cincér esetében egy szép és jellegzetes bogarunk pusztulásának vagyunk tanúi éppen az ember pusztító tevékenysége miatt. A kivágott bükk-törzseket és -ágakat (tehát a havasi cincér majdnem kizárólagos tápnövényét) az erdőgazdálkodás legalább fél-egy éven belül elszállítja az erdőből. Ezzel lehetetlenné teszi cincérünk számára a fajfenntartást, hiszen lárvája 2—4 évig él ebben, ill. táplálkozik azzal. Létalapjától fosztjuk meg tájunkon a havasi cincért, ami egyértelmű tökéletes irtásával. Természetvédelmi szempontból nem közömbös a dolog és érdemes volna valamit tenni a faj megmaradása érdekében. Zoolőgiailag azonban egyelőre szembe kell néznünk a ténnyell és a havasi cincért is a montán színező elemek közé sorolni azzal a megjegyzéssel, hogy feltűnő visszaszorulását a Bakonyban a mai erdőgazdálkodás magyarázza. Aphtona atrovirens FÖRST. (Chrysomelidae). — A Kárpát-medence egyik ritka levélbogár faja. KASZAB revíziója nyomán (1962:286—287) hat lelőhelyről ismerjük, ésipedig 1/2: Magyaróvár — II/l: Budapest: Csiki-hegyek, Bp. : Sashegy, Bp: Szépvölgy, Gyenesdiás — III/2: Kőrösmező. Elterjedési területe Nyugat- és Közép-Európa, Olaszország és a Balkánfélsziget északi fele. Németországban ugyancsak szórványosan találták (FREUDE—[HARDE—LOHSE 1966:217). Lengyelország déli részéről is van irodalmi közlés. Tápnövénye vagy a napvirág (Helianthemum) vagy a len (Linum). Xerofil faj. Ezt igazolja bakonyi előfordulása, ahol Kaszab gyűjtötte Gyenesdiáson ültetett feketefenyvesben. Nem jelentős színező elem, bár mint nyugat- és közép-európai fajnak Magyarország területe areáljának egyik legkeletibb része. Chrysomela hemisphaerica GERM. (Chrysomelidae). — Ennek a Chrysomela-fajnak az areáljáról megoszlanak a vélemények. A JUNK—SCHENKLING katalógus szerint „Alpen, Karpathen". KASZAB azt írja róla (1962:166), hogy „előfordul Horvátországban, Krajnában, Isztriában és Boszniában. Magyarországon a Dunántúl több pontján találták..., de mindenütt ritka". FREUDE—HARDE^LOHSE (1966:159) pedig „Südostmitteleuiropa, nördlich bis Österreich" területet jelöli meg areáljának, tehát nagyjából Kaszabbal van közös véleményen. KASZAB nyomán illír fajnak kell tartanunk, melynek a Dunántúl és FREUDE—HARDE—LOHSE megjegyzését figyelembe véve Ausztriában (Stájerország?) vannak a legészakibb előfordulásai, tehát a két területen mint színező elem jelenik meg. A kárpát-medencei lelőhelyek közül 6 esik a Dunántúlra (1/1: Siófok — II/l: Budapest: Óbuda, Pilismarót, Bakonyszentlászló, Bakonybél — VI/1 : Pécs ; Lökve, Fuzine, Zágráb és „Croatia" megnevezéssel számos adat pedig Horvátországra. Valószínűleg az utóbbi területen gyakori. A Bakony-hegységben gyűjtött 2 példány a Természettudományi Múzeumban található. Az egyiket WACHSMANN Bakonybél környékén 1899 májusban, a másikat DUDICH a bakonyszentlászlói Hódosér-völgyben 1924 május 8-án fűhálózta. Űgy látszik, hogy enneik az illír színező elemnek az ökológiai igénye eryök hilofil hajlammal. Crepidodera crassicornis FALD. (Chrysomelidae). —Mediterrán faj, melynek Nyugat-, Közép- és Kelet-Európában vannak kisugárzásai. A JUNK— SCHENKLING katalógus a következő területek megjelölésével részletezi areálját: „Mittel -und SüdFrankreich, Corsica, Seealpen, Ligurischen Apennin, Istrien, Kroatien, Bosnien, Serbien, Ungarn, Rumänien, Südrussland, Kaukasus". A Kárpát-medencében egy erdélyi lelőhely kivételével csak Magyarországról van adatunk (I/'l : Tiszasüly, Szentes, Szikra, Karapancsa, Újpest, Kalocsa — II/l: Tihany — III/3: Marpod — VI/l:Péos). A Balaton-felvidék legjellegzstesebb részén, Tihanyban 1 példányt talált SZÉKESSY 1934 július 30-án. A mediterrán (és pontomediterrán) elemekben bővelkedő Tihanyi-félsziget ennek a fajnak valószínűleg nem az egyetlen előfordulási helye vidékünkön. Cryptocephalus bicolor ESCHSCH. (Chrysomelidae). — KASZAB (1962:107) szerint „előfordul a Kaukázusiban és a Balkán-félszigeten, továbbá a Kárpát-medencében, de igen ritka." A JUNK— SCHENKLING katalógus „Ungarn, Siebenbürgen, Südrussiland, Kaukasus" területeket nevezi meg areáljának, tehát a Balkán-félszigetről még nem jelzi, ellenben Ukrajnából igen. A két forrásból származó irodalmi adat összefüggővé teszi az areált. Valószínűleg a szóbanforgó zömökbogár pontobalkáni (vagy kelet-mediterrán) faj. A Kárpát-medencéből a Természettudományi Múzeum gyűjteményében négy lelőhelyről van példányunk, éspedig a Matricum-ból (Zirc), a Premoesicuim-ból (Mehádia) és a Preillyricum-ból (Muraköz, Pécs). Féltűnő, hogy ezt a fajt Lichtneckert megtalálta Zirc könyékén, ahol inkább a montán európai, euroszibériai, stb. fajok szoktak előkerülni, mint színező elemek. Sajnos tápnövényét nem ismerjük, pedig esetleges előfordulása eléggé magyarázná a faj jelenlétét éppen Zircen. Magam valószínűnek tartom, hogy ez a faj — hasonlóan a többi pontomediterrán zömökbogár faj ökológiai igényéhez — a zirci medence nyílt részén él, tehát ott, ahol néhány évszázaddal ezelőtt kiirtották az erdőket, a területet legeltetik, kaszálónak használják, vagy parlagon hagyják. Ebben az esetben éppen az ember tájalakító tevékenysége nyitott utat a Magyar Középhegységbe ennek a zöimökbogárnak. A jövőbeni gyűjtések fogják megerősíteni feltevésünk igazát, ami aztán közvetlenül fényt vet a faj bakonyi megjelenési idejére, tehát genezisére. Cryptocephalus villosulus SUFFR. (Chrysomelidae). — Tipikus közép-európai faj, bár ezt még egyetlen szerző sem írta le ilyen határozottan (JUNK—SCHENKLING : Schweiz, Schlesien, Österreich, Ungarn — FREUDE—HARDE—LOHSE (1966 : 126): „Südöstliches Mitteleuropa, nordwestlich bis Bayern, Niederösterreich, (?) Steiermark" — KASZAB (1962:76): „Előfordul Dél-Németország, Szilézia, Felső-Ausztria és a Balkán-félsziget területéin, Magyarországról kevés adatot isimerünk... és ott ritka." (KASZAB joggal illeti a „ritka" jelzővel, mert a Kárpát-medencében 4 lelőhelyről van példányunk a Természettudományi Múzeumban, éspedig 18* 275