A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai

3. A Kárpát-medence állatföldrajzi térképe (Móczár L. nyomán rajzolta Papp Imréné) 3. Tiergeographische Karte des Karpaten-Beckens 3. Zoogeographical map of the Carpathian Basin 3. Карта географии животного мира Карпатского бассейна hegység vagy Ösmátra (Matricum, jelzése II) dunántúli részének (II/l) nyugati felében találjuk meg. Tehát nem önálló állatföldrajzi táj, hanem a Visegrádi-, Pilisi-, Budai-, Gerecse-, Velenceiés Vértes-hegységgel közösen alkot egy állatföldrajzi egységet (Dunántúli Középhegység vagy Pilisi cum fauna jár ás). Növényföldraj zi szempontból (FEKETE 1964) ugyanezen a területen több flórajárás osztozkodik. Ennek oka elsősorban az, hogy az előbb felsorolt hegyvidékek flórája és növénytársulásai jóval ismertebbek, mint állatvilága, tehát bő adatok álltak rendelkezésre a finomabb növényföldrajzi jellemzéshez. A faunisztikai és az állattársulási vizsgálatok lassan és nehezen haladnak előre az állatok rejtettsége, vagilitása, ill. óriási faj száma miatt. Sajnos, mi zoológusok éppen ezért még nagyon sokáig leszünk hátrányban a botanikusokhoz képest, és bizony gyakran kell az ő megállapításaikat alapul elfogadni munkánkban. Az igaz, hogy valamely terület faunisztikai-állatföldrajzi viszonyait a flórisztikai-nö vényföldrajzi kép ismerete nélkül lehetetlen felderíteni. Mégis az állatvilág megítélésében az állatok tér- és időbeli viszonyai legyenek a döntőek — hasonlóan a vegetációs vizsgálatoknál a növények tér- és időbeli viselkedéseihez. A Bakony geomorfológiai meggondolásokon alapuló földrajzi és geobotanikai megállapításokra támaszkodó növényföldrajzi beosztása eltér 265