A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Papp Jenő: A Bakony-hegység állatföldrajzi viszonyai

hőmérséklete 12—16 C°, a nyári hónapok (június és az őszi hónapok (szeptember—október közép—augusztus) idején pedig 18—21 C°. Az évi középhamérisékleti értékek eloszlásához hasonló képet kapunk akkor, ha az 5, ül. 10 C° középhőmérsékletet 'meghaladó napok területi eloszlását vizsgáljuk meg, ami mind a növényzet, mind az állatvilág tenyészési lehetőségeit befolyásolja. Ahol viszonylag legtöbb a hűvösséget (-nedvességet-nyirkosságot) kedvelő fajok és társulások száma, azokon a területeken a legkevesebb a fenti (5, ill. 10 C°-ot meghaladó) középhőmérsékletű napok száma. A megoszlás számszerint és területenként a következő: Észalki-Bakony és Déli-Bakony északi fele 235— 180 (ezen belül a Kőris-hegy—Hajagoik—Papod, továbbá Kabhegy 230—175) ; az Északii-Bakony pereme, a Déli-Bakony déli (nagyabbik) fele ós а Balaton-felvidék északi harmada 240—185; a Bakony többi része 245—190; a Balaton (5—10 km-es) parti sávja pedig 250—195 nap. Ezeket az adatokat jól kiegészítik a tavaszi és az őszi 5, ill. 10 C° középhőmérsékletű határnapoik területi eloszlásai (melyeik nagyjából a tenyészési időszak elejét és végét jelzik). Március 15—20—25—április 1-én az 5 C°-os, április 15—20—25—30-án a 10 C°-ois tavaszi határnapok — október 10—15—20—25-én a 10 C°-os, november 5—10—15—20-án az 5 C°-os őszi határnapok köszöntenek be. A határnapok területi eloszlása feltűnő egyezést mutat ugyanezen hőfokokat meghaladó napok évi átlagos eloszlásával (amit az előzőekben ismertettünk). Ezek a hőmérsékleti viszonyok, továbbá a csapadék és a napsugárzás eloszlása bizonyára erősen befolyásolja a bükkösök és a tölgyesek elterjedését, és ezen keresztül (de közvetlenül is!) az állatvilág eloszlását. Ez is egy olyan szempont, amit életföldrajzi (sőt, mező- és erdőgazdasági) szempontból nem volna érdektelen részleteiben elemezni ! Az 5 és 10 C° középhőmérsékletű tavaszi és őszi határnapokait mintegy megelőzi tavasszal és követi ősszel az utolsó, ill. az első fagyos nap (amikor a napnak legalább valamely szakában 0 C° alá esik a hőmérséklet). A tavaszi utolsó fagyos nap az ÉszakiBakonyban április 25-én, az Észalki-Bakony peremterületein és a Déli-Bakonyban április 20-án, a Bakony többi táján április 10—15-én, a Balaton-part (5—10 km-es) sávjában pedig a Dráva menti és nyugat-somogyi teirületekkel együtt (mediterrán hatás!) április 5-én szokott lenni. Az őszi első fagyos nap az Északi-Bakony és a Balaton partja között fokozatosan tolódik az ősz dereka felé, éspedig október 15— 20—25—31. A Balaton-part őszi első fagyos napja, október 31, szigetszerűen jelenik meg, elszakadva az ország déli sávjától (mediterrán hatás!). A tenyészidőszak napsütéses, ül. felhős napjainak a száma jól kiegészíti az előzőeket, illetve arra hívja fel figyelmünket, hogy ebben a tekintetben elég egységes képet mutat a Bakony. Az Északi-Bakonyban, a várpalotai-veszprémi fennsíkon és a Balatonfelvidék keleti felében a tenyészidőszak (április— szeptember) folyamán átlagosan 1450, ettől nyugatra pedig (tehát a Balaton-felvidék nyugati felében, a Déli-Bakonyban, a Tapolcai-medencében és a Keszthelyi-hegységben) átlagosan 1400 a napsütéses órák száma (országos átlag 1450—1500). Ez az észlelés határozottan atlanti hatásra utal. A felhőzet, ill. a borult napok számának eloszlásában feltűnő, hogy a Tapolcai-medencében évente átlagosan az égbolt 60 —65%-a borult (120 a borult napok száma), míg a Balaton-felvidék keleti negyedében évente csak 50— 55%-ban borult az égbolt (80—100 a borult napok száma). A Bakony többi táján, tehát a Bakony nagyobb részén az égbolt 55—60%-a felhős, ill. 100— 120 a borult napok száma évente. A Bakony szélviszonyai országosan is közismerteik, gondoljunk csak a téli hófúvásokra és a tavaszi-nyári balatoni viharokra. Bár a Bakony nem egy kiemelkedő hegység (az uralkodó szelek irányát nem képes megváltoztatni), mégis az atlanti ciklon idején a Balaton északi-északnyugati előterében megemeli a beáramló levegőt, mely a Balaton-felvidék déli, tehát éppen a Balaton-part felé eső lejtői felett mint leszálló (főnszerű) légáramlás jelentkezik. A Bakony túlnyomó részében az évi (és havi) uralkodó szélirány északnyugati, a Keszthelyi-hegységben ezt az irányt mintegy mérsékeli a délkeleti szél, ill. az északnyugati szélirány északira módosul. Elsősorban a tavaszi ós az őszi hónapokban alakul így a helyzet, nyáron a Keszthelyi-hegységben is leginkább északröl-északnyugaítról fúj a szél. A tenyészési időszakban sem ritkák a viharos órák-napok száma, írjunk akár nyár-közepi napokat. Évről évre rendszeresen május—június—július—augusztusban kerekednek tomboló viharok, amikor a szélsebesség felszökik 60—80 km-es sebességre és időnként orkánszerűvé válhat. Emberi szempontból e viharok rendkívül károsak (legyenek azok nyáron vagy még inkább télen), az élővilág azonban a szélviszonyok szélsőségét könnyen kiheveri. A Bakony éghajlatáról általánosságban azt írják, hogy beleesik az atlantikus, a kontinentális és a mediterrán klímahatás területébe. Az előzőekben olvashattuk, hogy ez a „közhelynek" tűnő megállapítás évtizedes megfigyelések és mérések higgadt értékelésén alapszik. Mindhárom klímahatásra találunk számszerűen is kifejezhető bizonyítékokat (melyekre helyenként felhívtuk a figyelmet). Azt is régóta tudjuk, hogy a klimatikus tényezőket mind összességükben, mind összetevőnként legjobban a növényzet és az állatvilág indikálja. A különböző klímahatásokat a mérhető értékeknél is jobbam bizonyítják nekünk azok a növények és állatok, továbbá cönózisok, melyek gyakran területünkön érik el areáljuk határát, vagy éppen valamely tájon való jelenlétükkel jelzik valamely klímahatást (segítsék ezt elő akár a mező-, akár a mikroklimatikus viszonyok). A továbbiakban részletesen ismertetett színező elemek százalékos megoszlása nagyon jól párhuzamba hozható a klírnahatások eloszlásával — tehát a növények és az állatok valóban jól indikálják a Bakony éghajlati helyzetét. 256