A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai

mozgó törmelékű felületán a talaj képző dés las­sú, meredieik lejtői, gerinceiéi természettől erdőt­lenek, kopárak, nemcsak a jelenben, de a vegetá­ciótörténet régebbi korszakaiban is. Ennek kö­vetkeztében a különböző erdőtörténeti korok er­dőinváziói, uniformizáló hatásai csak kevésbé érintették a dolomitterületeket, melyeken így a régi vegetációtörténeti korok (a jégkorszak előtti időktől, ill. az interglaciális meleg korszakoktól kezdve) egyes sziklai, vagy sziklatörmelékes ta­lajon élő növényei a mai napig fennmaradhat­ták, mint maradvány, más néven reliktumnövé­nyek. Különösen jelentősek a dolomit jégkorsza­ki (glaciális) réliktumai. Más fajok egyenesen a dolomit sajátos környezeti viszonyainak formáló hatására jöttek létre; ezek a Dunántúli Közép­hegység kis területére korlátozódó dolomit en­deinizimusiai (bennszülött fajai)." A Bakony klimax-vegetációja — mint a közép-európai középhegységekben ál­talában — a különböző tölgyesek és bük к -erdők. Tájunkon a tölgyesek átlago­san 300—350 m tengerszintfeletti magasságig ha­tolnak fel, efölött (300—700 m között) a bükkö­sök övébe kerülünk. A sovány talajú, déli-délke­leti-délnyugati lejtőkön a mészkedvelő karszttöl­gyesek (Orno-Quercetum) és cserszömörcés bo­koireirdők (Cotino-Quercetum) a legelterjedteb­bek. Legszebb bokorerdőket a Balaton-felvidéken láthatunk, ahol különösen az őszi lombszínező­déskor a cserszömörce bokrok teszik hangulatos­sá a tájat. Ezeknek az erdőknek nagyon változa­tos mind a cserje-, mind a gyepszintje. A bokor­erdők a Bakony más karsztos táján (pl. az Észa­ki-Bakon yban) is megjelennek, de jóval faj szegé­nyebbek, mint a balaton-felvidékiek. Faunisz­tikai tekintetben valamennyi karszterdőnek nagy jelentősége van, mivel zömmel ezekben élnek a legkülönbö­zőbb melegkedvelő állatfajok és amelyek vala­milyen „mediterrán" vagy „ponto-mediterrán" eltérj edésűek. A Balaton-felvidék, majd a Déli­Bakony, a bazalthegyek és a Keszthelyi-hegység karszterdejéiben élnek és gyűjthetők leginkább a xerofil és termofil (mediterrán) rovar-, csiga és gerinces-fajok, de az Északi-Bakony szegényes karszt-tölgyesében is otthonra találnak — bár gyér számban —• ilyen elemek. A tápanyagban bővebb erdei talajokon, meg­felelően a lúgosságnak, cseres-kocsánytalan (Quercetum petreae-cerris), rekettyés (Genisto­Quercetum), gyertyános4kocsánytalan (Querco­Carpinetum) és mészkerülő tölgyesek (Luzulo­Quercetum) uralkodnak, helyet adva más töl­gyes-itársul ásnak is. Az Északi-Bakony kivételé­vel a Bakony valamennyi táján kiterjedt erdő­ket alkotnak, éspedig elsősorban zonális, és csak szórványosan (mező-, ill. mikro-) klimatikus okok miatt. Kontinentális klímahatás magyaráz­za azt, hogy a veszprém-várpalotai fennsík déli, kiterjedt lankáira-hajlataira az Alföld felől be­nyomul a taitárjuharas tölgyes (Aceri tatarico­Quercetum). A különböző tölgyesek ma a he­gyekre és menedékesebb dombokra húzódtak vissza, ahol azonban gyakran szép állományt al­kotnak. Az elmúlt századok erdőirtásai során a medencék és a lapályos-hullámos tájak tölgyesei szenvedtek leginkább a fejszétől. A meglevő töl­gyesek — az okszerű erdőgazdálkodás miatt — helyenként az érintetlen erdők egykori képét sejtetik (pl. a keszthelyi-hegységi Fekete-hegy, a Kaibhegy, a keleti^bákonyi Papod—Kispapod— Gyökeres és Öreg-Futóné tölgyesei). A társulás­os a dominancia-viszonyoktól függően az erdőket alkotó cser-, ill. kocsánytalan tölgyek 15—20—25 m magasra nőnek, lombkoronájuk az erdei adott­ságoknak megfelelően terebélyesedik és megérik a 60—80, esetleg a 100 évet. Természetesen ez a környezeti feltétel megszabja a tölgyes-társulá­sok más domináns fa- és cserje-féléinek a tenyé­szésá lehetőségeit. A gyepszint lágyszárú fajok­ban gazdag. Faun iszti kai-állatföldrajzi te­kintetben a bakonyi tölgyesek­ben érzik magukat igazán otthon a középhegységek erdeiben álta­lánosan elterjedt állatfajok. A gyep- és cserjeszint — éppen a változatos össze­tétel miatt — sok ízeltlábúnak (rovarok, pókok) és gerincesnek (madarak) nyújt táplálékot, sza­porodásra lehetőséget, búvóhelyet, stb., stb. Az avar- és a mohaszintben az inkább nyirkosságot, homályt (sötétséget) vagy éppen hűvösséget ked­velő ugróvillások, ikerszelvényesek, bogarak, po­loskák, pókok, atkák, csigák, sitb. találják meg életfeltételeiket. Néha a „közönséges" fajok mel­lett ott találjuk a faunisztikai érdekességeket, jelezve azt, hogy a bakonyi tölgyesek is megőriz­tek számunkra akár korábbi földtörténeti (ne­gyedkori) időből, akár más területen az alapfau­nához sorolt, de nálunk inkább specialitásnak tartott fajokat. A köves-sziklatörmelékes gerinceken-letörése­ken (pl. a Keleti-Bakonyban) a hárs-kőris törme­léklejtő-erdők (Mercuriali-Tilietum) jelentkez­nek, mivel a különböző tölgyesekkel és bükkö­260

Next

/
Thumbnails
Contents