A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Veszprém, 1968)

Szodfridt István–†Tallós Pál: A Felsőnyírádi-erdő láp- és ligeterdei

patiens +, Circaea lutetiana +> Cirsium oleraceum +, Colchicum autumnale +, Conium maculatum +, Deschampsia caespitosa 1, Euonymus europaeus -f-, Eupatorium cannabium -f"» Fragaria vesca -\-, Galium aparine 2, Geranium robertianum +, Geum urbanum +, Knautia drymeia -f-, Lapsana communis -К Listera ovata +, Lysimachia nummularia +, Mycelis muralis +, Paris quadrifolia -j-, Populus tremula +, Potentilla reptans -f-, Solanum dulcamara -f-, Symphytum tuberosum -f-, Urtica dioica +, Viola silvestris +. BORHIDI A.—JÁRAI-KOMLÓDI M. (1959): Die Vegetation des Naturschutzgebiets des Baláta-Sees. — Acta Bot. Acad. Scient. Hung., 5, p. 259—320. KOMLÓDI M. (1958): Die Pflanzengesellschaften in dem Turjangebiet von Ócsa-Dabas. — Acta Bot. Acad. Scient. Hung., 4, p. 63—92. SIMON T. (1957): Die Wälder des nördlichen Alföld. — Budapest, Akad. Kiadó. SIMON T. (1960): Die Vegetation der Moore in den Naturschutzgebieten des nördlichen Alföld. — Acta Bot. Acad. Scient. Hung., 6, p. 249—252. SIMON T. (1962): A Kisalföld természetes növénytakarója. — Földrajzi Közi., 10 (86), p. 183—193. SOÓ R. (1937) : A Nyírség erdői és erdőtípusai. — Erd. Kísérletek., 39, p. 337—380. SOÓ R. (1953): Bátorliget növényvilága. — In ,,Bátorliget élővilága", Budapest, p. 17—54. SOÓ R. (1964): A magyar flóra cs vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I. — Budapest. SZODFRIDT I—TAbLÓS P. (1962): Carex hartmani Cajander Magyarországon és újabb florisztikai adatok a Bakonyaljáról. — Bot. Közi., 49, p. 258—262. Die Verfasser befassen sich mit der phytozönologischen Auswertung der Bruch- und Auenwaldassoziationen, die in der Umgebung von Nyirád (Ungarn, Komit. Veszprém) studiert wurden. Drei Assoziationen werden erörtert: 1. Calamagrosti-Saliceium cinereae (SOÓS et ZÓLYOMI in SOÓ 1955.) Nach den phytozönologischen Aufnahmen sind drei Subassoziationen von einander zu trennen. Die eine von diesen, die C.-Salicetum cinereae salicetosum rosmarinifoliae subass. nova, ist für die Fachliteratur neu. In ihrer Artenzusammensetzung sind meist die Arten der Röhricht und Grossseggenwiesen zu finden, während die Bruchwälder bloss durch die dominierenden Calamagrostis canescens und Salix rosmarinifolia und die verAz összetétel alapján látjuk, hogy mint annyi más nyirádi társulás, átmeneti jellegű. Keverednek benne az égerligetre jellemző fajok a keményfás ligeterdeiekkel. A felvételt elsősorban az állomány ökológiai adottságai miatt soroltuk az utóbbiakhoz, mivel kötöttebb talajon, felszíni mozgó víz nélküli előfordulásban találtuk. Szodfridt István — Tallós Pál SZODFRIDT L—TALLÓS P. (1964): A felső-nyirádi erdő cseres-tölgyesei. — A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei, 2, p. 423—435. SZODFRIDT L—TALLÓS P. (1965): Ujabb adatok a Dunántúl flórájához. — Bot. Közi, 52, p. 23— 28. SZODFRIDT I.—TALLÓS P. (1966/a) : Vegetációtanulmányok a felső-nyirádi erdőben, I. — Kézirat. SZODFRIDT I.—TALLÓS P. (1966/b) : Koeleria pyramidata (Lam.) Domin Magyarországon. Ujabb adatok a felső-nyirádi erdőből. — Bot. Közi., 53, p. 1, 31—33. TALLÓS P. (1954): A pápakovácsi láprét növénytársulásai és fásítása. — Erd. Kut., 4, p. 55—69. TALLÓS P. (1959): Erdő- és réttípus tanulmányok a Széki-erdőben. — Erd. Kut., 6, p. 301—353. ZÓLYOMI B. (1934): A Hanság növényszövetkezetei. — Vasi Szemle, 1, p. 3—31. ZÓLYOMI B. (1937) : A Szigetköz növénytani kutatásának eredményei. — Bot. Közi., 35, p. 169—192. ZÓLYOMI B. (1958): Budapest és környékének természetes növénytakarója. — In ,,Budapest természeti képe", Budapest, p. 511—642. einzelt vorkommende Salix cinerea vertreten werden. Die Differenzialarten sind die folgenden: Salix rosmarinifolia, Carex gracilis, Carex disticha, Carex vesicaria. 2. Thelypteridi-Alnetum KLIKA 1940. Sie bildet einen Übergang zwischen Erlenbruch- und Erlenauenwald. Was die Artenzusammensetzung und die ökologischen Verhältnisse betrifft, ist der Bruchwaldcharakter stärker ausgeprägt. 3. Fraxino pannonicae-Ulmetum pannonicum SOÓ 1963. Nur eine Aufnahme wird erörtert, die auch einen Übergangscharakter zwischen Erlenauen und Fraxino pannonicae-Ulmetum zeigt. István Szodfridt — Pál Tallós IRODALOM — LITERATUR Die Bruch- und Auenwälder des Waldes von Felsőnyirád 200